Csak nekem jutott még ez eszembe? Tobbi lent...

a középkori csata olyan volt mint egy sakk játszma, egymást birizgálták zárt alakzatokban amíg az egyik alakzata fel nem bomlott, ez mehetett órákig anélkül hogy bárki meghalt volna. mert amíg nem bomlasztották meg a másikat addig a lovasságot sem lehetett bevetni.

Az átlag középkori csatákban maximum 50-100 ember meghalt és az ellenfél meghátrált. Mert ha szétbomlottak az alakzatok már felesleges volt tovább tartani.

Más szóval a középkori csaták sokkal inkább kis taktikai lépésekből álltak mint az esztelen ordítva rohangálásból mint a filmekben.

Egyéb filmes tévhitek. A kétkezes kard valójában 1-2 kiló volt max nem volt nehéz.

Páncél, a filmekkel ellentétben a páncél nagyon is működött, kardal gyakorlatilag lehetetlen volt átdöfni, maximum a hajlatoknál lehetett próbálkozni illetve a sisakon lévő réseken. Ezért az elsődleges fegyver a lándzsa mellett nem is a kard volt hanem sokkal népszerűbbek voltak a buzogányok, fejszék amikkel nagyokat oda lehetett sózni.

Íjjak: Nem létezett még csigás íly meg modern anyagok sem. Rohadt nehéz volt őket felfeszíteni valóságos izomkolosszusnak kellett lenni ehhez, az íjászok képzése ezért nagyon is drága volt. Ezért is lett népszerű a számszeríj később pedig a lőfegyverek ezért terjedtek el holott a kezdeti lőfegyverek pontatlanok és gyengék voltak de nem kellett több hónapos intenzív gyúrás hozzá hozzá hogy használni tudják

# 3

Bocs, de több téves állítás van abban, amit írtál.

Például ezt írtad: "a középkori csata olyan volt mint egy sakk játszma, egymást birizgálták zárt alakzatokban amíg az egyik alakzata fel nem bomlott, ez mehetett órákig anélkül hogy bárki meghalt volna. mert amíg nem bomlasztották meg a másikat addig a lovasságot sem lehetett bevetni."

A középkori csaták elég véresek tudtak lenni, a gyalogság esetében is, különösen mert a gyalogság többsége nem viselt páncélt, gyakran még sisakot sem, így nagyon sebezhető volt.

A páncélos, lovagi fegyverzetű nehézlovasság feladata éppen a csatadöntő roham, ennek a középkor végéig a gyalogság nem igazán tudott ellenállni. A páncélos nehézlovasság egyszerűen elsöpörte.

Először a svájciaknak sikerült olyan zártrendi harcászatot folytató gyalogságot kiállítania, amely sikeresen harcolhatott a páncélos nehézlovasság ellen, de ez csak az 1400-as évekre ment végbe. A lovagi hadviselés gyalogsággal szembeni végső bukása pedig csak az 1525-ös páviai csatában következett be.

Ezt is írtad: "Egyéb filmes tévhitek. A kétkezes kard valójában 1-2 kiló volt max nem volt nehéz."

Nos a kétkezes kard, a Zweihänder 2-4 kiló súlyú és maximum 213 cm hosszúságú lehetett, tehát nem játékfegyver volt.

A páncél ellen nem feltétlenül volt hatástalan a kard sem, ugyanis egy maximális erejű vágás / ütés a karddal, mondjuk a sisakra anélkül is harcképtelenné tehette a harcost, hogy átütötte volna a páncélt.

Fennmaradtak olyan középkori leírások, amit kísérleti régészek tesztjei is igazoltak, hogy egy kard lapjával a sisakra mért nagy erejű ütés következtében a megtámadott katona egyszerűen elveszítette az eszméletét, ami a csatában szinte biztos halállal járt. Egy a páncélra karddal mért nagy erejű ütés / vágás csontot is törhetett, anélkül hogy a páncélon áthatolt volna.

#4 a kisebb csetepatékra ez igaz, de a "reguláris" rendben felállt csatákra nem. Páncélja tényleg nem sok gyalogosnak volt (az ára miatt), de fabrikáltak maguknak fából amit lehetett. Amit írtál az kb. a felfegyverzett parasztseregekre igaz.

A lónak van egy olyan tulajdonsága, hogy nem rohan bele a lándzserdőbe. Ergo, egy zárt alakzatú, hosszú lándzsákkal harcoló gyalogság ellen a "teli roham" semmit sem ér. Megtorpan az eleje, a többi sor meg belefut, máris megtörik a lendület, egymást gázolják le nem a gyalogságot. A lovasságot leginkább bekerítésre, üldözésre, utánpótlás elvágására vagy megbontott alakzat oldalba támadására vetették be.

# 5

Megint tévedsz.

A páncélos nehézlovasságot bizony frontális támadásra használták. Nemcsak a középkorban, még később is, például az 1683-as kahlenbergi csatában szintén frontális támadást indított a keresztény nehézlovasság a törökök ellen. A napóleoni háborúkban szintén hajtottak végre frontális lovas tömegrohamokat a gyalogság ellen, ez történt a waterlooi csatában is.

Tessék tanulmányozni az európai hadtörténet klasszikus csatáit.

Fából nem fabrikáltak maguknak páncélt, ezt nem tudom honnan vetted.

# 5

Az 1526-os mohácsi csatában a magyar páncélos nehézlovasság szintén frontális lovasrohamot intézett a török hadsereg ellen. Ez volt ugyanis a páncélos európai nehézlovasság bevett harceljárása.

[link]

# 5

Klasszikus ókori példa az isszoszi csata (Kr.e. 333), itt a döntő pillanatban Nagy Sándor lovassága frontális támadással törte át a perzsa hadrendet, kivívva a döntő győzelmet.

[link]

Egyébként az 1683-as kahlenbergi csatát tartják a hadtörténelem legnagyobb lovasrohamának, ez is frontális támadás volt.

[link]

Egy lovagi fegyverzetű páncélos nehézlovas hatalmas csatalova 640-910 kg tömegű lehetett, plusz a lópáncél, plusz rajta a lovag és az ő páncélja. A ló és a lovag tömege teljes páncélzatban extrém esetben akár 1 tonnát is elérhetett.

Vegyünk egy 1400-as évekbeli lovagot lóval, teljes páncéllal és fegyverzettel 700 kg tömegnek, ez egy átlag gyalogos testtömegének tízszerese volt.

Ezek a páncélos lovasok pedig tömegerőben támadtak.

Ezért volt képes a páncélos nehézlovasság a gyalogság elsöprésére.