Mátyás király végleg legyőzhette volna az ellenséges országokat ha bevezeti a sorkatonaságot és az állandó tartalékos hadsereget?

#11

Az sem lenne rossz. 😄

Ha kiképzik a köznépet fegyverforgatónak akkor két lényeges kérdés lett volna.

1.Mikor fordulnak az uraik ellen.

2.Hova léptek le ezek szinte azonnal zsoldosnak :)

56-ban is volt határzár, mégis lelépett a fél ország.

Ki védte volna a határt amikor a katonák nagy része leadta volna a fegyverét hisz nem tarthatták maguknál. Az a kevés zsoldos aki megmaradt? Az elitnek mondottakat küldöd a határra?

Nem keltett volna annyit adózniuk mert nem kell annyi zsoldost eltartani?

Nem tudom te hány éves vagy kedves kérdező de hidd el akkoriban is elég kreatívak voltak az adókkal :) Én vállalkozóként még soha nem láttam olyan járulékcsökkentést ami után ne kellett volna többet fizetnünk mint az előző évben.

Szerintem ez így jóval többe került volna mint fizetni a jól képzett zsoldosokat. Ez ma is így történik csak most agyelszívás a neve. Nem kell taníttatni, nem kell kinevelni-kiképezni, csak jól meg kell fizetni.

Nem akarok veled vitatkozni de zsoldos és zsoldos között is van különbség.

[link]

Ez a film pedig megtörtént eseményeket dolgoz fel.

[link]

Biztos hogy egy hazáját, családját védő jobbágy megbízhatóbb lett volna de ők nem erre születtek. Persze ő könnyedén feláldozza az életét is de nem biztos hogy az hatásosabb mint területet feladni majd ha úgy adódik, visszavágni.

Hozzáteszem nem vagyok katonai szakértő csak okoskodom :)

A kisnemesek "hadkötelesek" voltak, ha körbevitték a véres kardot, akkor biz' menni kellett banderiális rendszerben (a nagyobb nemesek oldalán, minden nemes köteles volt meghatározott számú fegyverest kiállítani). Hogy a köznépet - értsd jobbágyokat, zselléreket - miért nem állították be sorkatonának, azt leírták fent:

1) Nem túl jó ötlet az elnyomottaknak katonai kiképzést adni. A nemesek sokszor jobban féltek a saját jobbágyaik lázadásától mint a törököktől. A Dózsa féle parasztfelkelésen túl szinte megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb parasztlázadás volt a középkorban. Sok országban (pl. japán) már az is főbenjáró vétség volt ha a parasztnál "rendes" fegyvert találtak, s ez alól számos európai ország sem volt kivétel.

2) A szorgos jobbágykezekre a földeken volt szükség nem a laktanyákban.

3) Már akkor is igen drága mulatság volt a fegyver, több ló, ökör árával felért egy kard, vértezet. A zsoldos nem üres kézzel állt be "dolgozni" hanem vitte a fegyverét is, ahogy a nemesek is a sajátjukat. Ha be is hívnak x ezer "sorkatonát"nem tudtak volna fegyverzetet biztosítani nekik. Ha 100 évente szerveztek is paraszthadsereget mert akkora volt a baj azok is a saját fegyvereikkel mentek (értsd átalakított mezőgazdasági eszközök), max. lándzsát, fapajzsokat tudtak nekik adni.

Kedves Kérdező!

Ami Te vizionálsz, az az általános hadkötelezettség, amelyet Európában csak Mátyás király után hosszú évszázadokkal, nagyjából 1792 és 1871 között vezettek be az egyes országok. Mátyás idején ehhez még messze nem volt meg a társadalmi, gazdasági, államszervezeti fejlettség.

Az általános hadkötelezettséggel létrejövő tömeghadsereg a hadművészet és a hadseregszervezés sokkal magasabb és időben évszázadokkal későbbi fokozatát képviseli, mint Mátyás király hadserege.

Mátyás király a középkor végén uralkodott, egy feudális, rendi monarchia élén. Neki egyszerűen nem voltak meg sem az anyagi erőforrásai, sem az eszközei az általános hadkötelezettség bevezetéséhez és fenntartásához.

Mátyás hadereje egy kombinált, állandó jellegű, viszonylag kis létszámú, professzionális zsoldos csapatokból, a fekete seregből, valamint a hagyományos középkori európai hadszervezet elemeiből, a banderiális hadseregből és a nemesi felkelés erőiből álltak. Ezek közül a zsoldosok képviselték a legnagyobb harcértéket, ezután a zászlósurak, a főpapok és bárók bandériumai következtek, a legkisebb harcértéket a nemesi felkelés képviselte.

Egy középkori, feudális rendi monarchiában nem lehetett általános hadkötelezettséget és egy 200 000 fős mozgósítási létszámú tömeghadsereget fenntartani. Mátyás király teljes mozgóhada, azaz egy adott hadjáratra bevethető teljes operatív hadereje maximum 28 000 főre rúgott.

Arról nem is beszélve, hogy egy 200 000 fős mozgósítási létszámú tömeghadsereg sokkal, de sokkal drágább lett volna, mint Mátyás által fenntartott, annál sokkal kisebb haderő. Azért lett volna sokkal drágább, mert ezt a 200 000 embert az államnak kellett volna kiképezni, ellátni, felszerelni, adminisztrálni, és ez nagyságrendekkel drágább lett volna, mint Mátyás hadereje.

A Habsburg Birodalom Mária Terézia alatt háborúra mozgósított 200 000 fős, kényszersorozott hadserege évi 7 - 8 000 000 aranyba került, ami sokszorosa Mátyás katonai kiadásainak, hiszen Mátyás évi átlagos bevétele csak 750 000 aranyra rúgott, és ennek egy jókora részét nem is a katonaságra költötte.

Mátyás király államszervezete sem tette lehetővé az általános hadkötelezettség bevezetését, hiszen annak létrehozásához, megszervezéséhez, adminisztrációjához, fenntartásához hatalmas, sok ezer hivatalnokból álló, az egész országra kiterjedő, erős bürokrácia szükségeltetett volna, ami megint csak nem létezett. Mátyás király államának teljes állami hivatalnoki apparátusa ha 300 főre rúgott. Egy 200 000 fős mozgósítási létszámú hadsereghez vagy 30 000 fős létszámú, országos kiterjedésű állami bürokrácia szükségeltetett volna. A hadkötelezetteket országosan össze kellett volna írni, hadkiegészítési körzetekbe szervezni, sorozni, adminisztrálni, nyilvántartani, stb.

Megjegyzendő, ilyen bürokratikus államapparátus Európában is csak a 18. századra jött létre, Mátyás halála után évszázadokkal.

Mátyás után az 1525-től meginduló európai hadügyi forradalom vezetett el fokozatosan az egyre nagyobb létszámú és harcértékű hadseregekhez.

Először állandó jellegű zsoldoshadseregek álltak fel, előbb a középkori, rendi, feudális hadkiegészítés mellett, majd végül helyett. A 17. század végére pedig a zsoldoshadakat felváltották a kényszersorozott állandó jellegű hadseregek az európai államokban. Ezen fejlődés az abszolút monarchiák révén ment végbe, és párhuzamos volt a fejlett, állandó állami bürokrácia kiépülésével.

Az általános hadkötelezettségen alapuló tömeghadserg a nagy francia forradalom során jelent meg Franciaországban, melyet Lazare Carnot hozott létre, de az általános hadkötelezettség elve csak az 1870-es évekre terjedt el.

Kedves 18-as!

A nemesség elvileg valóban hadkötelezett volt, de a többségük rendszerszinten, ténylegesen nem tett eleget ezen kötelezettségének. Lásd például 1526-ban Magyarország esetét, ahol a hadkötelezett nemesség 60-70 %-a nem engedelmeskedett a mozgósítási parancsnak. Ehhez hozzá tartozik, hogy a nemesség többsége kisnemes, kurtanemes, hétszilvafás nemes volt, akik sokszor lóval, fegyverzettel sem rendelkeztek, így katonai szolgálatot sem voltak képesek ellátni a valóságban.

A nemességből akkor igazán nagy harcértéket csak az ország zászlósurai, a főpapok és bárók saját bandériumai képviseltek.

A 17. századtól az európai hadseregek jellemzően parasztok kényszersorozásán, majd hadkötelezettségén alapultak, ennek ellenére az államhatalom legszilárdabb támaszainak bizonyultak, sokkal lojálisabban viselkedtek, mint a korábbi, feudális, nemesi felkelésen alapuló hadszervezet.

Ezt írtad: „A Dózsa féle parasztfelkelésen túl szinte megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb parasztlázadás volt a középkorban.”

Ez azonban nem igaz, hiszen egész Európában 841 és 1798 között csak 38 komolyan vehető parasztfelkelésről tudunk, azonban ezek is jellemzően regionális, egy-egy országrészre kiterjedő mozgalmak. Országos felkelés ha 4 - 5 akad közöttük. Vagyis a parasztfelkelések éppenséggel ritkák voltak, hiszen több, mint 1000 év alatt csupán 38 komolyan vehető mozgalomról tudunk.