Az Afrika Korps idején még legyőzhetetlennek hitték magukat a németek? mikor volt a nagy fordulópont? és váratlanul, vagy fokozatosan jött el?

Kedves #3 és #4!

A németek legnagyobb számban gyártott páncélosai, a Panzer III, Panzer IV, Stug III, nem voltak jobbak, mint a szovjet T-34, vagy az amerikai Sherman tankok, sőt ezek a német páncélosok még könnyebbek és kisebbek is.

A németek Tigris, Királytigris nehézharckocsijaiból durván 1500 db épült 1942 és 1945 között, ami jelentéktelen mennyiség.

A németek problémája, hogy a II. világháborúban a korszerű haditechnikájukat csak elégtelen mennyiségben tudták gyártani.

A német hadsereg összességében azonban elavultnak számított. Például a II. világháborúban a német szárazföldi csapatok 80 %-a nem volt gépesített, hanem locakkal és lovasszekerekkel oldotta meg a harctéri mobilitást.

Kürasszírben mindig lehet bízni, hogy megcáfolja a Wehraboo-mítoszokat :D

Még annyit hozzátennék, hogy a németek teljes gyártástechnológiája és filozófiája hibás és elavult volt. A németek teljesen rossz szemszögből, szinte laikus módon közelítették meg a modern hadviselés ipari részét.

Egyik legalapvetőbb hibájuk az volt, hogy csak és kizárólag a tankok elméleti harctéri képességeit vették figyelembe a tervezés során. Úgy gondolták, hogy az egyetlen fontos tulajdonság, amit egy tank tervezésekor figyelembe kell venni, az az, hogy sík terepen, egy 1v1 tankcsatában jól teljesítsen a páncélos. Az amerikaiak, a britek, és a szovjetek viszont ennél jóval magasabb szinten gondolkoztak: figyelembe vették a logisztikai hálózatukat, a legénység képzettségét, a terepviszonyi adottságokat, a gazdasági erőforrásokat, a doktrínát, és ezen faktorok összességét mérlegelve próbáltak olyan tankokat gyártani, amik megfeleltek a követelményeknek. Lásd pl. a Shermant: 1944 végéig tartott, mire felszerelték egy 76mm-es páncéltörő ágyúval a korábbi 75mm-essel szemben, és akkor is csak az újonnan gyártott tankok egy részét szerelték fel az új löveggel. Miért? Mert a 75mm-es olcsóbb volt, és bőven elégséges volt a leggyakoribb páncéltörő-képességgel rendelkező egységek és járművek ellen (Stugok, Pz III-asok és IV-esek, páncélvadászok, és vontatott páncéltörő lövegek). Sőt, a Shermanok legénységei jobban kedvelték a 75mm-es löveget, mert annak a nagy rombolóerejű (HE) lövedéke hatékonyabb volt a könnyebb célpontok (pl. gyalogság, vontatott páncéltörő lövegek) ellen. Ne feledjük, a nyugati fronton a Shermanok csak nagyon ritkán találkoztak Tigrisekkel, sőt, a bevetések csupán 1/5-ben találkoztak bármilyen tankkal, a Shermanok legádázabb ellenfele a szerény 75mm-es Pak 40 páncéltörő vontatott löveg volt.

Fontos kiemelni továbbá, hogy a németek leghatékonyabb, legveszélyesebb páncéltörő képességekkel rendelkező járműve a statisztikák alapján nem a rettegett Királytigris, nem a böszmenagy Tigris, nem az áttörhetetlen páncélzattal rendelkező Vadásztigris, nem a korát megelőző Párduc, hanem az olcsó, megbízható, és nagy számban elérhető Stug III volt.

12) sok lúd disznót győz.

Egyébként részben magad cáfolod amit írtál.a tankok mind sebtében kifejlesztett eszközök voltak,gyermekbetegségekkel mindegyik félnél.nem volt idő tesztelgetésre vagy a hibák kijavítására,olyan lett amilyen.de ettől még korszerűnek számítottak a később kifejlesztett tankok, nem voltak elavultak.

Azért ez nem teljesen igaz, a Sherman pl. igen kifejlett jármű volt, a háború messze legmegbízhatóbb és leghatékonyabb tankjáról beszélünk. Persze, egy Királytigris ellen sokmindent nem ért, de nem erre találták ki, arra ott volt a légierő, a tüzérség, illetve a páncélvadászok. A T-34-es is egy nagyon jó konstrukció volt, habár ebbe az is belejátszott, hogy a szovjetek tudták, hogy a tankok nagy része 200km-en belül úgyis javításra szorul (vagy azért, mert kilövik, vagy azért, mert addigra valami biztosan tönkremegy), ezért minden komponenst úgy terveztek, hogy azt a 200km-t kibírja, ennek hatására faék egyszerűségű és olcsó alkatrészekből álltak a tankjaik.

A németek folyamatosan egyre nehezebb, páncélozottabb és nagyobb tűzerővel rendelkező tankokat gyártottak, amik irtózatosan bonyolult futóműveket és motorokat igényeltek (lásd a Ferdinánd/Elefánt páncélvadászt, aminek a hibrid meghajtása átlagban 60km után használhatatlanná vált, és a súlya miatt elvontatni sem lehetett).

Természetesen a szövetségesek tankjainak is voltak gyermekbetegségei, de az amerikaiak ezeket általában a rendszeresítésük előtt korrigálták (lásd Sherman, az M3 Lee/Grant tankokat pl csak azért vetették hadrendbe, hogy legyen valami, amíg a Shermant fejlesztik), a szovjetek pedig a faék egyszerűségű konstrukcióik miatt rövid időn belül újabb iteratív fejlesztések folyamán orvosolni tudták ezeket a problémákat. A német tankok gyermekbetegségeit nem lehetett orvosolni, mert annyira bonyolultak voltak, hogy amikor egy hibát korrigáltak, annak hatására fény derült egy másik, eddig rejtett problémára.

Sokan hozzák fel példának a Messerschmidt 262-es sugárhajtóműves repülőt, vagy a V1/2 rakétákat érvként, hogy a német technológia fejlettebb volt. Ez tulajdonképpen féligazság: a szövetségesek pont azért nem vetettek be félkész sugárhajtóműves gépeket, mert akkoriban a technológia túlságosan kiforratlan volt. A briteknek és az amerikaiaknak is voltak sugárhajtóművei, de ahelyett, hogy ezeket hűbelebalázs módjára a frontra küldték volna, további tesztek és fejlesztések sorozatának vetették alá, hogy eléggé megbízhatóak legyenek a frontszolgálatra. Hiába van egy hiperszuper fejlett vadászgéped, ha az gyakorlatilag vezethetetlen és folyamatosan meghibásodik. Örök igazság: a legjobb fegyver az, ami van. Egy repülésre kész, megbízható Mustang vagy Spitfire, de akár egy Hurricane is nagyságrendekkel nagyobb harcértékkel bír, mint egy javíthatatlan ME262, ami pár óra repülés után felmondja a szolgálatot.