A vadászpuska miért nem jó háborúba?

"És pontosságra mennyire jó egy vadászpuska? Azzal is el lehet lőni 500, vagy akár több méterre is?"

Ez abszolút a puskától és a lőszertől függ. Hiába van kiváló minőségű puskád, ha gagyi lőszert használsz, és vica-versa. Általában elmondható, hogy a katonai célokra készült mesterlövészpuskák és az ahhoz tartozó lőszer jobb minőségű, mint a vadászpuskák és a civilek számára elérhető lőszerek 99%-a.

Egy puskakaliberű, hosszúcsövű távcsöves vadászpuskával álló célpontot 400 méteren még simán el lehet találni, viszont a harctéren elég ritka, hogy álló célpontra tud a lövész lőni. 500-600 méter távból már elég komoly, képzett lövésznek kell lenni, hogy bármilyen emberméretű célpontot eltaláljon az ember, de ha megfelelően képzett a lövész, egyáltalán nem lehetetlen. 800 méter környékén már egy jó adag szerencse is kell hozzá, ott már mozgó célpontot eltalálni civilek számára elérhető fegyverekkel és lőszerrel irgalmatlanul nehéz.

"Egyébként vannak félautomata vadászpuskák is."

Vannak, de főleg itt Európában ez egyáltalán nem jellemző, a legtöbb vadász a mai napig ismétlőpuskákkal vagy egylövetű puskákkal vadászik.

#2:

Milyen automata mesterlövészpuska, te fogalmatlan hatökör? Ott volt a német MP35, meg a Thompson automata géppisztoly, meg pl. az amerika BAR (Browning Automatic Rifle) amit 1918-ban kezdtek el gyártani, ezek váltották fel az egylövéses puskákat.

"Ott volt a német MP35, meg a Thompson automata géppisztoly, meg pl. az amerika BAR (Browning Automatic Rifle) amit 1918-ban kezdtek el gyártani, ezek váltották fel az egylövéses puskákat."

Ajjajj, vannak bajok a fejekben :D

Kezdjük ott, hogy az egylövetű fegyvereket nem az általad említett fegyverek váltották le, hanem az ismétlőpuskák, amelyeknek legkorábbi elterjedtebb típusai a Kropatschek és a Lebel ismétlőpuskák voltak. Később a németek, az oroszok, és az angolok kifejlesztettek fejletebb mechanizmusokat, ezeket hívjuk Mauser, Enfield, vagy Moszin stílusú ismétlőpuskáknak (ezek legkorábbi elterjedtebb modelljei a Mauser Gewehr 98, a Short Magazine Lee-Enfield Mk I, illetve a Moszin-Nagant háromvonalas puska voltak).

Már az első világháború előtt is megjelentek automata géppuskák, például a nagyon korai és nagyrészt kifejletlen Gatling-ágyú, illetve a legendás Maxim-géppuska, aminek a saját változatait mind az Antant, mind a Központi Hatalmak előszeretettel használták. Ezek azonban mind nehézgéppuskák voltak, így elsősorban csak védelmi feladatokat tudtak ellátni, használatuk egy több fős legénységet igényelt. Az első könnyűgéppuskát meglepő módon nem egy nagyhatalom, hanem pici Dánia rendszeresítette, ez volt a Madsen géppuska: előnye az volt, hogy ellentétben a nehézgéppuskákkal, a Madsen géppuska meglehetősen könnyűnek számított a maga 9 kilós súlyával, így elméletileg akár egyetlen katona is effektíven használni tudta (a valóságban természetesen a mai napig az az ideális, ha kétfős személyzet használja a géppuskát, egy aki céloz és lő, egy pedig aki biztosítja a lőszerutánpótlást). Rövid időn belül szinte az összes nagyhatalom is rendszeresített könnyűgéppuskákat (például a francia Chauchat, az angol Lewis-géppuska, a német Bergmann MG15, illetve a francia-angol Vickers-Berthier). Az általad említett B.A.R. is ebbe a kategóriába tartozik.

Az első világháború vége felé egyértelmű volt, hogy szükség van valamiféle olyan fegyverre, ami az akkortájt elterjedt ismétlőpuskáknál hatékonyabb a lövészárok-harcokban, mivel az ismétlőpuskák tűzgyorsasága ehhez egyszerűen túl lassú volt, a könnyűgéppuskák pedig túlságosan nehezek és drágák voltak ahhoz, hogy használni tudják őket ilyen helyzetekben. Így megszületett a géppisztoly koncepciója: az első prototípusok csupán annyiból álltak, hogy fogták a félautomata pisztolyokat, és átalakították őket úgy, hogy automata tüzelésre is alkalmasak legyenek (például a német C96 Schnellfeuer vagy az osztrák Steyr M1912/P16). Az első ilyen célból elkészült fegyver a német Bergmann MP18 volt. Az MP35 ennek a továbbfejlesztése volt, a Thompson pedig csak a háború lezárta után készült el.

Fontos azonban kiemelni, hogy sem a géppisztolyok, sem a könnyűgéppuskák nem váltották fel az ismétlőpuskákat, több okból sem: a könnyűgéppuskák, ahogy már korábban említettem, ideális esetben kétfős személyzetet igényelnek, nehezek, drágák, és zabálják a lőszert. A géppisztolyok (főleg az két világháború között gyártott géppisztolyok) még a könnyűgéppuskáknál is drágábbak voltak, illetve a lőtávolságuk egyszerűen túlságosan rövid. A két világháború között egyetlen nagyhatalom sem próbálkozott a géppisztolyok nagyszámban való rendszeresítésével, mert ezt egyszerűen túlságosan drágának találták, és a tűzgyorsaságbeli előnyük csak limitált helyzetekben volt kihasználható.

Az ismétlőpuskákat első körben nem a könnyűgéppuskák, nem géppisztolyok, hanem az öntöltő puskák váltották le. Az első nagyhatalom, ami szinte teljesen átállt az öntöltő puskákra, az USA volt, az M1 Garanddal. A németek, a franciák, illetve az oroszok is próbálkoztak (a németek a Gewehr 41 és 43-al, a franciák a MAS-40-el, ami végül sosem került rendszeresítésre a német invázió miatt, illetve az oroszok SVT-40-el), de nekik a háború során nem sikerült annyi öntöltő puskát gyártaniuk, hogy teljesen leválthassák a korábbi ismétlőpuskáikat.

Végül ami teljesen leváltotta az ismétlőpuskákat, az a gépkarabély volt. A gépkarabélyt érdekes módon gyakorlatilag mindhárom nagyhatalom, amelyik úttörőnek számított ebben, külön-külön "útvonalon" keresztül fejlesztette ki:

A németek, akik a világ első, nagy számban gyártott gépkarabélyát, az StG44-et találták fel, azt az igényt próbálták kielégíteni, hogy az átlagos, ismétlőpuskákkal és egy vagy két könnyűgéppuskával felszerelt gyalogos raj harcértéke jelentősen lecsökkent, ha a géppuska meghibásodott vagy az azt üzemelő személyzet tagjai megsebesültek vagy elestek. Így azt találták ki, hogy ha az ismétlőpuskákat leváltják egy félautomata és automata módban is tüzelni képes, köztes lőszert tüzelő fegyverre, akkor ezekben az esetekben a raj egy része ki tudja váltani a géppuska funkcióját, így a harcértékbeli különbség minimalizálódik. Később rájöttek, hogy az még hatékonyabb tud lenni, ha egyszerűen egy teljes szakaszt csak és kizárólag gépkarabélyokkal ruháznak fel, hiszen ez sokkal rugalmasabbá teszi a szakaszt, így effektíve ők a géppuskák helyére szánták a gépkarabélyt.

A szovjetek a második világháború során előszeretettel alkalmaztak géppisztolyos egységeket, elsősorban városi harcokban, ahol a magas tűzgyorsaságú és tárkapacitású PPSh-41 és PPS-43-as géppisztolyok egy óriási erőfölényt biztosítottak a szovjeteknek. Azonban ezek az egységek harcértéke jelentősen lecsökkent, ha az ellenség kb. 100 méternél messzebb volt, ezért szükség volt egy olyan fegyverre, ami továbbra is képes sorozattüzelésre, viszont a pisztolykaliberű lőszert kiváltja egy köztes lőszerre, így megnövelve az effektív lőtávolságot. Így megszületett a legendás AK-47, ami először a géppisztolyt váltotta le, később pedig az öntöltő vagy ismétlőpuskákkal rendelkező alakulatoknál is rendszeresítve lett.

Az amerikaiak teljes gyalogos doktrínája gyakorlatilag a "Lövész Kultuszára" épül már szinte a függetlenségi háború óta. Ők mindig abban hittek, hogy a gyalogos lövész elsődleges feladata a pontos lövések minél gyorsabban, nagy távolságokon át történő leadása. Ez meg is látszik a kezdetleges gépkarabélyaikon, például az M14-en (ami igazából nem is gépkarabély a szó legszorosabb értelmében): a hadsereg belátta, hogy szükség van egy olyan gyalogsági, elterjedt fegyverre, amely képes a sorozattűzre, viszont megörzi azt a képességet, hogy pontos lövéseket nagy távolságokon le tudjon adni. Így az M14 továbbra is teljes kaliberű puskalőszert használt, ami viszont a gyakorlatban azt eredményezte, hogy a sorozattűz teljesen irányíthatatlanná vált. A következő gépkarabélyük az M16-os volt, ami erre a jelenségre reagálva teljesen kihagyta a korlátlan sorozattűz lehetőségét, és helyette csak félautomata vagy hármas sorozat leadására volt képes (kivéve a korai, M16A1-es modelleket). Náluk a gépkarabély elsősorban a korábbi öntöltő puskák kiváltására készült.

"30-06-os jó minőségű vadászpuskának miért nincs akkora hatótávolsága, mint egy szvd-nek?"

Természetesen ha a vadászpuska jó minőségű, és az abban használt lőszer is az, akkor semmi nem zárja ki, hogy elérje egy SZVD effektív lőtávolságát, sőt, jó kezekben akár pontosabb is lehet.

"A forgó-tolózáras mechanizmus sokkal pontosabb lövést tesz lehetővé, mint a fél automata rendszer, szóval mi az oka?"

Ez igazából már csak ilyen ezotérikus, elméleti diskurzus. A modern öntöltő mesterlövészpuskák a megfelelő lőszerrel bőven eléggé pontosak az esetek 99%-ában. A maradék 1% az a több kilométer távolságból leadott lövések, ahol már valóban számítanak a forgó-tolózáras mechanizmus előnyei, de itt sem akkora egetrengető különbségekről van szó. Hogy egy példát hozzák, egészen 2002-ig a világ legmesszebbről leadott, célt talált lövését egy M2 Browning nehézgéppuskával adták le, 2286m távolságról, 1967-ben. Jelenleg is a második helyen a félautomata Barret M82A1-es puska áll, 2815m-es távolsággal.

A modern katonai fegyverek nagyrésze, de kiváltképp a mesterlövészpuskák és az az által használt lőszerek olyan szintű pontosságot tesznek lehetővé, hogy a lövész képességei sokkal fontosabb paraméternek számítanak, mint az adott mesterlövészpuska működési paraméterei.

Azért állítottam, hogy a vadászpuska valószínűleg nem elég pontos, mert az egyértelműen kijelenthető, hogy a civilek számára készült vadászpuskák, civilek számára gyártott lőszerrel átlagban kevésbé lesznek pontosak, mint a katonai célra "testvéreik". Természetesen ha egy ideális esetről beszélünk, ahol egy jó minőségű vadászpuskával tüzelsz kiváló minőségű lőszert, ott semmi nem zárja ki, hogy az esetek 99%-ában azonos pontosságot érj el, mint mondjuk egy félautomata katonai mesterlövészpuskával felszerelt lövész. Azonban itt már a félautomata mesterlövészpuska elsődleges előnye (hogy nem kell levenned a szemed a célpontról vagy célpontokról minden lövés után) sokkal fontosabb tényező, mint a forgó-tolózáras vadászpuska elméleti pontosabb mivolta.

Kérdező:

Szvsz a US Marine Corps kapisgál valamit jelenleg az M27 IAR programjukkal: jelenleg az a cél, hogy mind az M16A4-es gépkarabélyt, mind az M249-es SAW-t, mindpedig az M14 DMR-eket lecserélik M27-esekre, különböző optikákkal és tárakkal az adott feladatkör igényei szerint. Szerintem ez a jövő: egy platform, amit különböző kiegészítőkkel lehet konfigurálni az adott szituációhoz igazodva. Az M27-es tökéletesen alkalmas mind a könnyűgéppuska, mind a gépkarabély, mind a DMR szerepekre: 700 méterig bőven pontos, a megfelelő optikával el is lehet addig lőni vele, de ha a szituáció úgy kívánja, másodpercek alatt teljesítheti a könnyűgéppuska szerepét is.

Kérdező:

Lehetséges, sajnos a paywall miatt érdemben nem tudok reagálni a cikkre.

"Egyébként az m27 iar-ból csak golyószóró változat lesz?"

Igen.

"A 7.62x51 kaliberrel mi lesz?"

Hagyják a francba, az előnyei nagyrészt kihasználhatatlanok.

"Én az m27-ben azért eléggé kétkedek. 3.6 kilós fegyver, az hogy lesz jó golyószórónak? Az fn minimi is 7.1 kilós. Hogy fogja bírni egy ennyire könnyű fegyver?"

Úgy, hogy másképpen fogják használni.

Az FN Minimi súlya egyszerűen túl magas, és ez a manőverharcban nem egészen optimális. A Tengerészgyalogosok tesztjei során ráadásul arra a következtetésre jutottak, hogy a pontosabb, de kevésbé "sűrű" sorozatok ugyanolyan, vagy még erősebb fedezettüzet tudnak biztosítani, mint a korábban használt Minimi. Az M27-es széleskörű alkalmazása ráadásul azt a problémát is megoldja, hogy ha a raj elveszíti a golyószóróját, jelentős tűzerőbeli hátrány nem éri őket.

Az M27 IAR rendszeresítése doktrínabeli változásokat is hoz magával, nem csupán a fegyvert cserélték le.