Egy rátermettebb magyar kormánnyal megelőzhető lett volna egy ennyire súlyos trianoni békediktátum?

Kedves 30-as!

Ezt írtad: "Sokadszorra írom le, hogy a nemzetiségi katonákat táborba zárhattuk volna, egy másik frontra küldhettük volna, elzárhattuk volna vagy sokan közülük önként is harcoltak volna az országért. Románia is ezt tette akkor a magyar nemzetiségekkel, vagy később a délszláv háborúkban Szerbia."

Téged nem zavar, hogy a két világháború közötti Román Királyságban (Nagy Románia) kemény 7,9 % volt a magyarok aránya, 1990-1992-ben a jugoszláv háború alatt Szerbia lakóinak 3,5 %-a volt magyar? Nekik nem 52 %-nyi nemzetiséget kellett kordában tartani, hanem csak 7,9 %, illetve 3,5 %-nyi magyart. A románoknak sokkal kisebb gond volt 7,9 %-nyi magyar féken tartása, mint nekünk 1918-1919-ben 52 %-ot. A magyarországi nemzetiségek közül csak a zsidóság, és a németek egy része volt lojális, az elsöprő többség ellenséges, maximum közömbös a magyarsággal.

Másik frontra? Ez már a Monarchiának sem jött be.

Az Osztrák-Magyra Monarchia nemzetiségi katonái tömegével adták meg magukat az antantnak.

Volt olyan, hogy egy egész, négy zászlóaljas, azaz 4800 fős, csehekből álló osztrák-magyar gyalogezred szinte egy puskalövés nélkül megadta magát az oroszoknak, ahogy kiért a frontra. A katonák szépen lefegyverezték, lefogták az Habsburg-hű tisztjeiket, és megadták magukat az oroszoknak.

Erre az osztrák-magyar hadvezetés elővigyázatosságból a cseh ezredek nagy részét inkább az olasz frontra vitte. Sebaj, ezután a cseh katonák az olaszoknak adták meg magukat.

Az 1916-ig megbízhatónak tűnő román nemzetiségű osztrák-magyar ezredek katonái Románia hadba lépésével szintén tömegesen álltak át az antanthoz.

Kedves 30-as!

Ezt írtad: "A román hadsereget Magyarország élelmezte (ezen is kiakadt fent az egyik történész, ilyen háború a világon nincs."

Hááát, akkor roppant nagy butaságot mondott a kedves történész.

Ugyanis az európai hadviselésben általános és bevett gyakorlat már az ókor óta, hogy egy támadó hadsereget a megtámadott ország élelmez és tart el, amit persze erővel kényszerített ki a támadó.

Még külön szakkifejezés is létezik erre: rekvirálás.

A magyar hadtörténetben Mátyás király különösen híres arról, hogy fizetetlen zsoldosseregét nulla utánpótlással ráengedte Ausztriára, vagy Csehországra, és meghagyta, hogy katonái az ellenséges országban lehetőleg kizárólag rekvirálásból tartsák el magukat.

Hitler szintén megkövetelte, hogy a megszálló hadseregét a megszállt terület tartsa el.

Mindez csak kifogás. Hiába akar elszakadni egy terület, ha nincs ereje. A székelyek is szívesen elszakadnának, nagy tömbben élnek, mégsem tudnak. Mert pl. nincsenek fegyvereik. Minden más ország is szívesen harcolt, csak valamiért mi nem akartunk a saját területeinkért, az országunk kifosztása, évszázadokra tönkretétele ellen. Nem az volt ám a gond, hogy Károlyi-féle őrültek uszítottak évekig a honvédelem, összefogás ellen, meglincselve a vonaton hazaérkező katonákat, leszerelve a hadsereget egy háború előtt. Vagy az, hogy egy ilyen fontos háborúban nem sorozás volt, hanem önkéntes haderőt állítottak fel, feladva hatalmas megszerzett területeket, és kommunista komisszárok járták a frontot. Vagy az, hogy az ellenség akadálytalanul foglalhatta el a fél országot, és átadtuk a felszerelést, fegyvereket, stb. nekik. Vagy a 8-9 hónap késlekedés.

A nemzetiségi katonák nélkül és ellen is mi voltunk az erősebbek, 5-700 ezres magyar haderő lehetett volna, de ha csak 300 ezer normálisan vezetett haderő van, az is győz, hisz egyenként megsemmisíthette volna az ellenséget. Az ellenség motiválatlan volt, főleg a csehek és a szerbek, franciák. De a románok sem ugráltak volna nagyon színmagyar falvakért, ha visszalövünk. Ill. nem szabad lett volna beengedni az ellenséget a Kárpátokon, fél éven át, átadni erőforrásokat, katonákat, utánpótlási vonalakat, a fegyvereinket, ágyúinkat, nemzetiségi katonáinkat, stb. De igazából még a legvégén sem volt igazán megszervezett haderőnk, Felvidékről lemondtunk, önkéntes haderő volt, kommunista vezetés, a kormányt abszolút nem érdekelte a honvédelem.

Tehát figyelembe kéne venni az erőviszonyokat, minden körülményt. Utánpótlás, védelmi vonalak, motiváció, gazdasági erő, katonai erő, stb. Ez nem úgy működik, hogy a gazdaságuk összességében nagyobb, vagy több katonájuk van, tehát nyernek. Mert motivációjuk pl. alig volt, meg voltak osztva, támadásra voltak kényszerülve, idegen terepen harcoltak, az egyetlen kicsit is motivált haderő, a román hátországa mélyszegény volt, míg a cseh hiába volt gazdagabb, nem szívesen harcoltak a szlovákokért, ahogy az Antant sem harcolt. Mi a saját területeinkért harcolhattunk volna, a legerősebb gazdaságként, katonai hatalomként, esélyük sem lett volna.

Ez nem rekvirálás volt, a még meg nem szállt magyar területek élelmezték a román hadsereget... Ami jól mutatja Károlyiék abszurd taktikáját. Meg sem próbáltak védekezni.

Ez azért szomorú, mert az erőviszonyok alapján győznünk kellett volna.

Ezt írtad: " Az ellenség motiválatlan volt, főleg a csehek és a szerbek, franciák."

Miért lettek volna motiválatlanok? Hiszen a franciák, a szerbek és a románok éppen akkor győztesként fejezték be az I. világháborút.

Magyarország miért lett volna motivált? Hiszen éppen akkor vesztette el az I. világháborút. Sőt, az osztrák-magyar hadsereg 1918. őszén megsemmisítő vereségeket szenvedett az antanttól, tehát a frontokról egy megvert, felbomló hadsereg maradványai tértek haza, egy vesztes háború után.

Érdekes, ugyanis a szerinted motiválatlan balkáni antant erők (franciák, szerbek, britek, olaszok, görögök) 1918. szeptember 15. és 1918. november eleje között, alig másfél hónap alatt, egy Görögországból kiinduló villámhadjárat során elfoglalták az egész Balkánt, közben pedig megsemmisítették a Balkánon védekező 450 000 főnyi bolgár, német és osztrák-magyar erőket, sőt 1918. november elejére elérték Magyarország déli határát.

A szerb haderő egyébként miért lett volna motiválatlan? A győztes oldalon fejezték be az I. világháborút, és az antant az 1914-es kicsike Szerbia területét és lakosságát majdnem a négyszeresére növelte.

A szerb hadsereg sokkal jobb minőségű volt, mint a román.

A szerb hadsereg és a szerb tábornokok 1914-ben kétszer is megalázó vereséget mértek a Szerbiára támadó, haditechnikai fölényben lévő, 482 000 fős osztrák-magyar balkáni haderőre.

A román haderő miért lett volna motiválatlan? A győztes oldalon fejezték be az I. világháborút, és az antant az 1914-es Románia területét és lakosságát majdnem a háromszorosára növelte.

A csehek miért lettek volna motiválatlanok? Az 1526 óta tartó osztrák uralom után pont 1918-ban nyerték vissza az állami függetlenségüket, gazdaságilag Európa egyik legvirágzóbb iparával rendelkeztek, ráadásul az antant nekik adta a magyar Felvidéket. Sőt, az antant győztes államnak ismerte el őket.

Mellesleg a szerbek, románok, csehek rendelkezésére bőséges antant utánpótlás állt.

35, a világháborúban nem volt győzelem és vereség igazából, mi mind csak kisebb országok voltunk, a szerbek és románok vereséget szenvedtek a németektől már jóval 1918 előtt, Románia egyszer ki is lépett a háborúból, a csehek pedig a központi hatalmak oldalán harcoltak, ahogy mi is, kényszerből, nem független államként. Biztos feldobta őket a beígért terület és az elszakadás, de ez nem jelentett sokat, és a világháború mindenki számára véget ért 1918-ban. Ez a háború utána következett, immár Magyarország felosztásáért.

Szerbia már nem volt abban az állapotban, mint 1914-ben, és nem hazai pályán harcolt volna. Alapvetően idegen területekért harcoltak mind, itt is, Törökországban is, ezért nem volt sok esélyük. Nem akartak áldozatokat hozni, nem volt motivációjuk idegen területek megszerzésére, míg nekünk lett volna a saját területeink megőrzéséért. Talán a nem magyarlakta területekért motiváltabban harcoltak volna. A horvát területekről lemondtunk, a szlovákok és a ruszinok nem csehek, Erdély fele egyébként nem volt román, a németeket az oldalunkra állíthattuk volna, hisz a románok őket is elnyomták, majd deportálták a 2. VH után. Azt láttuk Törökországban is, hogy az Antant a kisujját sem mozdította, hiába volt beígérve az angoloknak, olaszoknak, görögöknek, örményeknek, stb. terület. Láttuk, hogy a gazdag Ausztria sem tett semmit Sopron megtartásáért.

Tehát egy szó sem igaz az egészből, amit az ellenoldal állít, hogy egyedül mi voltunk motiválatlanok, nem volt elég erős hadseregünk, stb.

Volt néhány előny az ellenség oldalán, például valóban kaphattak volna utánpótlást, de az első nagyobb vereség után feladták volna, nem lett volna elég emberük és motivációjuk, gazdaságilag pedig Románia a béka feneke alatt volt hozzánk képest.

Lehet, hogy akkor Károlyiék nem látták át a helyzetet, azt hitték, nem lenne esélyünk, nincs elég erőnk, stb., de egy normális ország legalább megpróbálna harcolni, amikor háborút indítanak ellene. És akkor gyorsan visszavonult volna az ellenség. Így is megpróbáltuk, csak már egy nagyon rossz helyzetből.

Kedves 36-os!

1920. őszére Horthy Nemzeti Hadserege elérte a 115 447 fős létszámot.

Ekkor a csehszlovák hadsereg 105 000 főből állt.

A szerb-horvát-szlovén hadsereg 120 000 főből.

A román hadsereg 180 000 főből.

Horthy megvitatta a magyar hadvezetéssel, hogy van-e esély katonai ellenállásra 1920. őszén.

A magyar hadvezetés arra jutott, hogy nemzeti öngyilkosság lenne szembeszállni a kisantanttal.

Kedves 36-os!

Ezt írtad: "Azt láttuk Törökországban is, hogy az Antant a kisujját sem mozdította, hiába volt beígérve az angoloknak, olaszoknak, görögöknek, örményeknek, stb. terület."

Az antant konkrétan az 1914-es Törökország területének kb. kétharmadát elvette a törököktől, Atatürknek kevesebb, mint az egyharmad maradt.

Az angolok az 1914-es Törökországból megkapták Egyiptomot, Irakot és Ciprust. A briteket nem érdekelte Anatólia. Nekik Irak kellett az olaja miatt, Ciprus és Egyiptom pedig a Szuezi-csatorna, illetve annak katonai biztosítása miatt (Ciprusról ellenőrizhető a csatorna bejárata, így a brit kézen lévő Ciprus fedezte a brit kézen lévő csatornát).

Irak és Szíria csak majd 400 éve volt török terület 1918-ban. Elég régen.