Németországnak lett volna lehetősége megnyerni az első világháborút?

Győzhettünk volna, ha a Habsburgok átengedik Dél-Tirolt az olaszoknak, hogy azok a mi oldalunkra állnak. Ekkor megnyílt volna egy újabb front az Alpokban, amit a franciák már nem bírtak volna ki. Nyilván akkor a németek sem üzennek a mexikóaiknak, ezért az USA sem avatkozik bele nyíltan a (addigra már vesztes) háborúba.

Egy német győzelem esetén új (báb)államok jönnek létre Kelet-Európában. A franciák egy versailles-ihez hasonló békeszerződés után kaotikus helyzetbe kerülnek, az angolok és a japánok szerintem kapnak egy adag adósságot, a balkáni államok szintén bábok lesznek.

# 3

Az olaszoknak történő területi engedményeket az Osztrák-Magyar Monarchián belül Magyarország is nagyon ellenezte, mert tisztában voltak vele a magyar vezetők, hogy ez esetben Románia hasonló területi követelésekkel lépne fel Erdély irányában.

1918 elején Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia nagyszabású offenzívákkal megpróbálta eldönteni az I. világháborút, még mielőtt az amerikai csapatok tömegesen megérkeztek volna.

1918. március 21. és július 18. között zajlott a nyugati fronton a döntőnek szánt német offenzíva, a Kaiserschlacht (a császár csatája) a francia-brit hadseregek ellen. A totális német erőbevetés ellenére sem sikerült legyőzni a francia és brit hadsereget, viszont a német hadsereg teljesen kimerült és kivéreztette elitcsapatait, pont az amerikaiak beérkezése előtt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia szintén döntő csapást akart mérni Olaszországra, ezért 1918. június 15. és 23. között nagyszabású offenzívát indított, azonban a második piavei csata során az osztrák-magyar haderő nagyon súlyos vereséget szenvedett az olaszoktól és az őket támogató brit és francia csapatoktól.

Összegezve az 1918 tavaszi és nyári nagy német és osztrák-magyar offenzívák bebizonyították, hogy sem Németország, sem a Monarchia nem képes döntő vereséget mérni a francia, brit és olasz hadseregekre.

Alapvetően ezek az I. világháborús győzelem kivívására indított német és osztrák-magyar offenzívák kudarccal, illetve vereséggel végződtek.

1918 tavaszán és nyarán a francia-brit-olasz hadseregek az amerikaiak nélkül is erősebbnek bizonyultak a német és osztrák-magyar hadseregeknél.

Lett volna esélyük az elején, csak nem a Schlieffen terv szerint kellett volna támadniuk, hanem egyből a francia határon.

Akkor még nem volt Maginot vonal, csupán néhány szétszórt és egyenként bevehető francia erőd volt a térségben, ilyenekkel találkoztak Belgiumban is, vagy később a verduni csaták során pont ezeket vették be a németek.

Azt tudták, hogy több ezer, vagy tízezer áldozat veszteséggel kellett volna számolniuk és visszariadtak ettől az elején, holott később milliók vesztek oda.

A háború kitörésekor a németek előnye abban volt, hogy gyorsabban tudtak mozgósítani, a franciák több hét késéssel tudták csak a csapataikat feltölteni.

Az időelőnyt elpuskázták azzal, hogy Belgiumon keresztül körbe mentek, addig a franciák mozgósítani tudtak, ráadásul a belgák határait a britek garantálták és ez volt az oka, hogy ők is hadba léptek a franciák oldalán, kénytelenek voltak rá, mert a németek lerohanták a belgákat.

Ha egyből a német-francia határon rohamoztak volna, akkor simán áttörnek és Párizs alá érnek, ami védtelen lett volna még akkor.

Lehetséges lett volna egy gyors francia összeomlást elérni és ha sem a belgák, sem a britek nem léptek volna be a háborúba, a teljes haderőt az oroszok ellen lehetett volna vezényelni, amely így kilátástalan helyzetben lett volna.

Akkor még az olaszok és a románok sem voltak a háborúban, amely előbb véget is ért volna, minthogy belekeveredjenek, nem beszélve az USA-ról, amely még később lépett csak hadba.

Az elején rontották el, amikor időt hagytak a franciáknak, hogy mozgósítsanak.

#9 Az első hetekben óriási volt a német fölény, a túlerő.

Nyolc hadseregük volt, egy kelet-Poroszországban, egy a francia-német határon és hat harcolt Belgiumban. Ezek negyedkört írva le fordultak rá a francia ellenségre, egymás mellet szorosan vonalban. A kis ívben fordulók szinte helyben jártak, minél távolabb volt egy-egy hadseregük, annál nagyobb ívben kellett fordulniuk, a legnagyobb utat a legtávolabbinak kellett megtennie és ez feltartotta a többit, ráadásul ennek kellett a belga erődöket is bevennie, ami egyetlen rohammal nem volt lehetséges, fel kellett vonultatni a nehéztüzérséget, lőszerkészletet odaszállítani és szétlőni az erődöket, majd rohantak tovább, hogy teljesíthessék a terv menetcéljait és heteket elvesztegettek Belgiumban, mire francia földre értek, a franciák mozgósítottak és egy komoly haderővel meg tudták őket állítani.

Ha ellenben egyből a franciákra rontanak a németek hét hadsereggel, akkor az erődök bevétele után, amik nem voltak erősebbek, mint a belga erődök, a franciak mindig csak a rendelkezésükre álló létszámban és fegyverzetben eltörpülő kisebb csapataival kellett volna szembeszállni, amelyeket a hatalmas túlerő miatt mindenhol tropára vertek volna így mire Párizs alá értek volna, a franciák el is fogyhattak volna, mert egyszerre sosem lett volna jelentős haderejük, ami a siker esélyével szállhatott volna szembe a németekkel és ezért halomra ölték volna őket.

A belgák örömmel kimaradtak volna az egészből, a britek meg csak a belgák miatt léptek hadba.

Az persze lehet, hogy esetleg más miatt is később a németek ellen fordultak volna az angolok, nem tudhatjuk, de a háború elején a brit csapatok jelentéktelen számban voltak a kontinensen, ekkor még nem osztottak-szoroztak, tíz-húszezer ember mit sem számít milliós hadsereg ellenében.

Nagy ostobaság volt a belgákat és rajtuk keresztül a briteket is bevonni a harcba, holott semmit sem nyertek azzal, hogy Belgiumon keresztül támadtak, csak a drága időt pocsékolták el, pont amivel nyerhettek volna.