Mennyi idő telt el általánosságban aközött hogy a koncentrációs táborok személyzete elhagyta a helyszínt és a másik hadsereg megérkezett, és addig mit csináltak a hátrahagyottak?

A legtöbb helyen csak leváltották a korábbi őröket, de nem hagyták őrizetlenül a tábort.

Azt talán kevesen tudják, hogy a halálfejes SS, amelynek fiatal tagjai voltak felelősek a korábbi lágerbeli szörnyűségekért és a harcoló Waffen SS mellett létezett az Allgemeine, vagyis általános SS is, amelynek tagjai főleg pocakos középkorú uraságok voltak, többnyire őket vezényelték a helyükre, egy-két héttel a tábor felszabadulása előtt, akik maguk is megrőkönyödtek a táborbeli állapotok láttán.

Talán abban bízott Himmler, hogy őket nem bántják, vagy talán úgy gondolta, értük nem olyan nagy kár, mint a hozzá hűséges ifjú SS-ekért. A legtöbbjük azonban a rövidebbet húzta, kivéve ott, ahol volt annyi eszük, hogy nem várták be a felszabadítókat és elpucoltak, de ezzel sokat kockáztattak, mert azonnal katonaszökevénnyé váltak és a végnapok alatt is buzgón működő statáriális bíráskodás miatt sebtében felakasztották, vagy fejbe lőtték őket, ha pechjükre nem sikerült elbújniuk. Így ha meglógtak is, nemigen merték korán elhagyni a posztjukat, csak amikor már szinte közvetlen közelről hallották a fegyverdörgést, vagyis nem sokáig volt őrizetlenül a tábor akkor sem, ha az őrök a saját szakállukra leléptek.

A rabok többnyire nem tudtak semmiről és megvoltak rettenve, féltek, hogy legyilkolják őket, amint az előfordult is.

A kisebb keleti táborok foglyait nemegyszer átszállították, vagy hajtották nyugatabbra, amíg volt hová.

A rabok a barakkokban kuksoltak, reménykedéssel vegyes félelemmel és várták a sorsuk beteljesedését.

Nem volt hová menniük.

Teljesen változó melyik tábor személyzete mikor oldott kereket. Van amelyik 1-2 nappal korábban, van amelyik csak órákkal, s olyan is ahol az őrszemélyzet egy része ott maradt. Ezeket vagy agyonlőtték a tábor felszabadításánál lőtték le vagy a foglyok verték agyon (ahogy az ottmaradt kápókat is).

A táborlakók leginkább túlélni próbálták az utolsó napi vérengzéseket, vagy simán csak bezárták őket és pucoltak az őrök.

#4-es a tábori személyzet eleve "olcsó haderő" volt, harci tapasztalat 0, harcérték 0, fegyverzet kb. mint egy népfelkelő (könnyű kézifegyverek). Nem is haderő volt hanem őr, egy külön parancsnokság alá szervezve az SS-ben.

Parancsmegtagadás... sokszor a táborparancsnokkal az élen léptek le, azok közül egy sem várta meg a sorsát a táborban úgy fogdosták (és ítélték halálra) utólag össze őket. Ettől még volt pár aki ott maradt azt gondolván majd csak megadják magukat és hadifoglyok lesznek. Nem lettek azok, az amcsiktől a szovjetekig amikor látták mi volt a táborban főbelőtték őket, vagy csak hagyták hogy a volt foglyok maguk intézzék el a dolgot.

2. vagyok.

Ami azt illeti, a legtöbb tábor története angol, vagy német nyelven publikus és többnyire megemlítik a felszabadulás körülményeit, utána lehet nézni, ha beszéled ezeket a nyelveket, vagy azt a nyelvet, ahol az a láger éppen ma valamelyik országnak a területén van, például lengyelül.

Az igaz, hogy az SS a háború végére eléggé felhígult, a korábbi szigorú követelmények már nemigen voltak érvényben minden tekintetben, de a náci párt iránt elkötelezett, fanatikus halálfejes SS elitgárda értéke nem is a harckészségük miatt volt értékes Himmler számára, bár tudtommal azok, akik közben a frontokra kérvényezték magukat, vagy éppenséggel felülről helyezték át a Waffen SS-be, a harcokban is ugyanolyan fanatizmussal vettek részt, mint a tábori szolgálatban.

Az Allgemeine SS ből fejlődött ki mind a Waffen, mind a Totenkopf SS, vagyis a fegyveres és a halálfejes SS, de 1944-re ezek létszáma az eredeti sokszorosára bővült, amíg az Allgemeine SS-ben csak tartalékosok, vagy rendőri, esetleg közfeladatot, közigazgatást ellátó személyek maradtak és a létszám is tizedére apadt, de tessék, egy rövid összefoglaló erről:

[link]

Mindemellett az amerikaiak és a britek többnyire nem végeztek ki semmilyen SS tagot, hanem megúszták néhány év börtönnel, még a lágerszolgálatot is, bár az igaz, hogy a szovjetek hajlamosak voltak arra, hogy fogságba esésük után az SS kötelékébe tartozókat lepuffantsák, de ez alig jelentett különbséget, mert a Wehrmacht egységeibe tartozó német katonák többsége is halálát lelte a hadifogolytáborokban, például a Sztálingrádban fogságba esett kilencvenezer németből talán ötezren tértek végül haza.

Annyit még hozzáteszek, hogy az oroszok sem a koncentrációs táborok miatt utálták az SS tagokat, hanem egyrészt a Szovjetunióban elkövetett vérengzések miatt, amiben főleg a Totenkopf egységek vettek részt, illetve rettegtek a Waffen SS egységeitől, például a legendás II. SS páncéloshadtest tagjaitól, akik mindig megállíthatatlanul törtek előre. Azt meg kell ellenben jegyezni, hogy nem volt valami életbiztosítás ezekben a fanatikus elitcsapatokban szolgálni, már nem emlékszem melyik hadosztály melyik ezredéről olvastam, hogy a háború alatt tizenötször cserélődött ki a teljes ütközetállománya, de ettől függetlenül a harcértéke a háború végéig töretlen maradt.

Na és még annyit korrigálnék, hogy természetesen a nürnbergi per során a szövetségesek is ítéltek halálra SS tagokat, főleg fő nácikat, akik között lágeri főtisztek is voltak, de a személyzet tudtommal börtönévekkel megúszta, legalább is többnyire.

Ez nem úgy van, hogy kívárjuk vagy menekülünk, főleg nem a háború végi időszakban. Egy előre nyumuló hadtestet bőven észre lehet venni és menekülőre fogni mielőtt megérkezik. Senki sem kezdett értelmetlen tűzharcba amikor más fontosabbat kell védeni.

De egyébként is ne úgy képzeld el mint az elit alakulat amerikai filmben, hogy az amerikai katonák épp az erdő sűrűjében gyalogoltak, majd kilépve a susnyásból meglepődve felfedezik a koncentrációs tábort. Ez hülyeség.

Tehát itt 10-20 táborról van szó és voltak ennél fontosabb katonai és ipari célpontok. Mind szövetséges mind német szempontból. Amelyik tábort megtamadták az célzott támadás volt egyébként a front úgy ahogy volt elment a táborok mellett az őrség vagy átvedlett civilbe vagy visszavonult.