Mit tegyek ha a szüleim nem támogatják, hogy katona legyek?

Én is januárban döntöttem el, hogy katona szeretnék lenni.

Amikor először közöltem a szüleimmel, szinte megszólalni se hagytak annyira mondták a magukét. Megmondták, hogy ezt nagyon gyorsan felejtsem el, és nézegessek inkább mesterképzéseket a szakhoz amit most fogok elvégezni.

Én meg szófogadó gyermekükként elmentem másnap a legközelebbi toborzóba, ahol érdeklődtem a dolog felől. :D Átbeszéltük milyen opcióim vannak/lehetnek, mivel járnék a helyzetemben a legjobban.

Amikor hazamentem elmondtam nekik este, hogy hol is voltam, apa a kezébe temette az arcát, és úgy mondta nekem, hogy úgyse fogom bírni, ez nem nekem való, és hogy ő volt katona, ő tudja milyen az ottani lét.

Mindig arra az érvre tért ki, hogy a nagyobb rangú katonák úgy ugráltathatnak, szívathatnak ahogy akarnak, és hogy ez nem egy lánynak való.

Végül volt egy kínos csend az asztalnál, és azt mondta, hogy azt csinálok amit akarok, ez az én életem.

Úgyhogy most az NKE a cél, külön érettségizni is fogok idén májusban, hogy meglegyen az az 1 emelt hozzá. :D Amióta jött az ötlet, plusz dolgozok a fizikumomon, nagyon készülök hogy összejöjjön a dolog.

Szerintem a szüleim is érzik, hogy milyen elhatározott vagyok eziránt, tudják, hogy nem tudnak megállítani ebben.

Szóval nálam ez így történt, remélem segített ez a kis személyes tapasztalat. :D