Remélem jó a kategória. Hogy alakul a történelem ha Magyarország nem áll meg a Kárpát-Medencében?

Csakhogy nemigazán tudtak volna ennél nyugatabbra menni.

A Kárpát-medence nagyrésze teljesen üres volt, nem volt ott semmi szervezett állam ami védekezhetett volna. A Dunántúl a keleti frankok peremterületeként volt számon tartva, a Felvidék nyugati részén meg az amúgy jelentéktelen morva fejedelemség volt. Egy szervezett birodalom területének a sűrűn lakott belsejébe betelepülni az már egy teljesen más téma. Durva túlsúlyban lett volna a folyton lázongó helyi lakosság, és a környező hatalmak sem mondtak volna le olyan könnyen a Po-síkságról vagy Provenceről, mint a távoli területnek számító Kárpát-medencéről. És nincsen az az Isten, hogy egy pogány népséget csak úgy megtűrnek Nyugat-Európa kellős közepén. Azonnal félretették volna a piszlicsáré ellentéteiket a helyi hatalmasságok és addig nem nyugszanak míg a tengerbe nem szorítják a magyarságot.

Az a bibi, hogy békésen nem lehetett volna odamenni sehova mert nem voltak üresen álló "senkié sem" földterületek már a kalandozások korában sem. Már mindegyik területet művelte, legeltette, vadászta-halászta valamelyik népcsoport, használta az erőforrásait. Szóval ahhoz hogy az adott területen "békésen" letelepedjen egy nép előtte ki kellett volna irtania/leigáznia az ott lévőket. Azok meg értelemszerűen nem igazán örültek volna ennek és ha egyedül nem megy nekik a támadó megállítása akkor szövetségeket kötnek a környező országokkal (akik meg is segítik őket mivel tudják hogy utána ők a következő célpont).

A #2-es nagyon jól leírta mi volt az ábra, azért jöttünk "eddig" mert a Kárpát medencében lévő népcsoportok között túl laza volt a kötelék, nem tudtak szervezett ellenállást kifejteni.

3. Nem maradtunk volna meg az angolok és a franciák között. Kérdezd a bretonokat.

Amúgy a magyaroknak jó hely volt a Kárpát - medence, mert a síkságokon otthon érezték magukat és a harcmodoruk is itt volt a leghatékonyabb. Ugyanakkor már ismerték a helyet, mert zsoldosként többször küzdöttek a Kárpát - medencében, amikor a morvák és frankok marakodtak rajta.

Ahogy már előttem is írták.

A Kárpát-medencében hatalmi vákuum volt a honfoglaláskor.

Ettől nyugatra feküdt a Keleti Frank Királyság (a későbbi Német-római Császárság), még nyugatabbra pedig a Nyugati Frank Királyság (a későbbi Francia Királyság). Ezek külön-külön is jóval nagyobbak, népesebbek és erősebbek voltak a magyarságnál.

A magyar nyugati kalandozó hadjáratok sikere a gyorsaságban rejlett, abban, hogy még azelőtt feldúlják és kifosszák az adott területet, majd visszavonuljanak, mielőtt a nehézkes feudális hadkiegészítési rendszerben mozgósítani tudnának az ellenfelek. Mindkét nagy magyar nyugati vereség, Merseburg és Augsburg is akkor következett be, amikor kellő időt hagytak a magyarok az ellenségnek a mozgósításhoz.

A korabeli Nyugat-Európa számos megerődített várossal és várral rendelkezett. Így a területeket mindig az birtokolta, aki ezeket az erődített helyeket bírta, vagy ostrommal el tudta foglalni és még tudta tartani.

A honfoglaláskori magyarság sztyeppei könnyűlovas harcmodora mellett teljesen alkalmatlan volt a várostromra. A magyarok az ostromművészetben gyengék voltak.

Részben ezért sem tudták volna megvetni a lábukat Nyugat-Európában.

A másik ok, hogy az ottani keresztény (katolikus) népek nem tűrték volna meg a pogány magyarokat.