A háborúban miért halnak meg a képzetlenebb katonák?

Egy gyorstalpalós jó eséllyel nem ismeri a terepet, ahol harcolnia kell majd, nincs helyismerete, meg ráadásul ha az egész egység a parancsnokkal együtt gyorstalpalós, akkor tényleg zéró harctéri tapasztalatuk van.

Na most ha pl. egy tüzérségi egységben mindenki gyorstalpalós zöldfülű, akkor kb. annyit tudnak, hogy kell kezelni azt a vontatott löveget pl., azt már nem fogják tudni, hogy a gyakorlatban hogyan kell álcázni magukat, hol/hogyan érdemes mozogni, honnan érdemes lőni, ráadásul valószínűleg kollektíven bepánikolnak, ha akár csak száz méterre becsapódik egy kb. vakon kilőtt orosz lövedék, és menekülőre fogják, ezzel felfedik magukat, stb.

Az újoncokban nincs meg a fegyelem, és nem értik, hogy mit miért. Pl. volt arra példa, hogy a fedezékből kicsit arrébb elmentek cigizni amivel elárulták, hogy hol vannak ők és az egész osztag.

ügyetlenül mozognak, lassúak, nincs rutin. Rosszul lőnek, rosszul tűrik a streszt, a harci viszontagságot, ami a teljesítményüket rontja, bepánikolnak, nincsenek felkészülve, felkészítve. Ezzel szemben egy veterán sokkal jobban tisztában van mindennel, túl van sok gyakorlaton és éles bevetésen, tudja, hogy mire számíthat.

Hát nézd.

Ha mozgában kéne maradni, de te félsz és leblokkolsz, meghalsz.

Ha lapulnod kellene úgy, hogy hallod, hogy közelednek az ellenséges erők és nem bírod idegekkel, kiugrasz, meghalsz.

Ha nem ismered pl egy tank mozgását és emiatt elszámolod magad mennyire mehetsz közel anélkül, hogy könnyedén rádforduljon, rádfordul és meghalsz.

Ha nincs rutinod abban, hogy tudd, hogy kb mennyi töltényed van még a tárban, és egy tűzharc kellős közepén akkor fogy ki, amikor épp lövésre emelkedtél, meghalsz.

És még lehetne sorolni. Sok dolog rutinnal jön. Azzal a rutinnal, hogy régóta használsz lőfegyvert, régóta taktikázol, régóta tanulmányozod a harci eszközök viselkedését, gyengepontjait, erősségeit, határait.

És nem utolsó sorban régóta edződnek az idegeid. A haláltól való félelmet soha nem lehet megszokni, de vannak szintjei, hogy mennyire tudod eltűrni. Van aki annyira fókuszlt, hogy ha el is találják, még tovább tud haladni a következő fedezékig ahol le tudja csekkolni a sebet. Van aki meg ha csak elsüvít egy golyó 20 centire tőle megijed és leblokkol, ezáltal garantálva, hogy a következő lövés kifekteti.

Elavult fegyverekkel, főleg kézifegyverekkel a modern hadviselésben már nehéz értékelhető kárt tenni az ellenségben, de ha elkezdenek lőni azzal kb céltáblát is aggatnak magukra, precíziós fegyverekkel kilométerekről ki lehet lőni a lőállást.

A modern, nehézfegyverek kezelését megtanulni kevés néhány hetes gyorstalpaló, és azok a fegyverek olyan drágák, hogy ha nem muszáj, nem kiképzetlen kezdőkre bízzák, de ha mégis, ott a probléma, hogy azzal el kell találni az ellenséget, nem adni esélyt arra, hogy vissza lőjenek.

Tartalékos, tehát már kiképezett katonákat is 4-6 hetes felkészítés után szokták csak bevetésre küldeni, ha a tartalékos állományra szorulnak.

Össze lehet vetni, hogy a katonai gyakorlattal is plusz 4-6 hét felkészítés és a zérő gyakorlattal 2-3 hét közül az utóbbiak kb mire lehetnek képesek, ha nem kézifegyverekkel tüzelnek egymásra, az ellenség sokszor a látóhatáron túl van