Amikor a magas rangú náci tisztek kedvükre öldököltek, nem gondoltak bele iskolázott emberként hogy ennek később következményei lehetnek, vagy csak egyszerűen nem érdekelte őket?

Ennek inkább pszichológiai magyarázatai lehetnek, mintsem érvek/elvek.

Nem lepődnék meg, ha a többégükről kiderülne, hogy ASPD-s volt, vagy csak egyszerűen hatalommániás (mint egyébként minden politikus.)

Ugyan ilyen tettekre képes emberek itt vannak KÖZÖTTÜNK. Politikusok, cégvezetők, befolyásos emberek (vagy csak éppen a szomszédod).

Egyébként a magát békés bácsikának beállítő Hanry Truman meg elsőként dobatta le az atombombát (sőt rögtön kettőt is), csak ő a győztes oldalon volt, Sztálinról nem is beszélve...

Ezek az emberek olyan személyiségtípusok, akiket nehéz megérteni átlag emberként, hiszen még a szakemberek számára is több homályos pont van a témában.

Mégis mibe kellett volna belegondolniuk? Hiszen azt csináltak amit akartak. Miért hitték volna hogy ennek más következménye is lehet, mint hogy jobban félnek tőlük és még nagyobb hatalmuk lesz?

Ha bármiféle következmény felmerült volna bennük, akkor eleve nem is jutott volna az eszükbe öldökölni.

Bár az már elég modern kornak számított, emberi jogokat figyelembe véve továbbra sem tartottak ott, mint a mai világ. Szóval egyrészt mindenki ingerküszöbe magasabb volt.

Másrészt pedig a háború elején olyan nagy sikereket könyvelhettek el, hogy elég magabiztosak lehettek a dolgukban. Azt követően pedig miért tettek volna másképp, mégha szorul is a hurok? Pontosan tudták, hogy csak 1-szer kell ezt elkövetni, utána nincs mentség és nincs megállás. Hogy ez a nagy önbizalom eleve az úri felelőtlenségből jött e, vagy a spontán hatalommániából azt meg nem mondom, ahogy előttem írták, valószínűleg egy egész pszichológia tant lehetne ebből írni, de hogy nem elszigetelt esetről van szó az biztos. Számos helyen és időben és hatalom alatt voltak ilyenek. Pl. a szovjetek olcsón megúszták a saját disznóságaikat, nem?

Otto Ohlendorf, az Einsatzgruppen D parancsnoka volt. Keresztény nevelést kapott, iskolázott, intelligens ember volt.

Az Einsatzgruppenek tulajdonképpen halálbrigádok voltak. A harcoló alakulatok mögött jártak, összeszedték és megsemmisítették a zsidókat, komisszárokat, pártfunkcionáriusokat stb.

Ohlendorf a nürnbergi bíróság előtt őszintén beszélt az Einsatzgruppen D tevékenységéről. Aztán nagyon csodálkozott, hogy halálra ítélték.

Tehát intelligencia ide vagy oda, nem feltétlenül fogták fel elítélendőnek tetteiket.