Hogyan vívta ki magának a Brit Hadsereg a(z) (eltúlzott) hírnevét ?

Lehet hasonlítgatni a különböző harckocsikat, papíradatokkal, és korlátozottan értékelhető valósakkal. Az M1 Abrams az 105 mm-es L7-es löveg licencével került hadrendbe, a Leopárd 2-es meg 120 mm-es Rh-120-as löveggel, és idővel ez került licencre és az M1A1 Abrams alváltozathoz 1986-ban, a Németeknek meg 1979 óta alapjáraton azzal bírnak.

Az 1979-es példányaik megöregedettek, szabadon tanulmányozhatók, felbontották, mi lapul a páncélzat borítása alatt, és tudjuk, hogy miből is épülnek fel és mire lehet így számítani velük, addig a Leó 2A7-esnél és az M1A2 C/D-nél persze nem tudjuk, de korlátozott elképzelések megvannak, és látni, hogy azokat is teleaggatták mindenféle kiegészítő, appliqué páncélzattal és a lőszereiket is fejlesztették, az M829-esnél az A4-es alváltozatnál tartanak, hogy leküzdje a legújabb Orosz ERA-kat, elméletileg.

A Britek a Chieftain óta 120 mm-essel bírnak, 60-as évek, a Challenger 2-es is egy nagyon jó harckocsi, bizonyított az RPG-29-es Vampir ellen, de ha nem exportálták, meg nem olyan darabszámú, mint Leopárd 2-es, szomorú. Egyébként az is felmerült, de Politika miatt nem valósult meg, Leopárd 2-es alvázt használó, saját fejlesztésű toronnyal bíró Vickers Mk.7-es is lehetett volna a Britek általános rendeltetésű harckocsija.

Repülőknél is az F-15-ös Eagle és az F-16-os Falcon ezeréves MiG-21-eseken és MiG-23-asokon szerezték Skalpjaikat, az Amerikaiak kifejezetten agresszív, manőverező légiharcra formatervezték gépeiket, nagyon jó BVR képességekkel, addig a MiG-21 és MiG-23-asok kezdetleges elfogóvadászok, és a MiG-29-esek és Szu-27-esek meg nem lettek Exportképesek, mert túlságosan drágák, és akik meg megvették, Semleges viszonyt ápolnak az USA-val, mint Malájzia, Szingapúr, India és sorolhatnám.

A Brit Hadseregben a komplett harckocsizó haderőnemet felszámolnák, Challenger 2-estől, addig a lenézett Bundeswehr meg normálisan a Leopárdokra épít.

[link]

Németországnak voltak Leopárd 1-esei és M48-as Patton-jei, azok Kiöregedett vasak voltak, Ágyúilag lehetett modernizálni, de Páncélzata akkor működött, ha előtte Kidekorálták Bokornak, és nem túl bíztató, hogy olyan hatásfokkal, amilyennel tudjuk lövöldözni a T-55-ösöket, de a visszalövésük halálos, addig a Leó 2-esnél teljesen más a történet.

A Leopárd 2-es az olyan masszív, sőt masszívabb páncélzatot kapott, mint az Abrams, jó eséllyel elviselte volna a T-80-as 5 - 6 találatát, ami átlagos harckocsinál halálos, de a T-80-asnak is szerencse kellett volna, hogy összehozza azokat, de a T-80-as hadak eltűntek, és a Leopárd 2-eseket is megnyirbálták, de azokat nem olvasztották be, hanem csak megkapta Kanada, Spanyolország, sorolhatnám az összes EU-s országot, és Exportáltak még néhányat Szingapúrnak.

A Leopárd 1-es az 70 mm acélpáncélzat 30 fokon megdöntve, ezt még a 20 mm-es autogépágyú is átviszi, csak a Túlfejlesztett lövegjével volt harcképes, az M48 Patton az normális minőségű acélból öntött, de régimódi harckocsiként könnyen elavult és beüthető egy rendes harckocsilöveg által, mint a T-55-ösök 100 mm-ese.

És a Leopárd 2-es meg Új iskolaként a Páncélzata két 40 milis nagykeményságű acél (~450bhn körül) réteg (ez maga a torony váza) közé rakott NERA rétegekből áll. Ez kb 300-400 mm a kinetikus és 500-600 mm az kumulatív lőszerek ellen, a T-55-ös 100 méteren is képtelen kilőni bármilyen lőszerrel, a T-80-asnak 1,200 méterre kellett kerülnie, hogy súlyosan megrongálhassa APFSDS-el, és úgy is gondjai lettek volna a célzással, addig a Leopárd 2-es már 2,500 méteren 19 / 20 alkalommal ronggyá lövi, a T-80-as meg 11 / 20-as aránnyal, és főleg hogy nem is tudják honnan lőnek.

Összehasonlításképp az M1 Abrams-nél és a Leopárd 2 AV / A0 - A4-esnél közös bennük, hogy mindkettőnél a külső acélváz alatt NERA lemezek bújnak meg, ahogy a múltkor írtam, de az Abrams a HEAT lőszerek ellen optimalizált sok, vékony NERA lemezekből álló betétet kapott egy igen vékony külső páncél és egy 100mm-es belső rétegből álló üreges páncélba.

Ezzel szemben a Leó 2-es vékony lemezekből álló tornyába az üregekben ellentétesen döntött vastaglemezekkből álló kinetikus lőszerek ellen ideális NERA került.

Így aztán az APFSDS lőszerek ellen a Leó, RPG és ATGM, mint a Maljutka / Konkursz ellen az Abrams volt védettebb. Látható hogy a két hadvezetés mit tartott fontosabb veszélynek, mert más készülni a Nyugat-Európai tankcsatákra, és más a Harmadik Világban low-tech ellenfelekkel és gerillákkal háborúzni, az Abrams halomra lődözte a T-55-ösöket, és az M60A3 Patton meg a lebutított T-72-essel is elbánt, és a Leopárd 2-esnek (szerencsére) nem adatott meg, hogy Háborúban bizonyítson.

A Leopárd 2-es ami miatt Hírhedtté vált, egy hanyag tervezési hiba, mert a Nyugati harckocsikban a komplett, 40 db-os lőszert a Torony hátuljában málházták, a Leopárd 2-esnél meg fele a Torony hátulja, fele meg a Sofőr mellett, és vezetett Katasztrófához, de ez mérnöki tudást nem igénylő áttervezni való.

Leopárd 2-esnél 140 mm-es löveggel felszerelt változatot is terveztek a T-80BV ellen, de Összeomlott a Szovjetunió, nem csak az nem kellett, hanem a Flottát is leépítették.

A Britek sem terveztek rossz harckocsikat, a Challengerek is masszívak, az RPG-29-est túlélte, de Angliát hasonlítani a volt Nyugat-Németországhoz, nem fair, és most meg mindenki leépít mindent.

Kedves Kürasszír,

úgy látom, vannak dolgok, amikben végre Egyetértünk, mint hogy a Leopárd 1-es az nem a német hadiipar dicsősége, sőt a Legrosszabb harckocsik közé beillik, de mindennek megvan az oka, tervezhettek volna hagyományos harckocsit is, mint amilyen az M48 / 60 Patton, a Centurion és a T-55-ös voltak, nemhogy a Chieftain, de Ők a Papírharckocsi mellett döntöttek, mert a T-55-ösök elég kezdetleges tűzvezetéssel bírtak, nemhogy a T-80-asok is 1990-ben is komoly gondokkal küzködtek, így "járható" volt, hogy a Páncélzatot teljesen kidobják, erős motor és löveg, Bokornak kidekorálják, és Lesállásokból szórakoztatják az Ellent, mert látod, azt én is írtam, hogy 70 mm acélpáncél 30 fokon megdöntve, egy Gyakorlatilag Semmi, amit még a 20 mm-es gépágyú is szétlyuggat.

A Leopárd 1-esek mellett több százas darabszámban M48-as Patton-öket is üzemeltettek 1993-ig, hagyományos elrendezésű harckocsiként.

Az L7-es lövegről azt tudom mondani, Nem csak a Németek vették át, az Amerikai harckocsizók is M68-as néven rendszeresítették, az L7-es egy NATO standard és egyszerűsített és export löveg volt, nem pedig külön - külön - különeket használtak, amivel szétbonyolították volna a logisztikát, az M1 Abrams is L7A3-as löveggel bírt, addig a 120 mm-es löveg az maradt Saját Exkluzívnak, mint az L11A5 / L30A1-es, és később a Németek az Rh-120-assal alkottak Újat, a Brit 120-as és a Német 120-as között azok a különbségek, hogy a Britek ragaszkodnak a Huzagolt, Rifled löveghez, a Német 120-as pedig Simacsövű, Huzagolás nélküli, Smooth Bore. És az Rh-120-as került integrálásra az Abrams-re is, M256-os néven és eljutottak a 140 mm-esig is, de az már túlságosan erős volt, megmaradtak a 120-asnál.

Páncélzatilag Tény és való, a Britek a Kompozit páncélzat Nyugati feltalálói, mert a legelső valódi modern harckocsi a T-64-es volt, de apróbb hibák vannak. A Stillbrew az nem kompozit, hanem Külső felfüggesztésű Pótpáncélzat, Üreges páncélzatként működve, de lényeg, Technológiai újítás, ami jól működőnek bizonyult. Külső felfüggesztésű, valódi Kompozitot is létrehozták, az FV 4211-es Alumínium Chieftain, az alap öntöttacélra ment a ráragasztott NERA panel, de valódi. És ezek hasznosítása nyomán jutottak el a Leopárd 2 AV / A0 / A4-esekig, mert a Leopárd 2-eseknek is volt 17 (!) prototípusa, amit ismerünk, az masszív, megbízható védelemre épít, addig a Leopárd 2 Keiler az meg olyasmi volt, mint a Leopárd 1-es, tehát a Régi és Sajátos Újrafeltalálása, és személy szerint Én is a Jól páncélozott, hagyományosak híve vagyok és legvégül amit az Abrams és a Leopárd 2-es különbözőségéről írtam, hogy Harckocsi elsődlegesen az Űrméret alatti Nyíllövedék ellen legyen védve, és az ATGM / RPG ellen majd rászegecselnek Pótpáncélzatot utólag, mint a Kopoltyú páncél / Kötényezés / Stb.

Katonailag ragaszkodok ahhoz, hogy a Hadseregek érdemi erejét a Légierő és a Harckocsizók adják, oda már Professzionális személyzet és üzemeltetői gárda kell, Sorkatonák a Gyalogseregekbe mentek. Élesben ugyan bizonyítani nem volt lehetőségük, tulajdonképpen Senkinek, mert az M1 Abrams-ek is T-55-ösökön vizsgáztak, de tesztelték az Abrams-et, a Leó 2-est, és a T-80-ast, a két Sztármodell 19 / 20 (!!!) aránnyal tudták meglőni a 2,000 méterre levő, 2,2 magas és mozgó célpontot, ami mind a tűzvezető rendszereik felépítését, mind a kiképzett harckocsizókat és karbantartókat díjazza, addig a T-80-as álló helyzetből 11 / 20-as aránnyal talált célba, hiába ott a 125 mm-es lövege, ha nincsen tűzvezető rendszere, és a személyzet is gyengélkedett. A Briteket nem tesztelték, de ott is olvastam, és el is tudom képzelni, mert ugyanolyan pontos, precízen megtervezett, mint az Amerikai vagy a Német, a 4,000 méterre levő T-55-ös féle célpontot is kilövi, ami több, mint a 2,000 méter.

Légierőileg az Angolok és a Németek egyformán "versenyképtelenek", nem hasonlítottam őket, én az azt USAF-re hárítanám, és a Belgákra és Hollandokra, az F-15-ös Eagle és az F-16-os Falcon megjelenése miatt, azt a SABCA és Fokker is segítettek megtervezni és gyártani.