A magyar hadsereg felszerelése miért volt annyira rossz a II. világháborúban?

Kedves 10

A pár hetes kiképzésre és pár lövésre a nagyapám temetése a forrás, ahova eljött több bajtársa is (kerékpáros utászok). Ök (is) mesélték, hogy egy rövid (alakiságra koncentráló) kiképzés után mentek a frontra. Még bőven a Szovjetunióba, de már a visszavonulás időszakában.

A másik nagyapám sem töltötte le a kétéves szolgálatot, hanem hasonló képzés után küldték a Szovjetunióba.

A papír sok mindent elbír, az emlékezet meg torzul, tehát csak módjával votatkozom

"Azonban a Magyar Királyi Honvédség a kapott német haditechnikát mindig megfelelően tudta használni, így a Tigris tankokat is."

Megint mérsékelten vitatkozom:

"A Magyar Királyi Honvédség 10 darabot átvett 1944 őszén a Kárpátok védelmének erősítésére. A legtöbb példányt azonban az elháríthatatlan meghibásodások és az üzemanyaghiány miatt a személyzet felrobbantotta, a megmaradt 1–2 darabot pedig visszaadták a német csapatoknak. "

# 11

A Tigrisekkel kapcsolatban ezt idézted: "A Magyar Királyi Honvédség 10 darabot átvett 1944 őszén a Kárpátok védelmének erősítésére. A legtöbb példányt azonban az elháríthatatlan meghibásodások és az üzemanyaghiány miatt a személyzet felrobbantotta, a megmaradt 1–2 darabot pedig visszaadták a német csapatoknak. "

Azonban ez egyértelműen nem a magyar személyzet kiképzési hiányosságaira vezethető vissza. Ugyanis a német Tigrisek döntő többsége is műszaki meghibásodás és üzemanyaghiány miatt veszett oda, nem pedig az ellenség pusztította el. Ha egy 54-57 tonnás Tiger I tank meghibásodott, jellemzően még a németeknek sem állt rendelkezésre olyan műszaki mentőjármű, amivel el lehetett volna vontatni a harctérről és kijavítani, ilyen esetben kénytelenek voltak felrobbantani és hátrahagyni.

Fenntartom: a hadtörténészek egybehangzó véleménye szerint a Magyar Királyi Honvédség kiképzése a II. világháborúban korszerűnek mondható. Ezt bizonyítja, hogy a magyar csapatok harci morálja megfelelőnek tekinthető, összehasonlítva az egyéb német szövetséges, különösen az olasz és a román hadsereggel.

Tudod, van egy mondás, egy férfinak sose szabad azt elhinni, amit a katonaidejéről mesél, és azt, hogy hány nővel feküdt le.

A kisvárosban, ahol élek egy I. világháborús katona leírta az emlékeit, nemcsak saját személyéről, de a településről bevonult többi katonáról is. Más, helyi civil forrásokból szintén maradtak fenn adatok. A bácsi emlékei szerint a magyar vezényleti nyelvű, Magyar Királyi Honvédségben (k. u. Landwehr) szolgált, a többi katonára vonatkozóan szintén az maradt fenn, hogy mindenki honvéd, azaz a Magyar Királyi Honvédség katonája volt.

Egyéb okból kifolyóan az önkormányzat megkérte a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumtól a település I. világháborús szolgálatot teljesítő katonáinak fellelhető adatait.

A hivatalos nyilvántartás szerint azonban a településről az I. világháborúba kivétel nélkül mindenkit a német vezényleti nyelvű osztrák-magyar Közös Hadseregbe (Gemeinsame Armee) soroztak be, tehát egyetlenegy honvéd sem volt közöttük. Mégis utólag kvázi kollektíve mindegyik úgy emlékezett, hogy ők bizony honvédek voltak - ami ugye nyilvánvalóan nem igaz.

Márpedig nehezen felejthető, hogy valaki magyar, avagy idegen, német vezényleti nyelvű alakulatban szolgált, és a katonai hűségesküjét a császár és királynak magyarul, vagy németű tette le.

Írtam, hogy az emlékek torzulnak. A dokumentumokat (különösen a hierarchikus szervezetekben) gyakran "szépítik". Amikor én voltam (igaz nem katonai, hanem civil) "erősen hierarchikus" szervezet tagja, olyan nem volt elképzelhető, hogy egy határidő csússzon, nem voltak garanciális problémák. a dokumentumokban minden tökéletes volt. Volt olyan, hogy megkaptam a vizsgát csak azért, mert szükség volt rá és a tanfolyamra nem volt idő. Folyassam?

A hadsereg (honvédség) is hasonló lehet.

# 13

Csakhogy a bácsik bizony elég szépen füllentettek.

Ugyanis a Magyar Királyi Honvédségnek és az osztrák-magyar Közös Hadseregnek teljesen külön nyilvántartási rendszere volt.

A Magyar Királyi Honvédség nyilvántartásai Budapesten voltak, magyar nyelven, ezekben nem találták őket.

Ellenben az osztrák-magyar Közös Hadsereg Bécsben, a Haus-, Hof- und Staatsarchiv-ban fellehető, német nyelven vezetett nyilvántartásában már szerepeltek.

Azt állították, hogy ők a miskolci Magyar Királyi 10. Honvéd gyalogezred állományában szolgáltak, mely a honvédlaktanyában (ma Hermann Ottó Gimnázium) volt elszállásolva, holott a valóságban a szintén Miskolcon, de a Rudolf laktanyába települt császári és királyi 65. Lajos Viktor főherceg gyalogezred (k.u.k. Infanterieregiment „Erzherzog Ludwig Viktor“ Nr. 65) katonái voltak.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a veterán bácsik úgy gondolták, hogy sokkal menőbb, coolabb és trendibb, ha kicsit alakítanak, csavarnak a sztorin, és a Közös Hadsereg helyett a magyar nemzeti haderő, a Honvédség kötelékébe teszik át az I. világháborús katonai szolgálatukat.

Egyébként a Monarchia alatt magyarországi hadkötelezettek kb. 75 %-át az osztrák-magyar Közös Hadseregbe sorozták, és csak 25 %-át a Magyar Királyi Honvédségbe.

# 16

A # 12-es válaszom első fele egyértelműen a II. világháborúval foglalkozik.

Idézem:

"A Tigrisekkel kapcsolatban ezt idézted: "A Magyar Királyi Honvédség 10 darabot átvett 1944 őszén a Kárpátok védelmének erősítésére. A legtöbb példányt azonban az elháríthatatlan meghibásodások és az üzemanyaghiány miatt a személyzet felrobbantotta, a megmaradt 1–2 darabot pedig visszaadták a német csapatoknak. "

Azonban ez egyértelműen nem a magyar személyzet kiképzési hiányosságaira vezethető vissza. Ugyanis a német Tigrisek döntő többsége is műszaki meghibásodás és üzemanyaghiány miatt veszett oda, nem pedig az ellenség pusztította el. Ha egy 54-57 tonnás Tiger I tank meghibásodott, jellemzően még a németeknek sem állt rendelkezésre olyan műszaki mentőjármű, amivel el lehetett volna vontatni a harctérről és kijavítani, ilyen esetben kénytelenek voltak felrobbantani és hátrahagyni.

Fenntartom: a hadtörténészek egybehangzó véleménye szerint a Magyar Királyi Honvédség kiképzése a II. világháborúban korszerűnek mondható. Ezt bizonyítja, hogy a magyar csapatok harci morálja megfelelőnek tekinthető, összehasonlítva az egyéb német szövetséges, különösen az olasz és a román hadsereggel."

A # 12 többi része és # 14 válaszom pedig reakció a # 11 és # 13 hozzászólásra.

# 19

A németek kifejezetten elvárták a magyar részvételt, tekintve, hogy a többi szövetséges, a románok, a szlovákok, a finnek, az olaszok is hadat üzentek és csapatokat is küldtek a Szovjetunió ellen.

A németek komoly erőhiánnyal küzdöttek, ezért kellettek a szövetségesek csapatai, 1942 végén már 800 km frontszakaszt tartottak a keleti fronton az olasz, román, magyar csapatok.