A második világháborúban a japánoknak elsősorban az USA-val vagy a Brit Birodalommal ütköztek az érdekeik?

#10 Sorge-nek hívták a japánban lévő SZU titkosszolgálatot, nem volt rajta kívül egyetlen aktív emberük sem Japánban (eléggé zárt ország volt akkoriban, az engedély nélkül ott lévő külföldieket "divat" volt bebörtönözni/kivégezni, nem volt turizmus, nem voltak külföldi befektetések, sem semmi aminek a fedése alatt át lehetett volna dobni orosz hírszerzőt).

A háromhatalmi egyezmény keretében tudott arról hogy Japán támadni fog, de a pontos időpontot, helyet nem tudták a németek.

A Korall tengeri csata után már nem tudtak volna eredményesen partra szállni Ausztráliában a japánok. Nem tudták volna biztosítani sem a partraszálló erők, sem az utánpótlás védelmét.

Kedves Kérdező!

Japán hagyományos ellenségének az Egyesült Államokat tekintette a II. világháború előtt.

A japán haditengerészet elsősorban egy USA elleni háború megvívására készült.

Az USA szintén Japánt tekintette potenciális ellenségének, már az I. világháború előtt. Ezért állomásoztak az amerikai flotta főerői békeidőben a Csendes-óceánon. A fő hadihajótípusnak tekintett csatahajók közül 1930 után az USA 13 csatahajót tartott Japán 9 db csatahajójával szemben a Csendes-óceánon, az Atlanti-óceánra csak a 3 db legöregebb amerikai csatahajó jutott.

Japán az 1920-as évek elejéig a Brit Birodalom szövetségesének számított, ekkortól azonban megromlottak a brit-japán kapcsolatok, olyannyira, hogy hosszabb távon egy háború sem tűnt kizárhatónak. Ezért építették ki a britek Szingapúrt az akkori világ egyik legnagyobb hadikikötőjévé és flottabázisává, hogy egy Japán elleni háború során az egész brit haditengerészet, a világ legnagyobbja befogadására képes legyen.

Japán vezetői tisztában voltak vele, hogy országuk összehasonlíthatatlanul gyengébb mind katonailag, mind gazdaságilag az Egyesült Államoknál és a Brit Birodalomnál, ezért egy az egyben öngyilkosság lenne háborút kezdeni bármelyikük ellen. Japán azért lépett be a II. világháborúba, mert remélte, hogy a német és olasz szövetségesei mind a brit, mind az amerikai főerőket lekötik Európában, így Japán az ázsiai-csendes-óceáni térségben már a győzelem reális esélyével küzdhet meg a reményei szerint ide jutó kisebb, gyengébb amerikai és brit erőkkel.

Japán 1941 végére úgy látta, az USA hadba lépése a németek és olaszok ellen elkerülhetetlen, így az amerikai főerőket leköti majd Európa, ahogy 1939 óta a brit főerőket is lekötötte. Eljött az alkalmas pillanat egy támadásra a Brit Birodalom és az USA ázsiai-csendes-óceáni birtokai ellen.

Egyébként Japán megelégedett volna két dologgal.

Elsőként a Kína nagy része fölötti uralommal, ezt azonban különösen az amerikaiak, de alapvetően a britek nem fogadták el.

Másodikként Japán nyersanyagigénye kielégítésére Holland India (a mai Indonézia) óriási holland gyarmatának bekebelezésével. Azonban a britek nyilvánvalóvá tették, hogy ha Japán megtámadja a hatalmas holland gyarmatot, azt a Brit Birodalom stratégiai érdekeibe ütköző lépésnek tekintik, és azonnal hadat üzennek Japánnak. Ugyanis Holland India japán megszállása elvágta volna a Brit Birodalomhoz tartozó Ausztráliát és Új-Zélandot, valamint a legfontosabb ázsiai brit katonai támaszpontot az anyaországtól, Nagy-Britanniától, amit a britek nem tűrhettek.

Gazdasági és demográfiai erőviszonyok 1939-ben:

Japán:

Népesség: 304 millió

(a megszállt kínai területek népességével)

GDP: 247 milliárd dollár

Brit Birodalom:

Népesség: 550 millió fő

GDP: 687 milliárd dollár

USA:

Népesség: 147 millió

GDP: 893 milliárd dollár

Ezek alapján is látszik, hogy Japán mind a Brit Birodalomnál, mind az Egyesült Államoknál sokkal gyengébb hatalomnak tekinthető ekkor.

1939-ben a japán haditengerészet mérete 55 %-a volt a britnek, és 61 %-a az amerikainak, így a világon a 3. helyen állt az első brit, és a második amerikai haditengerészet után.