Az ókori Római hadsereg hogyan tudot hatékonyan harcolni a rövidebb karddal mondjuk a lándzsás lovasság vagy a spártai falanx ellen?

Nekik is voltak pilumjaik, ami lényegében hajítódárda volt, de döfni is lehetett vele.

Remek íjjászaik is voltak, így a távolsági harc megoldott volt.

A falanx egy merev formáció volt, csak szemből volt hatásos, oldalról, hátulról védtelenek voltak és a római alakulatok sokkal rugalmasabb felállásokat tudtak egészen gyorsan kivitelezni.

A római taktikák sűrűbb hadsorokat hoztak létre, így a csatákban a rövidebb kard nem volt hátrány, sőt a hosszabb használata ütközött akadályba, mert túl közelről történt a közelharc, de lényegében a legfontosabb volt a fegyelmezett, egységes fellépés, nem egyéni harc folyt többnyire, hanem zárt alakulatban küzdöttek a rómaiak és bár párharcban is kiválóak voltak, csapatban sokkal erősebbek lettek az ellenfeleiknél.

A helyzetnek legmegfelelőbb felvett formációikat kitűnően tudták alkalmazni, volt olyan, ahol a jókora pajzsaikkal a mellettük állót védték és a begyakorlott harci módszerek, eljárások sokáig legyőzhetetlenné tették őket.

ahogy #1 mondja

nekik is volt dárda + alakzatban voltak pajzzsal védve

a rövid kard csak közelharcnál került elő, mondjuk ha megbontottak egy ilyen falanx alakulatot egészen közel menve az ellenfélhez jól lehet védőfelszerés alá szúrni vele, inkább szúró eszköz volt

A légió nagyon rugalmas volt, eleinte a rómaiak is falanxot használtak csak egy korai háborújuk miatt alkalmazkodniuk kellett.

A légiók sokféle fegyvert használtak, kard, pilum, íjászok, ostromgépek...

A falanx merev volt, oldalról és hátulról védtelen volt, és érzékeny volt a veszteségekre, ha megbontották az alakzatot, nehezen tudott visszaállni. A hajítódárdák, mint a pilum, jók voltak az alakzatok megbontásában, ahogy az ostromgépek is.

A római hadsereg többször váltott felépítést a története során, mert nagyon jól tudtak alkalmazkodni.

Kezdetben ők is a falanxot használták. Mert például az itáliai görög városállamok és az etruszkok is így harcoltak, ez volt az alap.

Aztán átálltak a triplex acies rendszerre. Részben azért, mert veszteségeket szenvedtek, részben, mert Róma nagyhatalommá vált. Nem számíthattak kizárólag a jómódú városi polgárokra, akik maguknak vették a felszerelést, és hoplitaként harcoltak. Ezért voltak könnyű, közepes és nehézfegyverzetű gyalogosok a légióban. Továbbá, a hadrendet elkezdték cohorsokra és centuriákra tagolni. Egy cohors is elég volt a meghódított itáliai hegyi népek ellen, és a tagolt harcrend jobban is mozgott azon a terepen.(A falanx meg csak egyetlen, tagolatlan tömegben volt hatékony.)

A teutonok ellen is szenvedtek vereségeket, illetve, a késő köztársaságban/kora császárkorban már sokkal egyszerűbb volt az elszegényedett parasztokból/városlakókból toborozni a sereget. Őket már az állam szerelte fel. Ezek a filmekben általában látott légiók.

A későkori római hadsereg megint más volt. Egyre több lett a segédcsapat, a különféle germán zsoldos, egyre erősödött a lovasság is. Még páncélos nehézlovasságuk is lett. És a gyalogos is szúró lándzsát kapott a pilum helyett. Helyette a plumbata nevű, kis hajítólándzsa volt népszerű. (Inkább egy piszok nagy darts nyíl volt.)

Az íjászok mellett gyakoriak voltak a baleári szigetekről toborzott parittyások.

Fent tökéletesen leírták s csak egyetérteni tudok vele.

- voltak szálfegyvereik is;

- sokkal jobb volt a manőverezhetőség, márpedig a harcmezőn a pozíciók felvétele, sebesség, gyors helyváltoztatás sokszor fontosabb mint 1-1 alakulat valós harcértéke;

- évszázadokig volt idejük csiszolni, fejleszteni a taktikai elemeket, alkalmazkodva a változó körülményekhez.

A kard mérete nem igazán számít, ha van egy hatalmas pajzsod. A méret azért előny, mert ha hosszabb a kardod, mint az ellenfélé, akkor úgy tudod őt veszélyeztetni, hogy te még biztonságban vagy. Viszont ha van egy pajzsod, akkor sokkal könnyebben közelebb tudsz férkőzni, ezzel negálva az előnyt.

Ha meg már közel vagy, egy rövid kard sokkal praktikusabb a szűk harcra.

Az tévedés, hogy a kard másodlagos fegyver volt a rómaiaknál. A világtörténelemben általában igen, a kard másodlagos fegyver volt, de nem a rómaiaknál. Ott az elsődleges fegyver a kard és pajzs kombináció volt. Mert ne felejtsük el, hogy a gladius a pajzzsal alkot egy teljes fegyvert. A pilumot nem használták közelharcra. Nem is alkalmas rá, a hegye könnyen elhajlik, a súlypontja pedig nagyon elöl van, ami miatt nagyon lomha átlagos lándzsaként használva. Minden rómainál két pilum volt, amiket közvetlenül azelőtt dobtak el, hogy összeértek volna az ellenséggel. Miután eldobták a dárdáikat, kardot rántottak és ilyenkor indultak megütközni az ellenféllel.

# 9

A rómaiak pontosan a gladius karddal felszerelt nehézgyalogságukkal verték szét a görög phalanx formációkat.

A csata kezdetén a legionáriusok pillum hajítódárdáikkal támadták a phalanxot, ezzel megbontották annak zárt alakzatát, mert a pillumok átütötték, vagy lehúzták a phalangitészek pajzsait.

Ezt követte a római támadás, ahol a nagyméretű római scutum pajzzsal és gladius karddal felszerelt római nehézgyalogság közelharcban szétverte a phalanxot. A scutum kiváló volt a görög lándzsák, pikák elleni védekezésre, a gladius pedig közelharcban sokkal hatékonyabb fegyvernek bizonyult mind a görög lándzsáknál és pikáknál, mind a görög kardoknál.

Amikor a rómaiak szembekerültek a görög phalanx-szal, akkor Róma még nem rendelkezett komolyan vehető lovassággal, sőt a lovasságot elsősorban nem is a rómaiak, hanem az aktuális szövetségeseik biztosították. De a lovasság ekkor csak alárendelt segéderőt képviselt a római nehézgyalogság mellett.