Milyen II.világháborúval kapcsolatos történetek maradtak meg bennetek?

"Ezek után szerinted kik voltak a rosszabbak?"

Épp erről beszélek. Egyértelműen a németek.

Van nálunk első világháborús orosz narratíva is, van nálunk második világháborús litván és lengyel és magyar narratíva is, én úgy gondolom, hogy egy igazságosabb békével elkerülhetőbb lett volna a második világháború, pl a határsáv menti magyarság és Kárpátalja megmaradt volna, Lengyelek és Németek esetében pl Poroszországot se kellett volna meghagyni a két világháború között, ugyanis délen mazuriak éltek, akik valójában egy németek által kreált lengyel népcsoport volt, északot pl simán Litvánihoz csatoltam volna, plusz kitelepítettem volna onnan a németeket, ugyanis ez bár brutális, de leghumánusabb megoldás...

Bár ahogy Sztálin csinálta Szovjetunión belüli áttelepítéséket az nem volt jó megoldás...

Lengyel nagyapám azt mesélte, hogy míg Kaunasban élt, a lengyelek Vilniusi elfoglalása miatt, őket mint lengyeleket hátrányosan megkülönböztették, aztán volt, hogy már a német megszállás idején pl tüntettek a németek ellen és helyi Gestapo bekisérte őt és arra kényszerítette, hogy fogjon meg egy írógépet azt a jó régi fémest, és emelje meg úgy, hogy abba áramot vezettek..

Meg aztán harcoltak a II. Világháborúban később, és ott ismerkedett a jövendőbeli feleségének a férjével.. és pl volt hogy mérges gombákat ettek, úgy hogy 10-szer főzték ki... meg Szovjetekkel is össze voltak zárva..

A lengyel nagyanyám idősebbik bátyját pl kivégezték a kommunisták, mivel honi hadsereg tagja volt...

A magyar nagyapám háború elején 40-es években rendelkezett két gyerekkel, és 1945-48-ig őket nem láthatta felnőni, mivel szovjet hadifogságba került az Európai felszabadítás után egy nappal és mentek Grúziába...

Nagyanyámék meg falun voltak, és volt, hogy a pince elé dobtak le egy bombát és öreg paraszt bácsi félelmet nem ismerve a fel nem robbant bombát betette talicskába és hátra vitte a kertbe... ahol felrobbantották. Anyám nővére arra is emlékezett, hogy a templom kertben hevertek a német katonák holttestei és ő elakarta lopni az egyik katona tollát, amit orosz dédim megtitott neki.. plusz hogy kilőtték a templom tornyát... ahol a németek bújtak el...

Meg hogy nagybácsikám minden bombázáskor azt mondta, hogy ez már döfi a pincében...

Az orosz vér annak köszönhető, hogy dédnagyapám aki debreceni születésű volt, kiment az első világháborúban az orosz frontra tábori református lelkészként és ott összebarátkozott egy sok gyermekes orosz pappal, ugyanis ortodoxnál lehet, hogy felszentelés előtt házasodhassanak, nos gondolom kint összeszerelmesedtek és aztán haza hozta a dédanyámat onnan Nyiznyij-novgorodból sose látta a rokonait...

A lengyel nagyapám a mai litvánia területén született, erről nem kell beszélnem... mert sokáig közös országban éltek...

Lengyel édesapám 1974-ben találkozott édesanyámmal, aki éppen kint nyaralt 2 éves képesítés nélküli tanítás és első éves sikeres levelezős magyar-tanár szakos hallgatóként, nagyapám megelőlegezte a kirándulást.. és nem is tervezte, hogy lengyel férje lesz... aztán lett.. apám meg végül is áttelepült Magyarországra és mi már itt születtünk, de én most kint lakok egy hosszútávú projekt keretében...