Mi volt a baj az Olaszokkal a II. Világháborúban?

Az okokat kellően részletezték már előttem.

Amit hozzátennék az az, hogy az olasz hadsereg egyetlen önállóan végrehajtott, sikeres akciója az Brit Szomáliföld elfoglalása volt 1940-ben. Mindkét oldalnak csak pár ezer fős nagyságrendű hadereje volt a térségben, ezen a szinten még kevésbé buktak ki az olasz hadsereg általános gyengeségei. Viszont egy nagyvolumenű hadjárat önálló kivitelezésére alkalmatlanok volt akkori állapotukban. A kelet-afrikai harcok során magukhoz képest viszonylag jól helytálltak, de a britek tízezres nagyságrendekben tudtak odahordani indiai, dél-afrikai, fekete-afrikai katonákat, amíg az olaszok afrikai gyarmatai teljesen elvoltak vágva az anyaországtól(a Szuezi csatorna ugye a britek birtokában volt) és a helyi felkelők is nehezítették a dolgukat. Az ottani olasz katonai parancsnok Amedeo aostai herceg nem volt egy inkompetens alak a legtöbb olasz tábornokkal ellentétben(Giovanni Mese a legismertebb kivétel, általánosan őt tartják az akkori legjobb olasz hadvezetőnek, több sikeres aciója volt a keleti fronton a szovjetek ellen, és Tunéziában is az ő csapatai tartottak ki legtovább), de kénytelen volt megadni magát 1941 végére.

Nagy lebőgés volt viszont a Görögország elleni hadjárat. Mussolini képes volt ősz végén a magas hegységeken keresztül támadásra küldeni a csapatait...Bármilyen gyenge is az ellenfél, ez nettó öntökönrugás. Hiába vagyunk eléggé délen, a görög-albán határvidék hegységeiben nagyon mostoha időjárási viszonyok jellemzőek. Tömegesen váltak olasz katonák harcképtelenné fagysérülések miatt, plusz évszaktól függetlenül is eleve több hónap kellett volna a felkészülésre(ehhez képest néhány hetet szántak erre). Ha készülnek tavaszig és akkor indulnak meg, még talán-talán összejött volna sikeresen a görögök elleni kampány(legalábbis amíg nem kapnak brit támogatást a görögök). Az ilyen katonai vállalkozások amúgy is inkább Mussolini és klikkjének a rögeszméi voltak, egy átlag olasz baka nemigazán volt érdekelt mondjuk Görögország megszállásában.

Az észak-afrikai háborúban meg a brit hadsereg ellen mindenhogyan vesztésre voltak ítélve, élőerőbeli fölény ide-vagy oda. Az addigra már rommá vert franciák is könnyedén megállították őket korábban, nehezen érthető így miért gondolták, hogy a britek ellen sikerrel tudnak harcolni.