Milyen II.világháborúval kapcsolatos történetek maradtak meg bennetek?

Nem sokat tudok, mert személyesen sajnos nem ismerhettem őket:

Dédapám a keleti fronton harcolt. A halált elkerülte, a sok éves hadifogságot nem. Hazatérhetett, de nem hozták, hanem maga kellett gyalog, vagy vonatra ugorva jönnie.

Nagyapámat az utolsó években kamaszként is vitték volna a nyilasok a frontra, de egy egyébként szintén nyilaskatona barát elbújtatta.

Hát ilyen ez a háborús helyzet: sosem fekete-fehér...

Dédiméknél először német katonák laktak. Ők elvileg rendesek voltak, mondjuk egyszer egyik napról a másikra köszönés nélkül leléptek. Mint kiderült azért, mert hát az oroszok már nagyon közel voltak.

Hát igen ám, ők is odaértek és egy magasabb rangú katonát meg talán az ő segédjét szállásolták el. A dédanyám nagyon szép nő volt, így hát a katonának nagyon megtetszett. Egyfolytában csapta neki a szelet, aztán ezt dédpapám megelégelte, hogy a saját házában a saját feleségére csorgatja egy orosz katona a nyálát. A katonának nagyon elege lett és már le is lőtte volna, ha a katonasegéd nem löki meg. Így a lövedék egy szekrény falába fúródott és nem a dédpapám koponyája bánta.

Voltak durva dolgok.

Akik Budapesten szereztek "emlékeket" azoknak elég negatív van az oroszokról. Vidéken egy fokkal volt csak jobb a helyzet, főleg ott ahol gyorsan átvonultak. Nagyszüleim falujába kiment az orosz járőr, megkérdezte vannak-e németek, pár dolgot feldobtak a teherautóra és elporoztak.

A németek nem fosztogattak - helyette asszisztáltak a magyar hatóságoknak több százezer ember halálba küldésére, illetve halálmenetekben hajtották az embereket a lágerekbe.

Aki megjárta a Don-kanyart az pláne a pokolba kívánta mindkét oldalt.