Vidékiek! Nektek milyen történet maradt meg a II. Világháborúval kapcsolatban azon községben, ahol éltek?

A ruszkik nagyon szerették a karórákat,ezt mindenki tudja.

Amikor ide értek a faluba,akkor kihívták az órást a főtérre ahol volt egy csomó falióra meg kakukosóra egy halomba dobálva, amit a faluból "szereztek„.

Az oroszok mondták az órásnak hogy szedjen szét egy nagy órát aztán csináljon belőle sok kicsi karórát.

Persze nem örültek amikor kiderült hogy ez nem teljesen így működik.

Nekem nagymamám mesélt főleg, bár nagyon fiatal volt a háború idején.

Dunántúli faluban lakott, Győr közelében. A faluban két zsidó család lakott, mindkettőt elvitték vagy a nyilasok, vagy a németek. Nem is jöttek vissza.

Eleinte a németek kedvesek voltak, csatározások nem nagyon voltak a környéken. Aztán ahogy a háború súlyosbodott, a Honvédség illetve a németek is elkezdtek fosztogatni, de a nagymamám családja addigra effektíve minden értékétt elásta az erdőbe. Ami maradt (bútorok, evőeszközök, órák, illetve ami akkoriban elképesztő ritkaságnak számított vidéken, egy rádió), azt a kiskatonák elvitték. A kedves németek, illetve a magyar katonák között is elterjedt, hogy részeg katonák éjszaka randalíroztak a faluban. Amikor a németek kivonultak, és a honvédség szétesett, a szovjetek mindent, ami maradt a faluban, azt kifosztották. A részeg katonák ugyanúgy problémákat okoztak, nőket erőszakoltak meg, a fiatal(abb), hadkötelesnek kinéző férfiakat (15-17 éveseket) vegzálták, többet meg is vertek.

Hetente többször is szólt a légiriadó, habár kicsiny falu révén komoly anyagi vagy emberéletbeli kár nem keletkezett, de pl. a szomszéd falu vasútállomását széjjelbombázták. Ettől függetlenül többször is el kellett bújniuk a pincékben, habár egy idő után a falu lakosságának egy része már leszarta a riadókat, nem bújkáltak. Sok helyen csak a kisebb gyerekeket illetve az időseket küldték le a pincébe, ahol nem volt hely.

Alapvetően a nagymamám sokat nem érzékelt a háborúból, még túl fiatal volt. Szerencsére a falut, ahol lakott, viszonylag későn érintette csak a háború, és akkor is effektíve csak átgurultak a falun a szovjetek, sok időt nem tartózkodtak ott. Amikor a háború befejeződött, az egész falu kirúgott a hámból, de a megszálló szovjet csapatok több hazatérő katonát is elvittek magukkal sajnos.

Dédszüleim mesèltek. Egy idøben nèmet katonàkat szàllàsoltak el,ők egész normàlisak voltak,mondjuk tűnt el pár dolog,de nincs rà bizonyítèk,hogy ők loptàk volna el. Aztàn jöttek az oroszok...

Az egyik tisztnek megtetszett a dèdnagymamám és a fèrjét konkrètan megfenyegtték a saját házában,aki semmit nen tuodtt tenni,merr a katonàk sokkal többen voltak. Nem sokat meséltek,csak ennyit,de szívesen hallgattam volna több sztorit is.

Az egyik nagyszülőm egy vidéki kis zsákfaluban lakott ahol nem voltak harcok. Felderítő egység ment ki, az érdekelte őket vannak-e németek, körbenéztek, bementek pár portára, nem bántottak senkit, de azért elvittek pár órát, meg néhány értéket mai mozdítható, élelmiszert, bort, majd távoztak.

A másik Budapesten... nagymamámnak szerencséje volt nem bántották mert a fél éves karonülő anyámmal volt, de volt akit a pincéből elvittek, meg persze az értékeket. Már javában véget értek a harcok, nagyapám elment vízért - másfél év múlva ment haza, addig elvitték "málenkij robotra".

Nagymamámnak két dolog maradt meg nagyon:

Egyik az amerikaiak rendszes bombázása. A pályaudvart rendszeresen támadták, sokszor meg "csak" itt repültek át a gépek, több 100 vagy ezres nagyságrendben. Mondta, hogy maga a bizonytalanság és rettegés maradt meg, hogy nem tudhattad, mikor hova esik egy bomba, mikor halsz meg, itt fognak-e bombázni vagy máshol.

Másik, hogy a zsidókat hogyan vagonírozták be és vitték el, egyikük sem tért vissza soha.

Oroszokról olyan nagyon nem beszéltek, csak néha volt említve, hogy bújtatták a nőket előlük, nyilván nem ok nélkül.

Nagypapám szeretett sztorizgatni, de ő leginkább a fogságban töltöttekről. Valahogy a harcokról, hogyan fogták el őket, stb nem nagyon. Viszont azt mesélte, hogy az oroszok szórakozásból bele lőttek a tömegbe, meg kézigránátot dobtak közéjük és az előtte sétáló fogolynak levágta a fejét egy repesz és még pislogott rá a fej mikor elhaladt mellette.

Illetve a táborról beszélt, annyira éheztek, hogy a kutyaszart is megették vödörből, és hogy csak a hozzá hasonló "kis termetű" emberek élték túl, a nagyobbak mind éhen haltak. Meg nekem az jött le, hogy az őrökkel nem voltak rosszban, adtak nekik cigit, tanultak tőlük oroszul, együtt kártyáztak. Szibéria az őröknek is büntetés volt nem csak a hadifoglyoknak.