Nem furcsa belegondolni nektek, hogy 10 év múlva szinte már nem lesznek 2. Világháborúban szolgált katonák?

Talán csak azért furcsa ez neked, mert a második világháborúról nagyon sokat beszélünk még ma is, és való igaz, hamarosan el fogunk oda jutni, hogy már csak visszaemlékezésekből, könyvekből, filmekből, tudunk információt szerezni erről a korról, tulajdonképpen igazi történelemmé válik. (egyszer olvastam valahol, hogy "az a múlt, amire még valaki emlékszik, és az a történelem, amiről már csak olvashatsz" -ez persze így nem igaz, mert a történelem is múlt, de talán érhető mit akart akkor éreztetni a szerző).

Átlagosan kb. 80-90 év telik el aközött, hogy megtörténik egy történelmi esemény, és az utolsó élő érintett is, akinek emléke van róla meghal.

például számunkra az 1848-49-es forradalom és szabadságharc valami nagyon történelmi dolog, amiről évente egyszer megemlékezünk és amúgy van róla pár film, regények, meg egy rakás történelemtudományi elemzés.

A Batthyány örökmécset átadójára 1927-ben még elhívtak egy akkor még élő katonát, aki 1849-ben szolgált! Ez milyen durva így beelgondolni, nem?

Ami nekünk már abszolút történelem már, az akkor még olyasmi volt, mint ma a második világháború.

Most meg nekünk ilyen lassan a Horthy-korszak és a második világháború is.

Szóval értem mire célzol, és talán emiatt is gyártottak mostanság (2010-es években) olyan rengeteg dokumentumfilmet a második világháborúról, mert tudták, hogy ez az utolsó esély, hogy még élő veteránokkal tudjanak interjúkat is csinálni.

Ilyen az élet, elmúlik. Nekem egyébként sem mesélt egy veterán sem személyesen a második világháborúról, nincs ilyen közvetlen élményem, ebből a szempontból nem lesz változás.

De szerencsére a modern technika, filmek sok mindent megőriznek. Archív felvételek, későbbi interjúk, visszaemlékezések, kamera előtt elmesélt történetek, dokumentumfilmek személyesebbé tehetik a történelmet, régi korok emlékezetét. Így is látja, hallja az ember, ami sokkal nagyobb élményt nyújthat, mintha csak olvasná könyvben.

Egyébként az első világháborúból is maradtak már fenn filmfelvételek, veteránokkal készült későbbi interjúk, dokumentumfilmek. Akiket érdekel a magyar (had)történelem személyes történetekkel, annak ajánlható a Magyarok és az első világháború dokusorozat, mely a youtubon is elérhető. Én úgy tekintem, mintha a dédnagyapáim bajtársai mesélnének.

https://www.youtube.com/watch?v=OF8W_8GGths

Rádióinterjúk még az első világháborúnál is sokkal régebbi, amerikai polgárháborúban szolgáló veteránok visszaemlékezéseit is megőrizték, mely szintén elérhető a neten érdekességként. Itt például egy 1846-ben született veterán mesél 1947-ben az '50-es évek Amerikájáról (1850-es évek!), négerekkel ápolt viszonyról, Virginiáról, polgárháborúról, célokról:

https://www.youtube.com/watch?v=lfqIa4dDxrw

Már az 1848-as katonák sem élnek, pedig a nagymamám nagypapája Bem apóval jött Erdélybe.

Ilyen az élet, Babolcsai néni, mondá Schuster Lóri. :)