Az azincourt-i csatába miért csak íjászokat vitt V.Henrik ? Miért nem alakította át a katonai hadviselést ez a csata?

1. A történelemben UTÓLAG könnyü okoskodni, akik akkor ott aktuálisan döntöttek, azok nem tudtál elöre a jövöt!

2. Egy történelmi eseményt ne egy játékfilm alapján akarj megítélni, mert az nem a valóság.

1. Mert ez egy speciális eset volt, ahol minden összedolgozott a franciák ellen. Ezt amúgy te is megválaszoltad, a sár. A lovak belaragadtak a sárba, így szépen lelődözték őket. A lovakat a nyilak megölték, a páncélos katonák meg vagy belefulladtak a sárba (ha a páncél alá befolyik a sár, az nagyon megnehezíti a mozgást, a sújt többszörösen megnövelheti, a sár által előidézett felületi feszültség miatt pedig felállni is nagy kihívás ilyenkor), vagy a később őket megrohamozó gyalogosok verték agyon őket buzogányokkal, szálfegyverekkel, szúrták őket a sisaknyílásba közelről, amikor már nem tudtak normálisan mozogni.

2. Az az ezernyi páncélos gyalogos nem akárki volt, hanem gyalogos angol lovagok. Az angoloknak szokásuk volt, hogy a nemesség is gyalog harcol, valószínűleg a szigetország klímája, vagy taktikai okok miatt.

3. Mert franciák. Amikor Luxemburgi Zsigmond a törökök ellen indította a keresztes hadjáratot, akkor is a forrófejű francia lovagok cseszték el neki, akik előre rohamoztak, parancsra nem várva és ezzel megbontották a formációt. Elég gőgösek voltak.

4. Ezt nem tudom. Lehet, hogy kitervelte és sikerült kiviteleznie, az is lehet, hogy ez már csak egy gyenge próbálkozás volt és pusztán szerencséjük volt.

Nem feltétlenül úgy van és történt ahogy a korabeli krónikások megírták. Szokás volt a túlzás, mind a létszámok, mind a veszteségek, mind a csata lefolyását illetően - hogy a győzelmet még fényesebbre állítsák be. Valószínűsíthető, hogy kisebb volt a francia létszámfölény mint amit megírtak utólag. Több taktikai hiba is vezethetett a francia vereséghez. Feltételezhető, hogy volt "némi" széthúzás a franciák között. Akkoriban a nemeseknek szokása volt hogy nem teljes szívvel álltak oda, vagy éppen a nyílt árulás. Egy széthúzó haderőnél elég pár száz fős veszteség és máris viszály tör ki, ami visszavonulásba - az ellenséggel történő külön alkukba torkollik.

A kérdéseidre válaszolva:

1) A korabeli hadviselés a technikai (és pénzügyi) lehetőségekhez igazodott. A haderő nagy része sima gyalogos volt hosszú lándzsákkal, pajzsokkal (mert az a legolcsóbb) + egyéni szálfegyverek. Nem rohant neki soha a lovasság a zárt hadrendben felálló gyalogságnak. A lovaknak van egy olyan rossz tulajdonsága hogy nem szalad neki a lándzsaerdőnek. A lovasság inkább a bekerítésben, az üldözésben jeleskedett és a hadtáp elvágásában.

A csata után - ami több speciális körülmény összejátszásának volt az eredménye - a technikai feltételek nem változtak.

2) V. Henrik valószínűleg úgy képzelte, hogy nem volt más választása, ki kellett állnia, mert nem tudott volna biztonságosan visszavonulni. Ha lehetősége lett volna rá, akkor behúzódik egy várba. Mivel erre nem volt módja inkább ő választotta meg a helyet és az időpontot, jól választotta meg a helyszínt, jól rendezte el a csapatait, hogy ne tudják bekeríteni (meg közben ezerrel tárgyalt külön-külön is a francia nemesekkel, hogy kit tud maga mellé állítani a király ellenében külön alkukkal).

3) Valószínűleg voltak taktikai hibák IS meg ezernyi egyéb tényező (ezek mindegyikét valószínűleg soha nem fogjuk már megismerni).

4) Nem terveztek semmit, improvizáltak. A film meg film, sosem a valóság, erősen túloz.

A film vs. valóság egy rövid kis magyar nyelvű youtube video (ez is tartalmaz pontatlanságokat, s eléggé populárisan fogalmazza meg, de pár dologban jól leírja a lényeget):

https://www.youtube.com/watch?v=ryibNm96SDk

Nem egészen az történhetett, amit a filmen láttál, talán Shakespeare is tehet róla. V. Henrik kisfiú korától harcok közepette élt, bár Walesi hercegként unalmában lehet, hogy tivornyázott párszor, nem lévén egyéb dolga, de nagyszerű és harcedzett katonává, hadvezérré vált, aki ismerte a csaták csínját, bínját.

Részben jogosnak tekinthette a franciaországi hódítást, amit követelt, az korábban angol birtok volt és a címei között szerepelt, de a százéves háború még javában zajlott és a franciák visszavették Normandiát.

Henrik egy kedvező időpontban kelt át a csatornán, hogy visszavegye Harfleurt, amit Normandia kapujának tartottak, nagyjából tizenkétezres haderővel, ami jelentősnek számított akkoriban. Az ostrom elhúzódott és ezzel csapatai megfogyatkoztak, egyrészt elestek a küzdelemben, aztán sokan a szokásos járványokban haláloztak el és mint ilyenkor elő szokott fordulni, sokan dezertáltak is. Végül bevette a várost és hadserege nagyobb felével sietve Calais felé indult, hogy a telet ott töltse, összeszedve erejét.

A hosszúra nyúlt ostrom viszont időt adott a franciáknak, hogy sereget gyűjtsenek ellene és utol is érték, de haboztak megtámadni, további erősítésre vártak.

V. Henriknek ezer lovasa volt, többre nem volt szüksége a várostromhoz és nagyjából ötezer könnyű gyalogosa, akik a várostromnál szokásos íjakkal is rendelkeztek, de ezen kívül más fegyverekkel is.

Az angolok biztosan létszámhátrányban voltak, de a csatát mégis ők provokálták ki, mert az idő a franciáknak kedvezett, azok kaphattak erősítést, az angolok meg nem.

A korábbi esőzésektől felázott talaj többnyire rendesen felszáradt, de Henrik talált egy belvizes részt, ahol még sár volt a gyér fű alatt és mögé állíttatta csapatát. A francia roham megtört ezen a helyen, de a nyílvesszők a páncélos lovagokban nem sok kárt tettek, de nem úgy a lovaikban, amelyek közül sok megsebesült, így megvadultak, ágaskodtak, a roham megtört. Akiket levetettek a hátukról, azok közül többeket agyontapostak, de a franciák többsége sikeresen átjutott a mocsaras részen, de meg voltak zavarodva, sokan le sem szálltak a lovukról, mert eredetileg azt tervezték, hogy a lovak gyorsaságában bízva csekély veszteséggel átszáguldanak a csatamezőn, majd lóról szállva veszik fel a küzdelmet. Néhányan így is tettek, de egy csomóban harcoltak, egymást zavarva.

Valójában nincs igazán hiteles információ a küzdelemről, ám csatában részt vevő burgundi katona, későbbi krónikás, Jean de Wavrin így írt erről: az angol íjászok „ledobva íjukat és nyilaikat, felkapva kardjukat, bárdjukat, husángjukat, baltájukat, fokosukat és más fegyvereiket” rontottak rá a francia lovasokra.

Így valójában közelharcban győzték le a franciákat, akiknek jelentős része szétszaladt, megrettenve a mészárlástól, egyharmaduk pedig megadta magát.

a filmbõl is, hogyNekem úgy jött le, Shakespeare-bõl is, hogy V. Henrik kényszerhelyzetben volt és a taktikája (ijászok a lovasroham ellen) bejött.

De ez régi emlék, régen láttam, még régebben olvastam.