A légiharc-rakéták miért a repeszeikkel semmisítik meg a repülőket? Mért nem csapódó gyújtót alkalmaznak?

Neharagudj, de ebből a videóból hogy lehet megállpítani hogy milyen a páncélja? Repülőknél helikoptereknél még mindig nagyon fontos hogy milyen nehezek, a kis tömeg és a páncél nem jó barátok

Tavaszal nyit aszem érdemes megnézni testközelből itt van harckocsi és repüllő egymás mellett.

[link]

Ahogy fent is írták, egy hang sebességgel repülő célt nem olyan könnyű ám eltalálni, egy szintén nagy sebességgel repülő rakétával. A legkisebb kimozdulás is máris méterekkel viszi arrébb a cél + a célpont is manőverezhet. Sokkal könnyebb x méteres közelébe manőverezni - és még így sem 100%-os a találat.

A repeszek meg elégségesek ahhoz szétlyuggassák a repülőgépet és súlyosan megsérüljön (ld. a turbinákba elég egyetlen madár), bár a kritikus részeken van valamilyen szintű páncélfedezet, de egy repülő nem tank.

Van olyan rakéta, amelyik csapódó gyújtót használ. A vállról indítható Stringer például ilyen. Mivel a teljes fejrész csak három kilogram tömegű, és abból is olyan 1 kg lehet a robbanótöltet, ezért csak viszonylag szerény lett volna a repeszhatása. Illetve, a célba vett gépek, mint pl. a Mi-24 vagy a Szu-25 erős páncélzattal rendelkeztek. Nem olyan régen szerelték fel ezt a rakétát közelségi gyújtóval is. Így drónok és manőverező robotgépek ellen lett sokkal hatékonyabb.(Mivel azok szörnyen kicsik, de nincs repeszálló páncéljuk...) Az angol Javelin rakéta fejrésze viszont csak három darab tungszten nyilat tartalmaz. Ezek kis méretű, irányított töltetek, van saját robbanó anyaguk, és lézerrel irányítottak, de hajtóművük nincs. A célpont közelében szétold a fejrész, és a kis töltetek közül remélhetőleg egy vagy mindhárom legalább becsapódik. Egy ilyen nyíl egy negyven millis bofors gépágyú lövedékével egyenértékű pusztításra képes, és még egy lövészpáncélos irháját is ki tudja lyukasztani.

Gyakori fejrész még a "continous rod". Például az R-60 rakétának ilyen van. Itt a fejrészből nem repeszfelhő lesz, hanem egy kb. 5 méter átmérőjű, összefüggő, éles drótsövény. Ez a gyűrű forog, így ha beleakad egy gépbe, az egész "drótakadályt" rátekeri a célpontra. Eredetileg kisebb rakétákhoz fejlesztették ki, de aztán nagyobbak is elkezdték használni, pl a Buk. Az nem egy ilyen gyűrűt szór ki magából, hanem egy tucatnyit.

Vannak irányított töltetű rakéták. Normál esetben ugyanis a robbanást követő repeszfelhő az gömb alakú, így bármilyen célpontot csak egy kisebb része tud eltalálni. De az Aster 15 és Aster 30 több kisebb robbanótöltetet használ, amiket szenzorok vezényelnek. Ezek egymás után robbanva a repeszeket egy bizonyos irányba terelik, azaz a lehető legtöbb repesz a célpontba megy.

A rakéta-elhárító rakéták pedig gyakran egy tömör fejrésszel semmisítik meg a célt. Ugyanis egy ellenséges rakétát gyakran több száz kilométer magasan kell elfogni, ott levegő alig van, így a légnyomás nem tesz kárt a célpontban. Egy ballisztikus rakéta fejrésze pedig általában szabályosan páncélozott, akár több centi vastag is lehet.(Hogy megvédjék a súrlódástól a töltetet). Ez pedig kiröhögi a repeszeket... Így marad a telitalálat.(Régebben, amikor még képtelenség lett volna pontosan eltalálni egy ilyen ballisztikus rakétát, atomtöltettel lőtt rá a légvédelem!)