Miért mondják azt, hogy a mai fiatal így meg úgy nem bírná a kiképzést? Egyáltalán miért téma ez még 2020-ban?

A saját kis beszűkült, torz, komplexusos világukban látják ezt így.

Egyáltalán mit kéne kibírni? Hogy egy komplexusos, tényleges munkára alkalmatlan, alacsony növés, elhízott, homoszexuális kiképző naponta 30x ágyaztasson be vele? Vagy 20x mossa fel a padlót? Vagy pucoljon krumplit?

Nem tudom miért érzik úgy ezek az emberek, hogy ők valódi katonák lettek.

Mai 40-50 körüli korosztály hemzseg az elhízott, alkoholista, láncdohányos tanulatlan prolitól, aki még angolul sem képes megszólalni, és 15 éve ugyanaz mellett a szallag mellett vegetál.

Rokonságban van egy ember aki volt sorkatona. Most van rajta úgy 50+ kg felesleg. Ott szokott rá a cigire. Iszogatni előtte is iszogatott, de ott rátett egy lapáttal. Cukorbeteg, pánikbeteg lett közben. Évente 3-4x kell kihívni a dokit, hogy injekciózza be, mert beáll a háta. Felesége nyilván nincs. Alkalmi munkákból próbál nem éhez halni.

De megtapsolom, mert volt katona (lol), és kibírta a kőkemény kiképzést, amin a mai hulladék generáció elhalna

Minden korban van olyan idősebb korosztályi réteg, amely szerint "a mi fiataloknem olyanok...". Nem bizony! Ha olyanok lennének, az azt jelentené, hogy semmi sem fejlődött.

És minden korban van olyan idősebb korosztály, amely szerint a mai fiatalok sokkal ügyesebbek.

Ne legyen kétsége senkinek, 40-50 év múlva a mai fiatalok fogják ugyanezt mondani az akkori mai fiatalokra.

Mert ez nem korosztályi, hanem szemléleti tulajdonság. Minden korban van fiatal és idős réteg, amely nem tud túllépni saját beszűkült gondolatvilágán.

Kérdező, te a saját kis világodat vetíted ki és ezért nem érted őket.

A valóság viszont az, hogy 100 fiatalból alig 10-20 sportol (nem az iskolások, hanem fiatal dolgozó emberek) és a munkája is sokuknak olyan, ami nem igényel fizikai erőnlétet.

Konkrétan én vagy a fiaim a napunk nagy részét üléssel töltjük vagy könnyebb mozgásokkal, ha ki kell menni valamilyen munkát végezni a kertbe, akkor rövid idő alatt megunjuk és alaposan elfáradunk. Ezzel szemben apósom 87 éves, reggel 7 órakor már kint van a leveleket gereblyézi, összeszedi, a kertet rendezi, felássa a veteményest stb. stb. szinte folyamatosan csinálja sötétedésig, utána a kandallót pakolja, fát hord stb. És fele annyira sem fárad el, mint mi egy 2-3 órás kerti munkába. Vagy amikor meghozták nekik a fát és mentünk segíteni, akkor a fiaimmal hármasban pakoltuk szét a kalodákat amiket leborítottak az utcára, raktuk a talicskára és hordtuk vele a helyére - míg apósom ott az összeset tök egyedül pakolta a helyére. Mi 3-an mozgattunk meg akkora mennyiséget együtt, mint ő egyedül, a hármunk életkora annyi mint az övé egyedül, és mi ettől kikészültünk, ő meg megebédelt és ment folytatni hogy rendben legyen minden.

Igazad van életében nem járt konditeremben apósom és ha valaki olyan jött volna rakodni a fát aki rendszeresen kondizik, akkor neki könnyebb lett volna. Csakhogy ez a lényeg, sem én sem a fiaim nem járunk konditerembe és tényleg nem bírunk annyit sem, mint az az egy idős ember.

Ettől még az ő korosztályában sem mindenki ilyen tevékeny és amikor apósom volt fiatal, akkor is nagyon sokan voltak akik éppen úgy nem bírták a fizikai munkát, mint a mostaniak. Csak akkor 10 emberből 9-nek volt fizikai munkája, most meg a 10 emberből 3-nak.

Nem a fizikum miatt van ez. Hanem a viselkedés végett. Mondom úgy hogy egyébként én is fiatal vagyok a huszas éveim végében járok de azért észre vehető hogy rengeteg az életképtelen.

Nézd meg a bécsi terror támadást biztosan láttad a videót hogy a srácot kivégzik. Baszki, hallod hogy lőnek automatikus hogy megpróbálsz elmenekülni, elbújni stb nemde? Nézd meg a srácot ott áll az ablakban megsem próbál a pár méterre tőle lévő ajtón legalabb bemenni. Ennyire életképtelenek egyesek

#7 sosem tudhatod hogy éles stresszhelyzetben te nem bénulnál-e meg ugyanígy. Ez nem életkor, inkább személy függő és a napi helyzetekben tökéletesen "működő" ember is járhat úgy, hogy lebénul amikor pont az élete múlik rajta. Ahogy fordítva is lehet, előfordul hogy éppen az tud jól és gyorsan reagálni, aki normál helyzetben mindig tanácstalan és döntésképtelen. Ezért nem lehet mindenkiből jó verseny sportoló akkor sem ha fizikailag jól teljesítene.

A másik faktor hogy lehet el sem hitte hogy igazi a lövés. Annyi beugratós videót lehet látni a neten, ahol aztán jól kinevetik azt aki komolyan vette és úgy reagált ahogy élesben kellene - elszalad, elbújik vagy visszatámad.

#6

Erőnlét nem egy statikus dolog, simán tudja fejleszteni az 14 éves, a 30 éves vagy az 50 éves. Nagyon komoly betegség kell, hogy ezt valaki ne tudja megcsinálni.

Én szerintem inkább az amatőr sport háttérbe szorulása okozza. Itt nálunk régebben, rengeteg kispályás bajnoki osztály volt több, mint 10. Mostanra ez kettő-háromra zsugorodott. Ezen kellene leginkább változtatni.

Amúgy függ attól, hogy mihez szokik az ember és mennyire nyomják. Édesapám pontosan azért nem foglalkozik földműveléssel, mert gyerekként nagyon sokat dolgozott ott. Amikor szakmát kellett választani inkább költözött más városba, kollégiumba, minthogy a helyi mezőgazdasági szakiskolába menjen.

#7

"Baszki, hallod hogy lőnek automatikus hogy megpróbálsz elmenekülni, elbújni stb nemde?"

Én úgy tudom, hogy létező jelenség, amikor sokk ér valaki leblokkol.

Az kétségtelen, hogy a volt szocialista rendszer rengeteg pénzt, erőforrást áldozott a tömegsportra és benne az utánpótlás nevelésre, ami ebben az esetben különösen érdekes, emlékszem a különféle sportágak edzői kijártak az iskolákba toborozni, azokhoz a korosztályokhoz, amelyek az adott sportágban aktuálisak voltak. Minden sportklubnál volt egy csomó szakosztály, volt rá pénz dögivel. Ez a lendület a rendszerváltásra alaposan lecsökkent, de még akkor is nagyobb volt, mint az jelenleg tapasztalható, mert manapság az élsporton kívül alig van támogatott irány. A fizikai munka is jóval több volt régen, való igaz, hogy a mostani korosztály sokkal kényelmesebb, elpuhultabb.

Mindemellett régen is voltak nyüzügék, ám a katonai kiképzés őket is figyelembe vette, nemigen akadt, aki ne tudta volna végigcsinálni, talán az elitegységek támasztottak csak különleges igényeket, különleges módszereket.

Azt meg kell érteni, hogy az ókor óta rendkívül hatékony módszerekkel operálnak, amikor a nyamvadt és renitens civilekből fegyelmezett és harcedzett katonákat képeznek ki, kimondottan rövid idő alatt, akik engedelmeskednek a parancsoknak és amellett, hogy nagyon is észnél vannak, mégis őrült teljesítményekre képesek.

Fokozatosan csinálják és mind fizikailag, mind testileg, lelkileg megkeményítik az embert, minden azt a célt szolgálja - a siker nem is marad el, legfeljebb egyes esetekben nehezebb a kiképzők dolga.

Emlékszem, amikor először felvetették a teljes menetfelszerelést, majd várni kellett és leültünk az ágyra, alig bírtam felállni. Akkor levonult a század és vártunk jó háromnegyed órát, de már öt perc múlva majd leszakadt a fejem a rohamsisak súlyától, még szerencse, hogy pihenj állás volt, kicsit toporoghattunk, fészkelődhettünk, emelgethettük a szíjjaknál a súlyos cuccokat, hogy ne vágja a vállunkat, pedig szerencsére az éles lőszer ki sem volt osztva. Aztán egy rövid beszéd volt csak, a századpk. látta, hogy már nagyon kikészültünk, így elvonulhatott a társaság. Lényegében mindez csupán azért volt, hogy szokjuk a cuccot, mert nemsokára 20 km-es menetgyakorlat volt előirányozva teljes menetfelszerelésben, most mit mondjak, kemény dolog volt, de addigra már hozzászoktunk, így mindenki végigcsinálta.

Március végén volt a menet, a tócsák alatt még jég volt és az egyik srác elcsúszott, mire fel tudott kecmeregni, teljesen átázott a ruhája, így hát vacogott a hidegben, mi meg sajnáltuk és meg voltunk botránkozva, hogy azon kívül, hogy kicsit megfuttatták, nem csináltak vele semmit. Na erre nemsokára eleredt az eső, mindannyian bőrig áztunk, de a századosunk, aki egy kis mokány pacák volt, energikusan csak menetelt tovább, a végén mindannyian gőzölögtünk és bár vacogott a fogunk, csak mentünk és cipeltük a holmit, aki meg nyavalygott, arra rásóztak valami dögnehéz holmit, például a lőszeres rakaszt, hogy cipelje, mindjárt kiverte a verejték, de nem is lett náthás senki, csak az ezredes. de őt meg nem sajnálta senki, - gebedjen meg -, gondoltuk, azokkal együtt, akik az egészet kitalálták.

Ugyanezt megcsinálják manapság is bárkivel, főleg, hogy a nagy gyakorlatot, ami a katonai kiképzés kapcsán felhalmozódott, újabban szakpszichológusok is megtámogatják különféle kidolgozott elméletekkel, de mindenki biztos lehet benne, hogy ha az okosok elbaltáznák, akkor a kiképző őrmester helyre teszi a dolgokat hatalmas rutinja és emberismerete következtében és bármely cinegéből kemény harcost farag, még ha beledöglik is.