Egy rátermettebb magyar kormánnyal megelőzhető lett volna egy ennyire súlyos trianoni békediktátum?

Kedves 7-es!

Rosszul látod.

"Össze sem lehet hasonlítani egy erős, fél-egymilliós magyar haderőt egy százezres románnal, csehhel és szerbbel. Minden ország gazdaságilag rossz helyzetben volt, a szerbeknek és cseheknek pedig haderejük sem nagyon volt, Szerbia romokban, Románia kilépett a háborúból, a csehek szlovák területért harcoltak."

Elfelejted, hogy több százezer cseh, szlovák, szerb, horvát és román nemzetiségű osztrák-magyar katona állt át, sokszor szervezetten, ezredenként, zászlóaljanként 1918. novemberében a román, szerb, vagy a megalakuló délszláv hadsereghez.

A csehszlovák hadsereg úgy jött létre, hogy a cseh nemzetiségű osztrák-magyar ezredek egyik napról a másikra csehszlovák hadseregnek nyilvánították magukat.

Például a Magyar Királyi Honvédség kiváló harcértékű, elit horvát ezredei kollektíve álltak át a szerb hadsereghez, tisztekkel, fegyverzettel, mindennel együtt.

Az antant felfegyverzett, kiképzett Görögországban, majd harcba vetett 3 szerb hadsereget a Balkánon 1918-ban. Ez körülbelül 3 hadtestnyi erőt, 150 000 kiválóan felszerelt és vezetett katonát jelentett.

Románia 1918. decemberére 400 000 katonát mozgósított összesen.

Kedves 6-os!

Igen, 717 000 katona.

Antant erők a Balkánon 1918. novemberében:

Franciaország: 8 hadosztály

Nagy-Britannia: 6 hadosztály

Olaszország: 3 hadosztály

Szerbia: 6 hadosztály

Görögország: 10 hadosztály

Összlétszám: 717 000 fő

Azt is elfelejted, miért nem avatkozott be az antant a görög-török háborúba. Mert ugye Törökország és Atatürk a híres függetlenségi háborúját alapvetően sokkal kisebb Görögország ellen vívta.

Törökország átengedte Nagy-Britanniának Irakot, Palesztinát és Transzjordániát, Atatürk lemondott Franciaország javára Szíriáról és Libanonról.

Atatürk kompromisszumot kötött, beleegyezett, hogy a britek és a franciák elfoglalják és bekebelezzék az Oszmán Birodalom arab tartományait, a mai Irakot,cserébe ő már csak az etnikai török területek megtartásáért kellett harcoljon Görögországgal. Ugyanis a török etnikai területekre csak a görögök támasztottak igényt.

Az Antant aktívan nem avatkozott volna be. Lehet, hogy akkor ez még nem volt biztos. Őrültség lett volna egy új háborút kezdeniük, maga a békediktátum is őrültség volt, feldarabolni egy országot. Hanyatt-homlok menekültek az első puskalövésre Törökországban is, és talán nálunk is voltak összecsapások. Ez már nem a világháború volt, hanem egy másik háború. A Kisantantnak ígért területek teljesen irreálisak voltak akkor, csak azért ekkora területeket adni, mert jogilag talán egy oldalon álltak (egyikük az ellenoldalon, a másik kettő rég elvesztette a háborút).

Ha normális vezetésünk van, akkor nem állnak át a nemzetiségi katonák, mert nyilván megakadályozzuk, itt értelmes stratégákról van szó, nem Károlyi-féle idiótákról. Ahogy a románok is jelentős részben megakadályozták, ahogy tudták, hogy az erdélyi magyarok átállhassanak. Jelentős részüket beolvaszthattuk volna a hadseregünkbe, és mondjuk a románokat a cseh frontra küldjük. Magyarország 2-3-szor akkora ország volt, mint Románia, óriási katonai, gazdasági fölényben, természetes védelmi vonalakkal. A románoknak még a ruházkodás, élelemhiány is probléma volt, mi oldottuk meg nekik. Szerb haderő nem létezett, a csehek sem voltak motiváltak. Ezeket néhány ember ki tudta verni a falvakból. Szerintem nagy előnyt jelent, ha meg van osztva az ellenség 3 részre valójában. Így külön-külön is le lehet győzni őket, kisebb erőket küldve az egyik frontra, és nagy erőket a másikra. 1849-ben egyébként sokkal rosszabb helyzetben nyertünk.

Kedves 13-as!

Az 1849-es tavaszi hadjáratban a magyar hadvezetés kiválósága mellett elsősorban azért győztünk, mert az osztrák fővezér, Windisch-Grätz tábornagy alkalmatlan volt, katasztrofális hibákat vétett.

Ellenben 1849 nyarán az új osztrák fővezér, Haynau táborszernagy ötször ütközött meg az osztrák főerők élén a magyar főerőkkel, és mind az öt ütközetben, nagyjából egyenlő erőviszonyok mellett osztrák győzelem született. Az orosz és a magyar főerők egyszer sem ütköztek meg a szabadságharc alatt, katonailag a szabadságharcot az osztrák főerők verték le, az oroszok elég passzív és nehézkes hadjáratot folytattak.

Az 1918-as helyzet vonatkozásában teljesen irreális, amit írsz.

Például: "Ha normális vezetésünk van, akkor nem állnak át a nemzetiségi katonák, mert nyilván megakadályozzuk, itt értelmes stratégákról van szó, nem Károlyi-féle idiótákról."

Egyedül 1918. novemberében körülbelül 1 000 000 osztrák-magyar katona dezertált a hadseregből, közel 500 000 megadta magánt az antant csapatoknak, 500 000 osztrák-magyar katona pedig átállt a szerb, a román és a csehszlovák hadsereghez. Ezt sem lehetett megakadályozni.

Az Osztrák-Magyar Monarchiának 1918 őszén még 4 000 000 katonája volt papíron, ez a hadsereg azonban október eleje és november eleje között felbomlott, megszűnt harci erőként létezni.

Az osztrák-magyar hadsereg 1918. novemberében teljesen összeomlott és felbomlott, megszűnt nemhogy harcoló erőnek, de hadseregnek is lenni.

A magyarországi nemzetiségek 1918 végén már el akartak szakadni, a horvátok mindenhol felszabadítóként üdvözölték a szerbeket, a Magyar Királyság horvát tartományi parlamentje, a szábor melyet még az I. világháború előtt, magyar fennhatóság alatt választottak, kimondta Horvát-Szlavónország egyesülését Szerbiával, az elszakadást a Magyar Királyságtól.

Romániának 1918. decemberére 400 000 katonája állt fegyverben, akiket az antant látott el fegyverrel és utánpótlással.

Belgrádnál, közvetlenül a magyar határon 1918. novemberére igen nagy harcértékű, francia elit hadosztályok álltak.

Azt mondod, hogy szerb haderő nem létezett, pedig az antant 6 szerb hadosztályt szervezett Görögországban, 150 000 harcedzett embert az 1914-1915-ös szerb hadsereg maradékából, és kiválóan felszerelte őket. A Magyar Királyi Honvédség elit horvát ezredei pedig közölték a magyar tisztekkel, hogy ők átállnak, a tiszturak pedig vagy távoznak, vagy helyben agyonlövik őket.

A török függetlenségi háború 1919. májusától 1922. októberéig tartott.

271 000 török és 250 000 görög katona harcolt egymással.

Honnan veszed, hogy Törökországban a függetlenségi háború során csak pár puskalövés volt?

A török függetlenségi háborúnak vagy 500 - 600 000, zömében civil halottja volt.

Hatalmas csaták zajlottak, Dumlupınarnál 1922. augusztusában 103 000 török harcolt 130 000 göröggel, és még volt két másik csata, ahol 100 - 100 ezer fős török és görög seregek ütköztek meg.

"Kedves nácimosdató polgártársam, a hiába hazugozol, a tények magukért beszélnek:"

Tehát Horthy szerinted náci volt. Te a zárt osztályra való vagy, elmebeteg kommunista magyarellenes szar.

A csehek idegen területekért harcoltak, a szerbek sem voltak túl motiváltak. A teljes cseh és szerb haderőt vissza tudta verni 5-10 ember, néhány falu, község, város ezért maradt Magyarország területén. Ahogy Sopron környéke is egyébként Ausztriával szemben. A cseh, szerb és Antant-erőket kivehetjük, minimális katonai erőre lett volna szükség, az első puskalövésre elfutottak volna. (Törökországban is ez történt, egy masszív Antant-haderő volt az ország közepén, majd kihátrált. De a görögök sem vették komolyan, hisz nem görög területekért harcoltak, így esélyük sem volt.) A román katonák is nehezen csatlakozhattak volna Romániához, ha az nem tör be Erdélybe, ami egy hosszú folyamat volt még ellenállás nélkül is.

A magyar hadsereg azért bomlott fel, mert talán véget ért a háború, és nagy részüket rákényszerítették a Károlyi-féle forradalmárok, felforgatók. De azonnal újjá lehetett volna szervezni, lett volna rá néhány hónapunk is. Csakhogy a szándék nem volt meg a vezetésben a honvédelemre, ők az ígéretekben hittek.

Ha a románok 400 ezer katonát tudtak felállítani, mi fel tudtunk volna legalább 800 ezret vagy többet, ugyanis Magyarország sokkal nagyobb volt, 3-szor akkora, ha jól tudom. Még ha a nemzetiségi katonák egy részét elvesztjük, akkor is. (Sok nemzetiségi harcolt volna.)

Elég lett volna egyébként a románéval azonos erejű haderő körülbelül, egyéb tényezők miatt legyőztük volna őket, és egyenként a náluk is sokkal gyengébb ellenségeket. Vegyük figyelembe a hazai pálya előnyét, a gazdasági előnyt, a sokkal magasabb motivációt, a természetes akadályokat, a sokkal nagyobb haderőt. És elég lett volna védekeznünk.

Ha egy háborúban leszereljük a hadsereget, háromnegyed évig nem csinálunk semmit, felszereljük, etetjük az ellenséget, szinte polgárháború zajlik itthon, átadjuk a fegyvereinket, felszereléseinket, hagyjuk, hogy akadálytalanul rátegye a kezét az ellenség az ország 2/3-ára és a besorozható katonáink jó részére, elengedjük a potenciális nemzetiségi haderőt és hadifoglykoat, átadjuk a haditervünket az egyetlen jelentős csatánkról, a hadsereget önkéntes alapon (!) szervezzük meg, komisszárokkal, szakszerűtlen vezetéssel, ha folyamatosan a harc ellen folytat propagandát a kormány és csak a kommunizmus terjesztésére törekszik, ha feladjuk Felvidéket, demoralizálva a hadsereget, terrorizáljuk a lakosságot, akkor ne csodálkozzunk, hogy elvesztjük a háborút, amit biztosan megnyerhettünk volna. Mint láttuk, a magyarlakta falvakból könnyűszerrel ki lehetett verni az ellenséget minimum Felvidéken és Délvidéken, ill. Kárpátalján.

Kedves 16-os!

Egészen pontosan hol verte vissza a teljes szerb, vagy cseh haderőt 5-10 ember?

Már megbocsáss, de ez butaság. Soha nem történt olyan, hogy a teljes szerb, vagy cseh hadsereget 5-10 magyar visszaverte volna. Ez bődületes kamu. A Tanácsköztársaság felvidéki hadjárata idején a magyar hadsereg 70 000 emberből állt, így is a Felvidék egyharmadát foglalták csak vissza. [link]

Szerbia pedig katonailag igen ütőképes volt 1918-ban, ahogy az volt 1914-ben is. A szerb hadsereg 1914-ben két hatalmas és megalázó vereséget mért a 462 000 emberrel Szerbiára támadó osztrák-magyar hadseregre.

A szerbek a Monarchia magyar ezredeire is sorozatos, csúfos és megalázó vereségeket mértek 1914-ben.

Ha a görögök nem vették komolyan az 1919-1921-es görög-török háborút, akkor miért harcoltak 3 évig, és hogy lett 500 - 600 000 halott?

A görögök bizony görög területekért harcoltak, hiszen Kis-Ázsia tengerpartjainak lakossága nagyrészt görög volt, sőt magának Kis-Ázsiának a népessége 15 %-ban görögökből állt, akik sűrűn lakott tengerparti területeken és a városokban koncentrálódtak.

Itt egy 1910-es kis-ázsiai etnikai térkép linkje: [link]

A törökök a győzelmük után azonban elűzték, vagy egyszerűen kiirtották Kis-Ázsia görög lakosságát.

Kedves 16-os!

Ezt is írtad: "(Törökországban is ez történt, egy masszív Antant-haderő volt az ország közepén, majd kihátrált. De a görögök sem vették komolyan, hisz nem görög területekért harcoltak, így esélyük sem volt.)"

Semmiféle antant haderő nem vonult be az ország közepére, Anatólia mélyére, egyedül a Görög Királyi Hadsereg.

Az sem igaz, hogy csak úgy "kihátráltak" a görögök.

Volt pár komoly, nagy csata. Például:

1921. július 10-34. Kütahya–Eskişehir-i csata, 95 000 török, 110 000 görög ellen.

1921. augusztus 23-szeptember 13. Sakarya-i csata, 103 000 török, 120 000 görög ellen.

1922. augusztus 26-30. Dumlupınar-i csata, 103 000 török, 131 000 görög ellen.