Volt igazság Hitlernek abban az állításában,hogy a németek az 1.VHban a győzelem küszöbén tették le a fegyvert?

Nem. A Kaiserschlacht becsődölt, és a németek mindent erre az egy lapra tettek fel. A belső ellenállás, a gazdasági összeomlás, és az 1918-as veszteségek miatt a németek már nem tudtak volna újabb offenzívákat indítani. Mire a németek megadták magukat, az Antant csapatok már 100 napja áttörtek a német vonalakon, és a németek jelentős ellenállást nem tudtak felmutatni.

Ez a narratíva, amit Hitler propagált, Ludendorff tábornoktól ered, aki a német csapatok főparancsnoka volt. A világháború végére már teljesen meghülyült, csak papíron létező, a valóságban gyakorlatilag teljesen megsemmisült, már korábban visszavont csapatokkal tervezgetett ellentámadásokat, óriási bekerítéseket vízionált, miközben a német vonalakon több tíz kilométeres lyukak voltak.

Amire a kérdező gondol, az a második marnei csata, amelynek részletei a mai napig vitatottak, illetve a későbbi győztesek propagandája és szemlélete miatt kevés helyen tárgyalják ezt kellő részletességgel és tárgyilagossággal.

Az orosz front az 1917 es bolsevik forradalom következtében megszűnt, így a németek végre kivonhatták onnan erőik túlnyomó részét, mivel az oroszok kiléptek a háborúból.

Azonban az USA viszont belépett, de egyenlőre csak kevés létszámú katonai kontingenst tudtak átszállítani és azoknak is csak kis része keveredett harcba a német erőkkel, ellenben félő volt, hogy az idő múlásával egyre jelentősebb katonai segítséget fognak majd nyújtani az Antantnak.

A német vezérkar ezért egy utolsó, mindent eldöntő offenzívát tervezett meg, amelyet egyrészt erre az oroszországból átszállított erőkre - már ami a tavaszi harcok után megmaradt belőlük - alapozott, illetve Flandriából és máshonnan átcsoportosított egységekre, amellyel biztosították az offenzívához szükséges túlerőt.

A német támadás hatalmas lendülettel haladt előre, nagy szélességben elsöpörve a frontot, a két szélén lassabban, biztosítva a szárnyakat.

Valójában éppen a gyors előretörés lett a fő forrása a sikertelenségnek, ugyanis a korabeli kommunikációs és hírközlési nehézségek miatt olyan irányíthatatlan lett és követhetetlenné vált a német támadás, mint egy kilőtt nyíl, amelyet utőlag már nem lehet befolyásolni.

Ehhez hozzájárult az akkoriban szintén megnyilvánuló gyenge logisztika is, a német csapatok olyan gyorsan törtek előre, hogy messze lemaradt az utánpótlás.

Nagy vonalakban hasonlítható ez a támadás a korábbi orosz Bruszilov offenzívához.

A támadás 1918 július 15.-én indult és három hétig tartott, mire kifulladt és lényegében magától megállt. Természetesen a franciák menekülésük során mindenhol hagytak hátra csapatokat, hogy a német támadást lassítsák, de ezeket a roham korábban elsöpörte.

A támadó német rohamcsapatok halálosan kimerültek, olyannyira előretörtek, hogy a leváltásukra nem volt mód, elfogyott a lőszerük, az élelmük, sok egységnek még vize sem volt, így a lendület megtört, néhol maguktól kezdtek visszaszállingózni, gyakorlatilag a legtöbb helyen ideiglenesen harcképtelenné váltak.

Augusztus 8.-ám Amiensnél az Antant megkezdte az ellentámadást és különösen a nagy számban összevont harckocsik okoztak páni félelmet a németek körében, így sokan megadták magukat, vagy futásban kerestek menedéket.

A támadásra valójában alkalmatlan antant erők vérszemet kaptak és máshol is megkockáztatták a támadást és sok helyen sikerrel, amihez az is erősen hozzájárult, hogy a korábbi német offenzívához jelentős erőket vontak el más frontszakaszokról, így a németek kénytelenek voltak feladni az offenzívájuk által elfoglalt területeket, sőt még onnan is a Hindenburg vonalig hátrálni, de ott sem volt már különösebb esélyük az antant megállítására, így fegyverszünetet kértek.

Egyes személyek, így akár Hitler is gondolhatták a saját szűk szemszögükből nézve, hogy a német előretöréssel a győzelem küszöbén vannak, de ez valójában nem így volt, amit a későbbi események be is bizonyítottak.

Azt már csak azok tudták valójában, hogy a német támadás miért akadt el, akik részt vettek benne.

Nem volt igaza. A német hadsereg, gazdaság teljesen kimerült '18-ra. A német hadsereg nem a győzelemhez állt közelebb, hanem a teljes összeomláshoz. Ezt megelőzendően volt Vilmos császár annyira bölcs, hogy inkább békét kért. Ha nem kért volna akkor is veszítenek, csak II. Vh-s módon (azaz legyalulják az országot, harctérré változnak a városok és sok-sok millió ember hal meg).

A frontvonalak nagyjából kiegyenlítődtek, de jöttek a jenkik - na ez eldöntötte a dolgot.

Hitlernek ez a mondata egy szimpla propaganda fogás volt anno semmi több, de ez már egy másik történet.