Hogy kell elképzelni egy csatát az 1848-49-es szabadságharcban?

Kedves Kérdező!

A vonalharcászat a francia forradalmi és napóleoni háborúk előtt volt jellemző Európában.

A francia forradalmi és napóleoni háborúkkal a vonalharcászatot felváltotta a francia eredetű, zászlóalj rohamoszlopokra és előrevetett könnyűgyalogos csatárláncokra építő új taktika.

Az előrevetett könnyűgyalogos (franciáknál voltigeur) csatárláncok feleadata volt az ellenségpuskatűzzel való lekötése, ezzel készítette elő a zászlóalj rohamoszlopokban tömörülő gyalogsági főerők támadását.

A Habsburg Császári-Királyi Hadseregben az előrevetett könnyűgyalogság szerepét az elit vadászok (császárvadászok, vagy tábori vadászok) és a határőrök (Gränzer) játszották, a zászlóalj rohamoszlopokat pedig fehérkabátos sorgyalog zászlóaljak adták.

A zászlóalj rohamoszlopok elsősorban szuronyharcászatot folytattak, szuronyrohammal törték át az ellenség hadrendjét.

Ezeknek a rohamoszlopoknak a tűztámogatását az előrevetett könnyűgyalogsági csatárláncok és a tüzérség biztosították.

A franciák éppen azért hagytak fel a vonalharcászattal, és követte őket ebben Európa, mert a vonalharcászattal általában nem lehetett döntő győzelmet aratni, és az ellenségre megsemmisítő vereséget mérni.

Az új francia taktika a könnyűgyalogos csatárláncokkal és a zászlóalj rohamoszlopokkal, melyeket erős tüzérség és nagy, több ezredből álló csapármérő kötelékekbe szervezett lovasság támogatott, már alkalmas volt arra, hogy a csatában megsemmisítő vereséget mérjen az ellenségre.

A francia forradalmi hadviselés másik újdonsága a vonalharcászathoz képest, hogy a franciák önállóan akcióképes, összefegyvernemi hadtestekbe, azaz gyalogságból, lovasságból és tüzérségből álló hadtestekbe szervezték erőiket.

1848-1849-ben Magyarországon még a francia forradalmi és napóleoni háborúk taktikájával folyt a hadviselés, azért, mert a haditechnika is lényegében ugyanaz volt elöltöltős, huzagolatlan ágyúkkal és puskákkal, mint a napóleoni időkben.

A huzagolatlan elöltöltős puskák nem voltak alkalmasak pontos, célzott lövés leadására.

egyedül a vadászok voltak felszerelve huzagolt, pontos célzott lövés leadására képes puskákkal 1848-1849-ban a Császári-Királyi Hadseregben.

Taktikailag keveset változott a Napóleoni háborúkhoz képest, mivel magában a fegyverzetben sem volt jelentős változás. Változatlanul a muskéta adta a gyalogság fő fegyverzetét. Az pedig nem túl pontos, csak zárt alakzatban, közelről, sortűz formában alkalmazva elég effektív.

A #4-es jól leírta a fő taktikai elemeket. A fő cél az ellenség hadtápjának az elfoglalása volt, illetve az utánpótlástól történő elvágása. Az hogy ezt a centrum frontális támadásával, vagy szárnyvonalakról felgöngyölítéssel érték el (gyalogsági áttörés - majd szárnyakon lovassági bekerítés), vagy aktív manőverezéssel már az adott harctértől, erőviszonyoktól függött. A háború szerves része volt a megfelelő manőverezés, többet gyalogoltak a katonák mint amennyit effektív harcoltak. Bem apó híres mondása volt, hogy az ellenséget inkább a lábaival mint a fegyverekkel verte meg. Ez hatványozottan igaz volt '48-49 alatt is.

# 8

Az amerikaiak a függetlenségi háborúban vesztésre álltak, amíg be nem avatkozott mellettük két nagyhatalom, Franciaország és Spanyolország. Az amerikai függetlenségi háború döntő csatájában, Yorktown-nál ténylegesen sokkal több francia (30 000 fő), mint amerikai (8500 fő) harcolt szárazföldön és tengeren a britekkel. Az amerikai függetlenségi háborút Rochambeau tábornok francia hadseregének és de Grasse admirális francia hadiflottajának megérkezése és beavatkozása döntötte el.

A magyar haderő 1848-1849-ben összfegyvernemi hadtestekből, 10 000-30 000 fő közötti létszámú, gyalogságból, lovasságból és tüzérségből szerveződött magasabgységekből ált.

Ellenben a magyar gerilla harcmodor egyáltalán nem volt jelentős.

1848-1849-ben a magyar haderő szabályos, nyílt csatákat vívott.

Az 1849-es nyári hadjárat során Haynau osztrák hadserege verte teljesen szét a magyar Honvédséget, a magyar főerők többször megpróbálták csatában legyőzni Haynau osztrák főseregét, de sorozatos vereségeket szenvedtek, végül a temesvári csatában Haynau teljesen szétverte a magyar fősereget.

Ellenben 1849-ben a magyar és az orosz fősereg egyszer sem vívott komoly csatát, az oroszokkal csak kisebb ütköztek voltak.

Ezért katonai értelemben a szabadságharcot Haynau osztrák csapatai verték le a magyar főerők teljes megsemmisítésével. Az osztrákok mellett az orosz csapatok csak statiszta szerepet játszottak.