Kik voltak szerintetek a 2. világháború legkiválóbb hadvezérei?

Orosz oldalon Zsukov mellett megemlíteném Rokosszovszkijt, akit a Gulagról hoztak vissza ezredparancsnoknak, de rohamléptekkel haladt a ranglétrán, mert rátermett hadvezér volt. A kurszki csatában az északi Központi Front parancsnoka volt, ahol a németek viszonylag hamar elakadtak, talán húsz km mélységig tudtak csak előretörni. Szálin egyedül őt hívta apai nevén, ami nagy megtiszteltetés volt.

Zsukov már a háború előtt felhívta magára a figyelmet, egy hadgyakorlaton ő vezette a németnek kinevezett csapatokat és megverte a SZTAVKA szovjet egységeit, amiért Sztálin megdicsérte, a féltékeny Vorosilov meg elérte, hogy távol-Keletre legyen száműzve hadtest-parancsnoknak, de jól járt vele, mert a következő komoly konfliktus Khalkin Golnál volt a japánokkal és Zsukov itt is brillírozott. Az volt a fő taktikája, amit a stratégiai komputeres játékokban is nagyszerűen lehet alkalmazni, hogy megerősített védelmi állásokban felfogja az ellenség támadását, majd amikor a kezdeti lendület mérsékelődik, akkor mér csapást az addig tartalékban tartott intakt erőivel a kedveszegett ellenségre. Ő is remekül alkalmazta a páncélos csoportosításokat, ezt tette Mongóliában, Moszkvánál és Kurszknál is.

A németeknél Manstein volt az ász, brilliáns hadvezetése komoly lehetőségeket adott a németeknek, bár Hitlernek nem volt elég fantáziája mindig hozzá. A kőkeményre kiépített kurszki erődrendszer megtámadása helyett, amelynek a déli szakaszát sikeresen ő vezényelte, azt javasolta Hitlernek, hogy ürítsék ki a Donyec-medencét a várható orosz támadással szinkronban, majd északról a jelentős harckocsi erőkkel az Azovi tengernek szorították volna az oroszokat, leamortizálva a szovjet erőfölényt, de Hitler nem értette ebben a fantáziát, így a kiépített kurszki állások ellen pocsékolta el az erőit.

A brit oldalon Montgomery nem volt még megemlítve, akinek sikerült az Afrika Korpsot legyőzni, bár kétségtelenül jelentős túlerőben volt és fő erénye talán az lehetett, hogy sikerült a kedveszegett brit csapatokba önbizalmat öntenie, továbbá, hogy sajátos módon volt egyszerre következetesen szívós a védekezésben és rugalmas a támadásban, amikor a sikertelennek bizonyuló rohamok célpontját váltogatta el-Alameinnél, amíg végül felőrölte a meglepően kitartóan harcoló olasz Ariate hadosztályt és más olasz erőket, majd a résbe vetve a 'supercharge' hadművelet keretében állandó nyomás alatt tartva a német erőket is felmorzsolta. Mindez persze komoly veszteségeket okozott briteknek, de megtérült a későbbiekben, mert Rommel szinte a teljes gyalogságát elvesztette és csak a gépesített egységeivel tudott elmenekülni, bár ehhez hozzájárult az is, hogy az általa időben kiadott visszavonulási parancsot Hitler ignorálta, így a már megkezdett és kivitelezhető hátrálást abba kellett a németeknek hagyni és egészen addig az állásaikban maradni, amíg a gyalogság kimentésére már nem lett lehetőség.

Amerikai oldalon Einsenhowert kell még megemlíteni, aki nem is főként katonai képességeivel tűnt ki, hanem a szövetségesek főparancsnokaként az állandóan torzsalkodó hadvezérek közötti sikeres diplomáciával, a hősies, de pukkancs Patton, meg Montgomery és más hadvezetők között egyensúlyozva és valamennyire sikerült elérnie a koordinációt, vagy legalább is a szakadás elkerülését a szövetséges csapatok között, mindez akkora népszerűséget hozott neki később, hogy elnöknek is megválasztották.

Jamamoto Iszoroku tengernagy.

A Midway csatát ugyan elcseszte, de már a háború előtt látta, hogy egy német-japán szövetség nem szolgálja Japán érdekeit és pontosan látta, hogy milyen stratégiával és mennyi ideig lehet győztes japán