A Mohácsi csatába Magyar oldalon miért csak 25 ezer ember vett részt?

Sokaknak jól jött volna, ha az akkori karhatalom és hadsereg megsemmisül, így hát eszük ágában se volt ezek közé beállni háborúzni.

Végül ez is történt :)

Egy külföldi utazó írta meg anno Mátyás halála után (tökéletesen jellemző volt ránk sajnos már akkor is), ha ebből a nagy veszedelemből meg lehetne menteni Magyarországot három aranyforintból, akkor aligha lehetne találni három embert aki azt a forintot odaadná. Széthúzás, ármánykodás, egymásra irígység, taktikázás volt már akkor is jellemző sajnos ránk. Szavoyai sem ért oda azzal a 10k emberével.

Egyébként abban az időben nem volt általános hadkötelezettség két okból sem

- Valakinek dolgozni is kellett a földeken (kézimunkával ment minden).

- A nemesek nagyon ódzkodtak attól hogy a parasztok katonai kiképzést kapjanak, harcolni tanítsák őket. Se szeri, se száma a különféle kisebb-nagyobb parasztfelkeléseknek, jobbágylázadásoknak. Nagyobb ellenséget láttak a saját felfegyverzett, azt forgatni tudó jobbágyaikban mint a törökökben.

"Az emberekben akkor még nem volt olyan erős a nemzeti érzés?"

A 19. század előtt gyakorlatilag értelmetlen nemzetekről beszélni, mert akkor még a nemzetiség egyáltalán nem számított semmiféle egyesítő erőnek. Magyarország erre kiváló példa: a reformáció után magyarországi katolikus németek és magyarok sokkal inkább tartották magukat egy közösséghez tartozóknak, mint mondjuk a katolikus magyarok protestáns magyarok. Azt meg főképpen ne feledjük, hogy Magyarország egészen a trianoni békeszerződés utánig nem volt nemzetállam, hanem egy soknemzetiségű, soknyelvű, sokvallású állam volt.

Korábban többször is hirdettek keresztesháborút, azonban csak tizenkét év telt el a Dózsa féle parasztháború óta, senki nem mert volna a pórok kezébe fegyvert adni.

Tudtak azonban a törökök szándékáról, a hatalmas hadi készülődés nem maradt észrevétlen, a külföldi követek hozták a híreket és segített a pápa, de főképpen V. Károly spanyol király és németrómai császár, a spanyol Habsburg ház feje, mivel azon kívül, hogy esküdt ellensége volt az Oszmánoknak, a magyar Mária királyné és a majdani Ferdinánd királyunk édestestvérei voltak. A segítség azonban korlátozott volt, elsősorban az akkor zajló német parasztháború, a reformáció, amely a pápát korlátozta és a Habsburg-Francia hegemonikus ellentétek miatt, amely ekkoriban észak-Itália birtoklásáért tombolt.

A korábbi években több török hadjárat történt hazánk ellen, amelyekben elvesztettük a végeket, a török támadás nagy intenzitással folyamatosan zajlott (1521-1526) közötti időszakban. Az 1521-es török hadjárat Szulejmán vezetésével Isztambulból indult, és a magyar végekhez érve elfoglalta Szabácsot illetve Nándorfehérvárt is. A második, 1523/24 -es török hadjáratot a nándorfehérvári bég indította és bevette Szörényvárt. A védekező magyar csapatokat Tomori Pál, kalocsai érsek vezette. II. Lajos kísérletet tett arra, hogy összetartsa a magyar nemeseket és a királyi tekintélyt helyreállítsa. Korábban kiskorúsága miatt az országot nagykorúsításáig egy nemesekből-főpapokból álló tanács vezette, amely megmagyarázza az agilitás hiányát.

Győrnél gyülekeztek a cseh és német lándzsások, puskások, egy komolyabb kontingens csatlakozott is a magyar királyi sereghez, ott is vesztek a csatában.

Rossz volt ellenben a szervezésünk, aminek több oka volt.

A horvátok sem tudtak csatlakozni, ellentmondóak voltak az intézkedések.

Erősen bíztak abban, hogy a Dráva és a Száva, Pétervárad és Újlak jobban megakasztja a törökök felvonulását, de ez nem így tortént.

A fiatal király tekintélye csekély volt, a feudális főurak nehezteltek a koronára, annak korábbi katasztrófális pénzügyi politikája miatt. A német Fuggerek szinte kifosztották hazánkat kivíve a rezet, amelytől csak kint választották el az aranyat, szinte meglopva így a koronát és koncessziókért cserébe finanszírozták a kincstár regnálását, amely a csekély adókból nem funkcionálhatott és rávették a király pénzügyi intendását, Thurzót, hogy a jó magyar Forintba csak feleannyi ezüstöt tegyen és azzal fizettek mindenért, így a fizetőeszköz 50%-os devalválásával ládáikba söpörték az ország készpénzvagyonát.

Mindezt persze az ifjú király számlájára írta a magyar közvélemény, akit szabályosan utáltak emiatt.

A Vármegyék csak csekély számú fegyverest küldtek.

A magyar király hadai Pest alól érkeztek, 28 ezer fővel. Ám Szapolyai János 15 ezres és Frangepán Kristóf 8-10 ezres serege lekéste a csatát és csak csekély része csatlakozott a pápa és a spanyolok által összeverbuvált segítségnek. Így 60 ezer török állt szemben 28 ezer magyarral.

Ez ellenben abban a korban nagyon erős haderőnek számított, a korábbi török hadjáratok ellenében minden bizonnyal elegendő is lett volna, de ekkor már nem, ugyanis Szulejmán ekkor már egész Magyarország elfoglalását akarta, amelyet éppen a túl nagy számuk akadályozott meg. Továbbá az a körülmény, hogy bőven maradt az országban fegyveres erő, amely nem lett felmorzsolva és az megakadályozta az ellátmány összerablását a nagy létszámú török csapatoknak, mert bár az akkori viszonylatban kiemelkedő hadtápvonalat működtettek, az nem volt elég és az élelmet begyüjteni szándékozó, szétszéledő kisebb török egységeket sok kis apró győzelemmel mindenhol szétverték, visszavonulásra kényszerítve így az oszmán főerőket.

# 3

EZT ÍRTAD: "Egyébként abban az időben nem volt általános hadkötelezettség két okból sem

- Valakinek dolgozni is kellett a földeken (kézimunkával ment minden).

- A nemesek nagyon ódzkodtak attól hogy a parasztok katonai kiképzést kapjanak, harcolni tanítsák őket. Se szeri, se száma a különféle kisebb-nagyobb parasztfelkeléseknek, jobbágylázadásoknak. Nagyobb ellenséget láttak a saját felfegyverzett, azt forgatni tudó jobbágyaikban mint a törökökben."

Bocsánat, de az állításaid tévesek.

1.) Általános hadkötelezettséget Európában először 1793-ban, Franciaországban vezettek be. Magyarországon 1526-ben ennek semmi realitása nem volt, tekintve hogy nem létezett még olyan fejlett államszervezet, bürokrácia amely ezt megszervezhette volna, ekkoriban egész Magyarországon alig pár száz hivatalnok volt összesen. 1793-ra Franciaországban már kiépült a több tízezer, képzett hivatalnokból álló, fejlett bürokrácia.

2.) Az sem igaz, hogy "se szeri, se száma" a parasztfelkeléseknek, ugyanis Magyarországon éppenséggel rendkívül ritkák voltak az ilyenek. Szent Istvántól Mohácsig, azaz jó 526 év alatt összesen 1 országos (Dózsa-féle) és 1 jelentősebb regionális (Budai Nagy Antal-féle) parasztfelkelés történt. Tehát a parasztfelkelések, jobbagylázadasok Magyarországon extrém ritkanak számítottak.

3.) A felfegyverzett parasztok harcertéke eleve nulla a korban, pont a nohacsi csata után semmisítettek meg teljesen a törökök több ezer összegyűlt, felfegyverkezett magyar parasztot.

# 3

Kiegészítés az előbbihez:

A óriási létszámú európai tömeghadseregek (francia hadsereg 1700-ban mozgósítva már 400 000 fős)

létrejöttének alapfeltétele a centralizált, professzionális, nagy létszámú állami bürokrácia. Ilyen szintű állami bürokráciák csak a 17. század derekára kezdtek kialakulni, ezeket az abszolút monarchiák hozták létre.

Mind a tömeghadseregek, mind a fejlett bürokráciák az abszolút monarchia termékei.

Magyarország 1526-ban rendi monarchia volt, gyenge királyi hatalommal, nem pedig az uralkodó szinte korlátlan teljhatalmát jelentő abszolút monarchia.