A stratégiai nehézbombázóknak manapság milyen előnye van az ICBM-ekkel/cirkálórakétákkal/vadászbombázókkal szemben? Mire használják őket ami miatt megéri fenntartani?

Repülőről indítanak nagyméretű cirkáló rakétákat. Az extra magasság és sebesség miatt nagyobb/olcsóbb/gyorsabb rakétákat indíthatnak. Pl sok Kh-22-t főleg tu-22m-ről, régi szovjete cucc, eredetileg repülőgéphordozók ellen kitalálva. Ezeket nagy távolságról lövik ki, még a saját/belorusz légterükből. Jobb a rakétának ha azt a 15km magasságot és 2mach sebességet már induláskor megkapja.

A Tu-160 további előnye hogy nagy távolságokat tud megtenni, rövid idő alatt. A Szovjeteknek viszonylag kevés támaszpont áll rendelkezésre, anyahajójuk pedig nincs (Ugye a Kuznetsov kigyullatt és legalább 24-ig javítgatják). Pl ha szíriába akarnak bombázni, amíg nem volt ott támaszpontjuk, az egyetlen módja annak hogy oda bombát dobjanak, hogy egész európát megkerülve repültek oda. (igen, skandinávia fölött, majd as vissza a teljes földközi tengert átszelve) Ilyen távot és pályát már eszköz nem írna le.

A nagy távolságú interkontinentális rakéták ilyen preciziós, több kisebb célpontra egyáltalán nem alkalmazhatóak és elképesztően drágák, sokkal nagyobb robbanófejjel mint ami szükséges.

Ne tévesszen meg a mérete, az a gép sokkal gyorsabb mint egy vadászbombázó ez 2 machal repül. 40 tonna a teherbírása, azaz jó sok minden elfér benne,

Egyébként nem hagyományos bombázásra találták ki, arra már rég rájöttek hogy értelmetlen pont az általad említett légifölény és légvédelem miatt. hanem cirkálórakéták szállítására, összesen 12 hagyományos cirkálórakétát tud szállítani, vagy két Kinzsalt ergó nem is kell ellenséges terület felé repülnie. Szíriában bevetették, ukrajnában azért nem látod mert egyrészt szomszédos ország másrészt bőven a cirkálókról indított rakéták hatósugarában van minden.

összességében jóval nagyobb a harcértéke mint egy vadászbombázónak. Csak ennek más a feladata. Sok nincs belőle mert elég drága, titániumból van a gép váza szóval elég masszív is

A távoli célok megsemmisítésénél van egy előnyük a bombázóknak: akárhonnan jöhetnek. A rakétasilókat/ICMB egységeket folyamatosan figyeli mindegyik fél, vannak olyan felderítő és előrejelző műholdak amik kiszúrják a rakétákat már indításkor, a horizonton túli radarok is ezeket ( is ) figyelik. Egy ( tucat ) kósza bombázó meg lehet akárhol, elrepülhet akármerre és jöhet akárhonnan. Jó az oroszok épp nem, de az amcsiknál ez simán működik. Nekik megvan az az egész világot lefedni képes légierejük, hogy bárhova képesek odarepülni egy tankerral és akkor hatás a csillagos ég és az áttöltött kerozin mennyísége.

Az oroszoknak meg ott a sarkköri bázisuk ahonnan csak 5500km és reménykednek, hogy ha beüt a szar akkor az amcsik nem szúrják ki a 12km magas Mach 2.0 körül érkező baromi nagy vasdarabot. Ők sem véletlenül telepítettek Grönlandra radart :D

Ha megnézed a nehézbombázók fejlődését akkor a második világháborúban az volt a cél, hogy magasabban mint a vadászok. Ezután jött két irány, a hidegháború elején: még magasabban a nehézbombázók illetve ekkor köszöntött be a közepes hatótávolságú szuperszónikus könnyűbombázók kora.

A rakéták fejlődése elhozta azt az irányt a 70-es években, hogy minnél alacsonyabban minnél gyorsabban ez lett a B-1 ( és minél kisebb radarkeresztmetszettel ) majd a 80-as évek közepén eljött a "stealth" korszak ami több repülési profilt is lehetővé tett.

A Tu-95 az a B-52 kortársa, A Tu-22 klónok a köztes kor termékei, a Tu-160 az a B-1 késői "másolata", de amíg az oroszok a Tu-160 gyártásával köszködtek addigra a B-2 már repült. Nagyjából ahogy nőtt a technológiai különbség a két nagyhatalom között ezek a gépek és fegyvereik úgy vesztették el a jelentősségüket.

Nyilván ma is fel lehet szállni pár Tu-160-nal, át lehet repülni az Északi -sarkon és Kanada felül lehet indítani a hagy hatóütávolsági nukleáris robbanófejjel szerelt cirkálórakétákat, de jó eséllyel ezek a gépe kmár nem érnék el a kanadai partokat :D

A robotrepülők azok 2,500 km-ről is indíthatók, a légvédelem hatósugarán kívülről, és egyszerre 120 + darab is, túlterhelik a légvédelmet, és sok pontcélt rongálnak meg súlyosan, addig az ICBM az legjobb esetben 8 manőverező töltettel bír és 8 csalival.

A Szu-27-es Flanker, mind együlésesen, mind kétülésesen nem a B-52-es BUFF-ot szedte volna le, hanem az Sz-300-assal koordinálva az AGM-86 ALCM rajt próbálta volna elintézni.

"A robotrepülők azok 2,500 km-ről is indíthatók, a légvédelem hatósugarán kívülről, és egyszerre 120 + darab is"

Persze, ha van ennyi működőképes robotrepülő és hordozógép. Ma már ez sem biztos :D

#6 / John_McClane

Az USAF az AGM-86-osból 2,000 körülit halmozott fel, és egy B-52-es maximálisan 20 darabot tudott hordozni, de akkor mennyire csökkent le a hatótávja ?

Az AGM-129 ACM-ből jóval kevesebbet gyártottak, 461-et, és egy B-52-es 6 - 12-őt hordozott, de az meg 3,400 km-re is elrepült.

És a Tomahawk, sokplatformúként, mert szárazföldi indítású változata is volt, a BGM-109G Gryphon, abból 4,000-et gyártottak és 2,200-at lőttek el.

Az USA valóban bármit megengedhet magának.

Az Orosz ALCM-ek a következők:

- H-59-es Ovod: bombázók és vadászrepülők hordozzák, mint az öregedő Szu-24-esek és a modern Szu-30 / 34-esek, 200 km-es hatótávval bír. Ismeretlen darabszámú.

- H-15-ös / AS-16 Kickback: az AGM-69 SRAM megfelelője, 300 km-es hatótávval bír, kivonták. 2,000 db-ot gyártottak belőle

- Kalibr: 600 - 2,500 km között változik a hatótávja, a Tomahawk megfelelője, és szeretnék a 4,000 km-es hatótávot is elérni. Ismeretlen darabszámú

- H-55-ös / AS-15 Kent: Az AGM-86 ALCM megfelelője. 2,500 km-es hatótávú, a Tu-95-ös Bear-ek, a Tu-22M Backfire-ek, és a Tu-160-as Blackjack-ek hordozzák. Szárazföldi telepítésűként is alkalmazható, 2,000 darabot gyártottak belőle 1981 óta.

A harcászati rakéták azok területromboló fegyverek, komplett reptereket képesek kivonni a forgalomból, hagyományos töltekkel, ellenük tehetetlen a légvédelem, addig a H-59-es Ovod / H-55-ös az meg a város közepén levő toronyházban berendezett főparancsnokság ellen való, a precíziós kivonás végett, mert civilek is vannak a környéken.

Azért ezt az Ukrán - Orosz balhét nem kellene összekeverni egy full extrás Öbölháborúval, mert köszönőviszonyban sincsenek egymással. Az Öbölbe 700,000 Amerikai katona, 3,000 + harckocsi, 2,000 IFV, és 1,300 repülő ment, a 700,000 katona többsége a kiszolgáló személyzet volt.

Itt meg 180,000 katona, többségük kiképzetlen sorkatona, akit 3 - 4 napos gyorstalpalóval az AK tárazására / T-72-es felbőgetésére tanítottak be, villámgyors háborúra készültek, ellenállás nélkül, nem pedig technika feltöltéssel, átcsoportosítással,hadseregcsoport kiegészítéssel készültek, mint egy Szovjetunió - NATO meccsre, nagyon régen.