Információkat szeretnék a 39-ces szovjet hadseregről, kérhetek segítséget?

Hát akkor kezdj anyagot gyűjteni, mert nagyon híányos a tudásod.

Néhány szösszenet:

Nem tudom mita karsz ezzel az I. és II. osztályú parancsnok megnevezéssel, de részben igaz, hogy nem vették át a cári rendfokozatot.

Először beosztásnak megfelelő rendfokozataik voltak, "zsakaszparancsno, századparancsnok, komiszár, stb. Azonban 1936-tól visszahozták a rendfokozatokat.

A gyalogsági fegyverzetük Moszin Nagant (nem mosin-nagant, az orosz nyelv ismeri az önálló "sz" betűt, sőt az önálló "s" betüt is, teháta. PPS, az PPS és nem PPSh, ...csak az angoloknál) Egyébként PPS-41 még nem létezett a finn háborúban.

Harckocsiban sem volt még T34, volt helyette Bt-5 T-19 és T26 harckocsi.

Egyébként igen használtak rádiót...már az 1. vh óta.

Bocs, rossz a billentyűzetem: zsakaszparancsno= szakaszparancsnok

...és természetesen a rádióra vonatkozó állítás is azt jelenti, hogy már a cári hadsereg is használt rádiót...

A Vörös hadsereg 1936 tól kezdett bele egy nagyarányú modernizálásba, átalakításba.

Már elég korán kialakítottak önálló harckocsi magasabb egységeket, azonban az 1938 -as tisztogatások után, amikor számos tisztet, főtisztet letartóztattak, vagy kivégeztek, módosították a doktrínát, a tankhadosztályokat, mint burzsoá elképzelést feloszlatták és szétosztották a gyalogság támogatására, egyesével, vagy kisebb egységekbe szervezve.

A finn háború idejében már gyártották a BT7 konstrukciót, amely rövidesen a harckocsiállomány gerince lett, mellette természetesen a sok, már elavultnak számító könnyű és nehézpáncélos is jelen volt. A BT7 -nek voltak előnyei, remek löveggel rendelkezett, továbbá a végsebessége elérte az akkor fantasztikusnak számító 80-90 km/h-t, természetesen folyamatos haladása jóval alacsonyabb volt. Ez jelezte a remek motort, de azt is, hogy nem volt nagy súlya, így a páncélzata viszonylag már akkor is gyengének számított. 41 ig gyártották ezt a típust.

A németekkel kialakuló barátság hatására és a német harckocsik sikerei miatt megkezdték megint a nagyobb harckocsizó dandárok felállítását, amit német kiképzőtisztek segítettek, de a finn háború idején ezek még nem voltak teljesen megszervezve, így ott főleg csak gyalogsági támogatásra használtak egyes harckocsikat.

Ekkor már megvoltak a T34/41 és a KV1 prototípusai, aminek a sorozatgyártását szervezték, ami 41 ben cirka ezer T34 -et és négyszáz KV1 et jelentett és ekkor már csak ezeket gyártották és a Barbarossa megindulásakor összesen húszezer páncélozott járművel rendelkeztek, aminek nagyjából fele volt a BT7.

Visszavetítve a finn háború időszakára a darabszám ennek a fele lehetett, 8-10-12000 harckocsi, zömmel elavult példányok és a BT7 es kezdeti sorozatdarabjai.

A háborúról írnék még:

A szovjetek eléggé elkapkodták a szervezését, aminek az oka az, hogy a röviddel korábban megszállt lengyelországi területek igényelték a nagyobb katonai jelenlétet és már ekkor szervezték a baltikumi országok megszállását is, így a térségben úgynevezett katonai vákuum alakult ki, amit ráadásul az is bonyolított, hogy a távol-keleten 39 szeptemberében megtörtént a khalkhin goli incidens és az ország középső részében állásban lévő hadosztályokat zömében oda irányították, a szibériai ezredeket is beleértve, pedig azok jelenléte alapjaiban változtatta volna meg a finn háború menetét.

Nem lévén más lehetőség, főleg délvidékről szervezett egységeket rendeltek a finn határra, köztük pár gépesített egységet, mert bár a szállítás ugyan vasúton történt, de a kiinduló állásokat ezek tudták a leggyorsabban saját lábukon elfoglalni és ennek később mélyreható következményei lettek.

A méteres finn hóban a gépjárművek elkapartak, a délvidékről származók még az igazi orosz telet sem ismerték és a haladásukat, ellátásukat is kapkodva szervezték meg, így a tagadhatatlanul hősies finn szabadcsapatok fel tudták őket tartóztatni és a vaskalapos szovjet bürokrácia sokáig a harctéri parancsnokok és katonáik lagymatagságát okolták a fiaskóért és jókora idő múlva döbbentek rá a kőkemény időjárás drasztikus hatására. Ekkor megkezdték a szibériai ezredek egy részének átdobását, de nem maradt rá idő, a nemzetközi diplomácia fergeteges össztüzének hatására Sztálin kényszerű békét kötött a finnekkel, amivel elérte, hogy egészen szalonképes maradt és bár a lengyel, majd a baltikumi disznóságai miatt fagyos volt a hangulat vele szemben, de mégis elkerülte a szankciókat, mert ugye a németeknek korábban kijárt a hadüzenet a lengyel agresszióért és az oroszok is alig kerülték ezt el.

Azt viszont remekül megtanulták ebből a hadjáratból, hogy a kemény tél miképpen béníthatja meg egy gépesített hadsereg előretörését, illetve a téli felszerelést, ellátást, ruházatot is átszervezték, amely a későbbi sikereikhez jelentősen hozzájárult.

A németek a Vörös Hadsereg gyengeségének tudták be a fiaskót, amely azért nem is nevezhető igazán annak, hiszen Sztálin semmit sem vesztett, sőt, még nyert is területeket, de főképpen azt, hogy szalonképes maradt, hiszen a francia és brit diplomácia fájó sebeire gyógyírként hatott, hogy a nyomásukra meghátrált és ez alapozta meg a későbbi jobb viszonyt, amely szövetségesi jellegűvé vált.

Néhány jellemző eszköz:

GAZ AAA tehergépkocsi

T-26 kommersz gyalogsági és (akkori szinten) közepes kategóriájú harckocsi

BT-5 gyors könnyűharckocsi, szerény páncélzattal

I-16 csillagmotoros, tömzsi vadászgép

SzB-2 kétmotoros gyors könnyűbombázó

folytassátok légyszíves...

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]