Ki volt a történelem legtehetségesebb magyar hadvezére?

11/Görgeivel kapcsolatban sok kérdés felmerült eddig is,és sok ítélkezést lehetett hallani.Nem tudni,hogy zseni volt,vagy áruló.Mondjuk a kettő nem zárja ki egymást!

A fegyverletétel miatt nagyon rossz volt a sajtója majd 150 éven át,mostanában talán árnyaltabban gondolják ezt a történészek.

Talán átlátta,azt amit Kossuth nem,hogy a rengeteg további magyar vérontást az orosz túlerővel szemben teljes értelmetlen folytatni.

Felrótták neki,hogy a többiekkel ellentétben a tette miatt gyakorlatilag

a császári udvar neki megbocsátott,és élete további éveit így meglehetősen

nyugodt,gondtalan körülmények között tudta tölteni Visegrádon,ahol 94 évesen halt meg.

Jézusom, szegény Görgei. :(

Az általa iránt tiszteletem jeléül, és amiatt, hogy még ma is méltánytalanul emlékeznek meg róla, leírom ide a szabadságharcban betöltött szerepét, ami elég hosszú lesz, de hátha valaki elolvassa.

Görgei egy elszegényedett felvidéki nemesi családból származott, az apja akarata miatt tanult katonaiskolának Bécsben. Gyakorlatilag a fiatal korának nagy részét itt töltötte, és magyarul is elfelejtett (az anyanyelve német volt, az anyja ugyanis egy felvidéki német polgárlány volt). A reformkor alatt kezdte olvasni Kossuth országgyűlési tudósításait, mert felébredt benne a Magyarország iránti vágy, és ezekből tanult meg újra magyarul... Közben leszerelt, és Prágában végzett egyetemet, ahol kutatott is, a kémia volt a szakterülete, tudományos eredményeiért az osztrák tudományos akadémia jutalomban részesítette (bizonyos zsírsavakat ő fedezett fel). Igazából tudományos jövő is állhatott volna előtte, de apja halála után kénytelen volt elvállalni a görgői birtokok igazgatását, így Magyarországra költözött a feleségével. Ekkor tört ki a forradalom.

Mivel a szervezés alatt álló Honvédségnek égető szüksége volt képzett tisztekre, így jelentkezett honvédtisztnek, mert ezt a haza iránti kötelességének tartotta. De azt tudni kell, hogy gyűlölte a katonaságot, az egészet fiatal korában az apja kényszere miatt csinálta végig, és amit tehette, egyből le is szerelt... Amikor a hazának szüksége volt katonákra, akkor viszont jelentkezett.

Egy ideig újoncozási feladatokkal bízták meg, 1848. szept. 1-jén azonban betört Jellacic az országba, illetve Roth tábornok is 10000 katonával. Jellacic ellen szerveződött a magyar fősereg, amelynek parancsnoka Móga János volt, Roth ellen pedig Perczel Mór ezredest küldték. Eleinte mindkét magyar sereg visszavonult az ellenség elől, mert még szervezés alatt álltak. Perczel sem tudott mit kezdeni Rothtal. Ekkor érkezett meg alá Görgei, mint őrnagy, aki látta, hogy Perczel taktikájával soha nem fogják Rothot megállítani, ezért önállósította magát, aminek az lett a következménye, hogy körülzárta Roth egész seregét, és a 10000 fős horvát sereg kénytelen volt Ozoránál letenni a fegyvert a honvédség előtt. Ez volt az egész szabadságharc legnagyobb arányú katonai győzelme.

Perczel erre ki akarta végeztetni Görgeyt parancsmegtagadásért, a helyszínre érkező Kossuth viszont felismerte Görgei tehetségét, és inkább Móga alá osztotta be. Egyébként ez az eset volt a későbbi gyűlölködés alapja Perczel és Görgei között...

Közben lezajlott a pákozdi csata, majd a schwechati csata. Móga János lemondása után Kossuth kinevezte Görgeit tábornokká, sőt, az egész dunai hadsereg parancsnokává, ezzel tehát a magyar haderők legjelentősebb seregének parancsnoka lett (és Perczel felettese is...). Közben Windischgrätz Bécs elfoglalásával leverte az ottani forradalmat, és betört Magyarországra, célja a főváros elfoglalása, a magyar kormány megdöntése, a magyarországi "rend helyreállítása" volt. Az osztrák sereg jól felszerelt, regurális hadsereg volt, ezzel szemben a magyar sereg főként újoncokból, szabadcsapatokból állt, ráadásul pusztán a létszáma is csekély volt az ellenséghez képest. Kossuth ennek ellenére azt akarta, hogy Görgei ütközzön meg Windischgrätzcel, Görgei viszont azon az állásponton volt, hogy inkább vonuljanak vissza a főváros előteréig, ott hozzanak létre egy védelmi gyűrűt, és képezzék ki rendesen a katonákat. Egy mindent eldöntő csata azzal a veszéllyel járt volna, hogy vereség esetén (amire nagy esély volt) a magyar fősereg megsemmisül, vagyis az egész szabaságharc véget érhetett volna még 1848 decemberében. Görgei azonban ezt nem akarta, inkább beásta magát Buda előterében, és várta, hogy támadjon az ellenség. A magyar védelmi vonal egyik hadseregének parancsnoka Perczel Mór ezredes volt, aki nem akart engedelmeskedni Görgeinek, ezért Mórnál csatát vállalt az ellenséggel (azt mondván, hogy majd ő megmutatja, hogy Kossuthnak van igaza), amit sikeresen el is vesztett, így a védelmi vonalunk összeomlott, ezért Görgei kénytelen volt feladni Pest-Budát, a kormány pedig Debrecenbe költözött, Kosszth nemtetszése ellenére.

Azt kell itt látni, hogy ha nincs Görgei, és a hadügyi döntéseket a politikus Kossuth vagy a Perczel-félék hozzák, a szabadságharc már 1848 karácsonyán elbukik! Perczelnek semmilyen katonai végzettsége nem volt, azért volt magas katonai rangja, mert sok pénzt áldozott katonai egységek felállítására, ami persze szép és nemes cselekedet, de a vak is látta, hogy a katonai kérdésekben szinte Görgei volt kompetens egyedül!

1849 januárjában Görgei kibocsátotta a váci nyilatkozatot, amelynek az volt az alapja, hogy sok magyar honvédtiszt nem tudta elfogadni, hogy azellen a király ellen küzd, akire tisztként felesküdött. Görgei ebben felvázolta, hogy a magyar kormányt az uralkodó a magyar törvények szerint legitim módon nevezte ki, így a magyar alkotmány védelme nem felségárulás (főleg, hogy Ferenc József nem is volt magyar király). Azonban volt egy szerencsétlen mondat ebben a kiáltványban, mégpedig, hogy a magyar honvédség az alkotmányt minden külső, de akár belső ellenség ellen is megvédi. Ez, amit Kossuth magára vett - és maga a tény, hogy Görgei tábornok létére politikai kiáltványokat bocsátott ki - keltette fel a gyanút Kossuthban, hogy Görgei katonai diktatúrát akar létrehozni, és a magyar kormányt (illetve OHB-t) félre akarja söpörni. Ráadásul Görgei kapcsolatokat ápolt a magyar országgyűlés azon képviselőivel, akik a megegyezést, kompromisszumot akarták Béccsel, Görgei politikai álláspontja ugyanis az volt, hogy ki kell egyezni az udvarral, és valamiféle politikai kompromisszumot kell tető alá hozni, tehát Magyarország legyen egy alkotmányos monarchia, Habsburg uralkodóval és magyar kormánnyal. Kossuth viszont teljesen más politikai utat válaszott, és az ő számára a szabadságharc egy Habsburg Birodalomtól teljesen független Magyarország létrehozásáról szólt egyre inkább. Ahogy ezek egyre nyilvánvalóvá váltak, Kossuth egyre jobban félt attól, hogy az országgyűlési ellenzéke (akik nem független országot akartak, hanem a normális kapcsolatok visszaállítását a Habsburgokkal) majd felbújtják Görgeit, hogy katonai erővel söpörje el Kossuth hatalmát. Ez volt a közöttük lévő ellentét gyökere, tulajdonképpen Kossuth rögeszméje, hogy az ő politikai elképzeléseiek "árulóját" lássa Görgeiben! De az fontos, hogy itt szó sincsen az ország elárulásáról, ez két ember konfliktusa, akik másképpen látták az ország politikai lehetőségeit, a harc céljait. Görgei nem azért lett áruló az utókor szemében, mert áruló volt, hanem azért, mert Kossuth ügyesebb politikus volt, és ezt akarta elhitetni...

Az egészben csak az a szomorú, hogy ha nincs Görgei, akkor már - ahogy írtam - 1848 decemberében vége lett volna Kossuth hatalmának!

Ehelyett a kormány Debrecenbe ment, a főhadszíntér pedig áttevődött a Felvidékre, ahol Görgei ezer csatát vívott, és nagy nehezen ütőképessé tette a fősereget! A branyiszkói-hágó elfoglalása után pedig 1849 februárjára egyesült Klapkáékkal, és É-K-Magyarországon az összevont honvédseregek már partiban voltak Windischgrätzcel, esély lett volna legyőzni őket, és szerintem ha Görgein múlt volna, ez már akkor megtörtént volna.

Időközben megérkezett az országba Bem és Dembinszky, akik híres lengyel szabadságharcosok voltak, nemzetközi hírnévvel, híres katonai múlttal. Kossuth számára ez kapóra jött, mert úgy gondolta, hogy őket jobban lehet irányítani, mint Görgeit, ezért Bemet Erdélybe küldte (igaz, még korábban), Dembinszkit pedig kinevezte a magyarországi haderők főparancsnokává, és az összevont fősereghez küldte őket, Dembinszki tehát Görgei parancsnoka lett. Görgei bement hozzá jelentést tenni az eddigi hadi tevékenységekről, és tisztelettel elmondta neki, hogy szerinte hogyan lehetne magyar sikerrel befejezni a hadjáratot, az ellenséget megverni. Erre az öreg, nagytekintélyű lengyel tábornok leordította, hogy miért sáros a csizmája és elzavarta. Dembinszki parancsnoksága alatt a magyar haderő taktikai hátrálásba kezdett, majd a kápolnai csatában vereséget szenvedett Windischgrätztől.

A magyar tisztikar erre elégedetlenkedni kezdett, és fel akarták mondani az engedelmességet. Ez a honvédség felbomlásának a veszélyével járt, Kossuth pedig azt hitte, hogy emögött Görgei áll, ezért odautazott, hogy kivégzi Görgeit. A helyszínen azonban meghallgatta a tábornokok elbeszéléseit az esetről, aminek az lett a következménye, hogy Dembinszkit leváltotta, a magyar hadak fővezérévé pedig (igaz nem egyből) Görgeit nevezte ki...

Ezután került sor a tavaszi hadjáratra, amely nagyrészt Görgei tervei alapján valósult meg, és gyakorlatilag csatáról csatára megverték Windischgrätzet, akit kiűztek az országból, és Görgei még az általatok olyan nagyra tartott Komáromi várat is elfoglaltatta, aminek parancsnoka Guyon Richárd lett. Ez a hadjárat a magyar hadtörténet kiemelkedő sikersorozata, és a főparancsnok Görgei Artúr volt. Ez már önmagában elég egyértelmű érdem, ha csak ennyit csinált volna, már az a legnagyobbak közé emelné.

Közben áprilisban létrejött az újabb magyar kormány, amelynek Görgei lett a hadügyminisztere. De térjünk rá a nyári hadjáratra. Közben ugyanis Ferenc József segítséget kért az oroszoktól, akik 130 ezer fővel betörtek az országba (50 ezer fővel pedig Erdélybe). Nyugaton pedig az osztrákok törtek be kb. 80 ezer fővel. Ekkor világos lett, hogy a háborút esélytelen lesz megnyerni, az egyetlen reális cél az osztrákok legyőzése volt, az oroszokkal pedig ennek fényében a tárgyalás.

Az osztrákok legyőzéséhez össze kellett volna vonni a magyar haderőt, ráadásul úgy, hogy az osztrákok és az oroszok ne tudjanak egyesülni. Az összevonás színteréül Görgei Komárom várát javasolta, mert a terület magyar lakosságú, a Komáromi vár bevehetetlen, a helyszín pedig meg tudta volna akadályozni a két ellenség egyesülését, az osztrákokhoz pedig közel volt, így meg lehetett volna verni őket stb. Dembinszki ezzel szemben Arad-Temesvár térségét javasolta, ahol a lakosság többsége nem magyar ajkú, maga a város osztrák kézen volt, az ide való összpontosítás pedig az ország nagy részét átengedte volna az ellenségnek, akik egyesülni is tudtak volna. És bmeg, Kossuth ezt választotta, mert egy jó volt a déli összpontosításban: a török határ közelsége miatt vereség esetén könnyen el lehetett menekülni! Na, kik is itt az árulók?

Görgei ekkor már kegyvesztett lett nála, a hadügyminiszterségből is leváltotta. Méghozzá úgy, hogy Görgei neki címzett leveleit felcseréltette (átdátumoztatta), és felcserélve olyaok lettek a levelek, mintha Görgei direkt Kossuth ellen csinált volna valamit, és erre hivatkozva mondatta le! Ez is, mi már?

A kb. 70-80 ezres fősereget rábízta Dembinszkire, azzal, hogy Haynau elől vonuljon vissza Arad térségébe, és csalja maga után Haynaut (Aradon nagy lőszerraktárak is voltak egyébként). Görgeire pedig rábízott egy 30 ezres sereget, hogy ezzel tartóztassa fel keleten a 130 ezer fővel előre nyomuló oroszokat... A cél az volt, hogy Görgey is nyomuljon Arad felé, egyesüljön Dembinszkivel, és így verjék meg Haynaut.

Közben egy oroszokkal való csatában egy repesz eltalálta Görgei fejét, és agyműtétet hajtottak rajta végre. Napokig eszméletlen volt, majd egy kocsiban zögykölődve irányította a hadseregét. És a 30 ezer fős magyar sereg cicázott az oroszokkal! Maga a cár kérte számon az orosz főparancsnokot, hogy mi a franc ez? Ki ez a Görgei? És láss csodát, az oroszokkal a nyakán Görgei előbb ért oda Aradra, mint Dembinszki! Ez az a teljesítmény, ami szerintem Görgeit Hannibál, Napóleon, Nagy Sándorral egy szintre emeli, erre szerintem egész kevesen lettek volna képesek, csak azért nem ismert dolog ez, mert nem egy világtörténeti jelentőségű esemény, és nem egy fontos országban, világrengető háborúban történt.

Szóval Görgei odaért Aradra, Dembinszki meg nem volt sehol, teljesen indokolatlanul Temesvár felé fordult, ahol csatát vállalt Haynauval, amit el is vesztett (a magyar hadseregnek elfogyott a lőszere, egyszerűen abbahagyták a tüzelést csata közben, mert persze a lőszerraktárakat átengedték az ellenségnek, barvo.).

Még a csata előtt Görgei találkozott Kossuthtal, aki kinevezte Görgeit diktátornak, és egyébként azt mondta neki, hogy ha Dembinszki veszít, ő is rakja le a fegyvert. A temesvári csata után pedig Kossuth, Dembinszki, Perczel és a többi szemét elmenekült, a vereség tényét, a fegyverletételt, és az ezzel járó ódiumot Görgeinek kellett magára vállalnia!

Ugyanis magára maradt a 30 ezres seregével, 80 ezer osztrák és 130 ezer orosz gyűrűjében. Görgei katona volt, tudta, hogy ezekkel a feltételekkel az eredményes harc lehetetlen. Így letette a fegyvert.

Az osztrákok azért nem végezték ki Görgeit, mert az oroszok kifejezetten ezt kérték az osztrákoktól. És mivel az oroszoknak le voltak kötelezve, ezért nem tették meg. Az oroszok ugyanis tisztelték Görgeit, az orosz cárnak haláláig a dolgozószobájában volt Görgei arcképe, illetve rengeteg orosz tiszt ajándékokat küldött neki tisztelete jeléül. Lenyűgözte őket, ahogy ellenük harcolt...

És az sem igaz, hogy a szabadságharc alatt olyan nyugodtan és jól élt Görgei! Eleve, 1867-ben térhetett csak haza, addig Klagenfurtban házi őrizetben élt. Miután hazatért, állandóan zaklatták, mert Kossuth vidini levele miatt fanatikusan hazaárulót láttak benne. Pl. egyszer bement egy színházba, ahol majdnem meglincselték. Egyszer vonaton utazott, egy állomáson leszállt, elaludt egy padon (ekkor már öreg volt), és arra ébredt, hogy a környékberi parasztok meg akarják lincselni. Nem is nagyon kapott munkát, nem tudott ilyen közhangulatban létezni. Egyszer sétált az utcán, szembe jött vele egy nő a fiával, és átmentek az út túloldalára, és azt mondta a nő a fiának, hogy "itt az áruló". Olyan is volt, hogy két gimnazista gyerek ellopta a szülei pisztolyát, és bekopogtak Görgeivel, hogy lelövik. Az idős öregúr beinvitálta őket a házába, beszélgetett velük, és a két fiú nem tudta lelőni.

Volt Görgeinek egy fia, akit addig szekáltak ezzel az "áruló" dologgal, hogy őrültek házába került.

Idős korában teljesen befelé fordult a tábornok, a testvére birtokán dolgozott kertészként, magányosan, mindenki által gyűlölve.

De már életében kezdték helyrerakni a hírét, pl. a még élő katonái, akik mindig rajongtak érte, az 1870-es években aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy Görgei nem áruló, sőt, a legnagyobb tábornok volt a szabadságharcban. Ezt Klapka is aláírta...

Egyébként ez az áruló mítosz idővel elfelejtődött volna, csak a mai napig azért tartja magát a közhiedelemben, mert a Rákosi-éra alatt a kommunista történetírás a 19. századra akarta erőltetni a proletárforradalom előzményeit, és Kossuth lett Rákosi, Görgei pedig egy 19. századi Rajk. Minden forradalomnak szüksége van egy árulóképre, ezt karolta fel a kommunista történetírás!

Ma egyébként semmilyen történész nem gondolja már Görgeit árulónak, teljesen reális a mai megítélése!

# 13

Egyetértek.

De a hadsereglétszamok nem stimmelnek.

Az 1849-es magyarországi

nyári hadjáratban az osztrák Császári-Királyi Hadsereg 166 000 katonát vetett be.

Az Orosz Császári Hadsereg pedig kb. 202 000 főt.

Egyébként a nyári hadjárat mind az öt nagy csatáját a magyar főerők Haynau osztrák főseregével vívták. A magyar és az orosz főerők ellenben egyszer sem ütköztek meg.

Tehát katonai értelemben a magyar szabadságharcot Haynau verte le, mert öt nagy csatában ő győzött a magyar főerők ellen.

Köszönjük a részletes leírást,szerintem nagyon figyelemreméltó.

Igen,letette a fegyvert a túlerő előtt,ezért árulónak tartották,az iskolában

az 1970-es években mi is így tanultunk róla.

Túlerő ellen kevesen tudtak igazán eredményesek lenni,talán csak Napóleon,aki mestere volt ennek.

"A magyar és az orosz főerők ellenben egyszer sem ütköztek meg."

Igen, éppen ez volt Görgei feladata, hogy ezt megakadályozza... Erről írtam a hosszú fejtegetésemben.

# 16

De közben Haynau osztrák főserege katonailag szétverte a magyar főerőket.

A Haynauval vívott öt nagy csata után a Honvédség felbomlott, és megszűnt harcképes erőként funkcionálni.

És ez Görgei hibája? :D

Az eleve hibásan eltervezett (mert nem Görgei komáromi összevonását vette alapul Kossuth) nyári hadjáratnak az volt a lényege, hogy Dembinszki-vezette magyar főerők Arad felé vonulnak vissza, magukra húzva Haynaut. Közben Görgei keleten feltartóztatja az orosz előrenyomulást, és ő is Aradra siet, egyesülni a magyar főerőkkel, hogy így, egyesülve verjék meg Haynaut. Volt egy kitűzött dátum, hogy Dembinszkinek és Görgeinek mikor kell találkoznia.

A tervezett dátumra Görgei a találkozás helyszínére ért, úgy, hogy közben az oroszokat sem engedte, hogy Haynauval egyesüljenek, illetve az oroszok sem tudták megsemmisíteni Görgei haderejét (holott többszörös tűlerőben voltak). És még egyszer mondom, agyműtétet is végrehajtottak közben rajta. Dembinszki meg nem volt sehol, mert önkényesen irányt váltott, Temesvárnál pedig csatát vállalt Haynauval, ami a magyar fősereg teljes megsemmisülését eredményezte. Görgei maga maradt Haynau és az oroszok ellen.

De ez az egész nyári hadjárat eleve elkerülhető lett volna, ha Komáromnál van a seregek összevonása, ahogy Görgei eredetileg is tervezte! A legnagyobb hülyeség volt a déli összevonás (amit Dembinszki szorgalmazott), és a magyar haditerv is egy hülyeség volt, Görgeinek gyakorlatilag egy lehetetlen szerepet osztottak ki ebben, amit senki a világon nem lett volna képes megcsinálni (feltartani az oroszokat, közben erőltetett menetben a Felvidékről Aradra menni kb. 10 nap alatt!). Görgei ezt megcsinálta! Hányféleképpen magyarázzam még el?

Az egész szabadságharc alatt, ha valami balul ütött ki, az mindig Kossuth vagy a talpnyalói (Dembinszki, Perczel stb.) elhibázott döntései miatt volt. Ahol Görgei megjelent, ott viszont mindig rend volt, kiszámíthatóság, győzelem. Lásd a tavaszi hadjáratot, ami rá volt bízva. Szét is vertük az ellenséget. Amikor Dembinszkire vallgatott Kossuth, abból kápolnai vereség lett, temesvári vereség...