Valaki tud mondani 1. -2. világháborús történeteket, amiket nagyszülők meséltek?

Nagyvárosi nagyszüleim a szekrénybe bújtak az oroz katonák elől, mert féltek hogy megerőszakolják őket.

Vidéki nagyszüleim jobban megszívták, mert rajtuk haladt át az orosz front, akik elvittek minden lovat például, amelyik meg makrancos volt, azt inkább lelőtték.

A lányok éjjel a kukoricásba menekültek, hogy ne találják meg őket a katonák és ne erőszakolhassák meg őket.

Az egyik rokon pilóta volt, lelőtték a gépét. Kinn volt a képe a falon. Az egyik orosz katona rákérdezett németül: Soldat (ejtsd: zoldát)? Erre azonnal hoztak neki SZÓDÁT :D

Nagyanyám 14 éves volt 1944-ben. Elmesélte, hogy kint a határban dolgoztak, amikor megtörtént a román kiugrás a háborúból. A románok átküldték a légierejüket a határon, a legtöbb gépre magyar vagy német felségjelet mázoltak(számos német típusuk volt amúgy!). Egy géppár őket is megtámadta, ahogy a vasútvonal mellett gyalogoltak, futott mindenki a kukoricásba...nem messze pedig a vasútvonalon dolgoztak emberek, ott nagyobb kárt tettek, legéppuskáztak a dolgozókat, a kubikostaligák elé kötött lovakat, etc.

Debrecen bombázását is a karzatról nézték, azt mondja, még olyan távból is félelmetes volt hallani(15-20km) a bombázást. Pont egy piaci nap volt, emlékezett a menekülőkre. Illetve, hogy egy másik alkalommal vadászgépek támadták meg a bombázókat, több leszakadt a fő rajtól, egyet a falu mellett lőttek le, lezuhant a vasútvonal mellé, nem messze tőlük. Még megégett emberek is voltak benne...Volt, aki ejtőernyővel kiugrott, látták hogy az erdőbe esik...

Persze aztán az orosz katonákkal is volt sok nyűge, 14 évesen már meg akarták erőszakolni, egy 16 körüli srác le is akarta lőni, mert nem engedte. Egy idősebb altiszt zavarta el, hogy "málenkij gyévocska". Bujkálás a kukoricásban, illetve a tanyákon többen építettek bunkereket. Azaz a föld alá ástak egy gödröt, fával, földdel befedték, tettek rá egy szalmakazlat, és kész volt a rejtekhely...már amennyire...

Apai nagyapámnal mind a mai napig tabutema. Ha megemlítjük csendben elvonul az oreg.

Anyai nagymamám mesélt par dolgot, pl. mindent elvittek az oroszok, meg a rozsdás rossz biciklit is., a porcelán etkeszleteket, órákat, illetve a kornyeken sok not megeroszakoltak. A testveret es sogorat kivittek a Don kanyarhoz, a sógora eltűnt. Mesélt róla hogy a tolunk kb 3km-re levo domboldalon bujkáltak katonák, lancbombazassal legyalultak az egész hegyet.

Feleségem nagyapja mindkét vh-t megerte, a 2.-ban a fronton egy fa mögött fedezékben voltak, egy katonatársa kinézett, es fej nélkül esett össze. Mesterlövész.

1). https://www.gyakorikerdesek.hu/politika__hadsereg-hadvezetes..

2). Édesapámat Munkácsra mozgósították. Az ausztriai Linznél érte őt a háború vége. Gyalog (vasúti sínek felrobbantva) indultak néhányan haza, Esztergom felé. Útközben sokszor megállították őket az orosz katonák: razzia, testi és hátizsák-motozás. A 20-as évek vége felé kapott egy svájci zsebórát. Vele volt a fronton. Nehogy az oroszok megtalálják, motozások esetén a sapkája hajtókájába fogta a tenyerében tartva. Az óra ma is megy.

3). Már kiszorították tőlünk a németeket az oroszok. Én a szomszédban voltam egy nénikének az ölében az ajtó mögött. Bejött két orosz tiszt, az egyiken barna, katonai, bőrkabát volt. Nem szóltak hozzánk, csak leültek, talán melegedni akartak. Repülőzúgás, feláll a bőrkabátos, kifelé lesve megy az ablak felé és idegen hangsúllyal mondja: "Leszáll!" Süvít a levegőben a bomba, óriási robbanás, az ablakszilánkok szétrepültek a szobában, a szomszéd betegen feküdt az ablaknál, felült az ágyban, az arca csupa vér az üvegszilánkoktól, a mellettem levő ajtó hosszában kegyetlen reccsenéssel kettészakadt (várjatok picit, mert sírok, nem tudok írni...). A vakolat lepotyogott, alig lehetett látni a szobában. A tetőcserepek szálltak a levegőben, mint papírdarabok. A bomba a szomszédék szomszédjának kapuja elé csapódott be. Az ő házuk első szobáját lerombolta. Sosem lett újjá építve. A német pilóta valószínűleg a mi szomszédunk udvarán levő két teherautót akarta eltalálni, amik tele voltak robbanóanyaggal... Édesanyám és a bátyám futnak értem a szomszédba. Ekkor a két orosz és én már az udvaron voltunk. Oroszok elmentek, mi hárman futottunk a kert felé. Fölöttünk elhúzott két repülő. Édesanyám vajon megbotlott-e, vagy az ösztöne tette, de bevágódtunk a hóba, szemem-szám tele lett a hóval. Rám nézett - véres az arcom. Szerencsére, csak a légnyomás szívta ki a vért pici cseppek formájában az arcomból.

Volna még mit írnom, más eseteket, de abbahagyom. Kedves Barátaim! Akartok háborút???

0Nekem a szomszéd néni mesélt a háborúról! A pincében bújtak meg légitámadásnál. Aztán jöttek az oroszok, fiatal nőket kerestek! Őt a férje elbújtatta egy ládában, arra ráült. Így menekült meg! De az egyik szomszéd lányt elvitték, ő nem úszta meg sajnos!

Aztán mesélte milyen szegénység volt, száraz kenyeret gyűjtöttek, és azt raktak a levesbe betétként, de csak pár darabot, hogy sokáig kitartson!

Késöbb vidékre járt hátizsákkal, élelemért, cserébe vitt csereárúként, ágyneműt, lepedőt, olajat, ékszert. Zsírral, kolbásszal frissen sütött kenyérrel tért haza, a Dunán átkelő komppal.

Mesélte egyszer az oroszok a stadionba lovakat vittek , lelőtték őket, és kihírdették, lehet húsért menni lábossal, vajliggal, stb. Ő is átment húsért, és a kéményben füstőlte fel, hogy ne romoljon meg!

Engem is megkínált, lókolbásszal, és ló párizsival, Veronainak nevezte. Nem volt rossz, a mai napig szoktam lókolbászt venni.

Mesélt a pengő rendszerről, hogy a férje megkapta a fizetését, de mire hazaért fele annyit sem ért már!

Szegények sokat szendvettek a háború alatt, de Joli néni nagyon találékony volt, és bátor nő, ezért túlélték azt!

7-es vagyok. Összeszedtem a lelki erőmet és folytatom, de nehogy valaki azt gondolja, hogy sajnáltatom magam. NEM! Másoknak, tanulságul írom.

4). Vidékünkön két hónapon át állt a front: a németek nem hátráltak, a szovjetek nem tudtak nyomulni. A szovjet hadvezetés nem akarta a civil lakosság életét kockáztatni, ezért elrendelte a lakosság kitelepítést keleti irányba, 20-25 km-nyi távolságra. Két szovjet katonai szekér vitte a cuccainkat: ruhát, cipőt, lisztet, burgonyát, ágyneműt stb. Egész úton sírtam. Két hónapig laktunk egy családnál. Mikor haza értünk, a könyveink a sárba taposva, hogy a katonaság ne az udvar sarában taposódjon... Az állandó földmozgások (aknák, bombák) miatt édesanyám egy teknőbe szedte össze az üvegpoharakat. A katonaságnak talán kellet a teknő, így az udvar sarkába kifordította a tartalmát.

5). A kertjeink mögött volt egy gyepűsor. Szilfa- (nem szilva) és orgonabokrok alkották. Az egyik oldalán a terep kicsit magasabb volt 1 -1,5 méterrel. Az idős férfiak kitalálták, hogy a bokrok alá bunkert kellene ásni, a gyökerek és a tiszta sárga agyag föld oltalmat kínált a beomlás ellen. Később - nehogy egy esetleges akna vagy bomba a bejárat elé csapódva betemesse a bejáratot és odavesszünk, elkezdték ásni a bunkert ellen irányból egy nagy C betűt képezve. Magasságban kb 15-20, oldal irányban kb 10 cm-t tévedtek (!)Ha szólt a sziréna, a környék népe ide futott (Azóta is borzong a hátam, ha a mentő- vagy tűzoltóautó szirénáját hallom. Nem tehetek róla...). Emlékszem, hogy egy anyuka a babájával a gyerekágyát feküdte ebben a bunkerben. Egyik éjszaka bombázták a falut. Minden bomba becsapódása után elaludt a petróleumlámpa és újra kellett gyújtani. Az egyik bomba süvített ugyan a levegőben, de nem robbant: egy szalmakazalban landolt. Később a katonaság elszállította.

Talán még folytatom, de most látogatónk jött.