Tudnátok információkat írni az orosz megszállás utáni 3 napról? (többi lent)

Anyai nagymamám két történetére emlékszem:

1. A kapuban állt, szalonnát evett kenyérrel. Egy orosz katona ráfogta a puskáját, hogy adja oda neki az ételt. Odaadta.

2. Az oroszok kihordták (vagy kihordatták?) a házból a diófabútort az udvarra, és felgyújtották az egészet.

Könyvekben pedig olvastam, hogy elszedték az emberek óráit és egyéb értékeit, ill. hogy rengeteg nőt megerőszakoltak.

Tehát ugyanúgy viselkedtek, mint általában a bármely nemzethez tartozó katonák szoktak háborúk idején.

"kihordatták?) a házból a diófabútort az udvarra, és felgyújtották az egészet"

És annak mi értelme lett volna? Érdekes én éltem akkor és emlékszem sok dologra de úgy látszik mi kultúrált oroszokat fogtunk ki mert semmiféle atrocitást nem tapasztaltam, sőt a mi oroszaink törődtek a polgári lakossággal támadásoknál lehajtottak bennünket a pincébe pedig nem volt érdekük.És ott állt az orosz katona mindíg a pince előtt őrségben.Velem az orosz katonák katonalányok olyan szeretettel rajongással foglalkoztak mintha a saját gyerekük lettem volna, pedig én az ellenség gyereke voltam.A sajátjukkal nem foglalkozhattak.Ők nem szórakozásból voltak itt a magyar hadsereg megtámadta a hazájukat és itt a német hadsereget verték.A németeka felsővárosi templom tornyába géppuskát telepítettek és mindenre lőttek, az oroszok mek őket lőtték ki.És egy dolgot nem kéne elfelejteni a nagyhatalmak adták áldásukat arra hogy az ország a szovjet érdekövezetbe fog tartozni.Teherán,Jalta.

Amit te megszállásnak nevezel, az 1944 szeptemberében kezdődött, és 1945 áprilisáig tartott, ez mintegy fél év. Az általad említett három nap Debrecenben ősszel, Sopronban tavasszal következett be. De közben is itt voltak, jó néhány tízezren meghaltak közülük.

A tanárnőd akinek feltehetően nulla élménye van a dologról, a mostanában divatos elvakult igénytelenséggel szólt hozzátok. Ezen nem lepődöm meg. Csak szégyellem, hogy történésznek, és tanárnak nevezi magát. Az objektivitásról és történeti hűségről még nem hallott.

Mint fentebb említették, voltak, akik diófa bútort égettek (többnyire, mert fáztak és más nem volt), voltak, akik órát raboltak (csak a történeti hűség kedvéért: odafelé eléggé el voltak foglalva a lövöldözéssel, meg az életükkel, akkor nem nagyon rekviráltak semmit, értelme sem lett volna, inkább életben szerettek volna maradni. Ám amikor a Reichstagra kitűzték a győzelmi zászlót, és némi időzés után hazafelé indultak néhány millióan, akkor, visszafelé vitték az órát az asszonynak - ha még életben volt). A katonák egy része tehát ment haza, egy része viszont maradt (még 45 évig). Akkoriban mi egy rommá lőtt ország voltunk, és semmi nem volt, a katonák is többnyire lakásokba voltak elszállásolva. Sok furcsaság történt akkoriban, közülük néhányat barbárságnak tartanak azon kényes úri senkik, akiknek fogalmuk sincs a világ dolgairól. Voltak, akik nem tudták mire való az angol wc, és voltak, akik nagyon is jól tudták, milyen a szülés. Egy rokonom annak köszönheti létét, hogy az ott lakó ezredes tiszt harci járművével vitték (orosz) kórházba az anyját, mert a városban nem volt orvos. Később a családja jórészt az ott lakóktól kapott élelmet. De a testvérének a lakását felégették, mert hideg volt és tüzet gyújtottak a szobában. A szoba kiégett. Nem traktálnálak, de ezer ehhez hasonló történetem van. Igen, ahogy fentebb mondták, olyanok voltak, mint a világon bárhol a katonák. Lehet azért, hogy kevésbé kegyetlenül irtották a lakosságot, mint az amerikai katonák Afganisztánban, vagy pláne Vietnamban (ahol egyébként semmi keresnivalójuk nem volt).

Most, amikor pártunk és dicső vezérünk éppen az oroszokhoz jár kuncsorogni, talán kissé alaposabban kéne ismerni az akkori történéseket. Akad ilyen irodalom is, csak az nem tartozik a mai mainstream-ba.

Legtöbbjüknek fogalma sem volt róla, hogy hol, milyen országban is vannak.

Az ém nagymamám is nekik köszönhette, hogy életben maradt. Egy tisztet szállásoltak be a szomszéd házba, aki a saját ezredorvosával műttette meg a nagyit, aki különben belehalt volna a vakbélgyulladásba! Pedig volt saját bajuk is elég, a német lesipuskások a pesti háztetőkről lődözték őket. Hitler parancsára ugyanis a várost az "utolsó szál katonáig" védeni kellett, vagyis nem volt szabad feladni. Nagyapám az első világháborúban orosz fogságba esett, és ott egy kicsit megtanulta a nyelvet, ő mondta meg nekik, hogy hol is védik tulajdonkáppen a sajár hazájukat. A Szovjetúnió területén ugyanis annyiféle nyelvjárás volt, hogy simán be lehetett nekik ezt adni...

A ház pincéjében a fiatal lányokat elmaszkírozták öregasszonyoknak, féltek a katonáktól, mimt a tűztől; a nyilas-náci propaganda hatásosan működött.

Aztán - legalább is nálunk - nem történt semmi barbárság, a kiskatonák még adtak is "hlebát" a kiéhezett, lóhúsért verekedő lakosságnak.

De, ahogy már előttem is mondták, nem mindenütt volt ez így. A katona mindigkatona marad, kiéhezve ételre, nőre, örökös halálfélelemben élve.

Szóval nincs egyoldalú igazság ezekben a dolgokban. Aki - mint közülünk a legtöbben - soha nem ismerte a háborút, nem tudja mágcsak elképzelni sem az akkori viszonyokat...

A szélsőbal angyaloknak, a szélsőjobb meg ördögöknek festette le őket, pedig csak emberek voltak.

Szia

Nekem nagymamam meselt arrol az idoszakrol amikor a front elerte Magyarorszagot. Akkor o meg kisgyerek volt.

Ok akkoriban harman, az edesanyja, a novere es o, az orszag masik feleben voltak "summasnak". Ez olyan idenymunka volt akkoriban, a nyari honapokban dolgozni voltak kint a foldeken. Mamam azt hiszem kacsapasztor volt. Telre pedig hazajottek iskolaba jarni.

Amikor elerte a front az orszagot, akkor oket hazakuldtek, es mivel semmi kozlekedes nem volt, gyalog jottek haza Borsod megyebe, heteken keresztul.

Meselt rola, hogy konkretan a frontvonal egy ejszaka ert oda ahol eppen voltak. Egy faluban szaltak meg akkor. Oket es a tobbi fiatal lanyt elbujtattak valamifele haznak a melyitett pincejebe. Az ejszaka folyaman is hallottak az agyukat. Kozban egy magyar sebesult katonat is oda bujtattak be mellejuk ejszakara.

Masnap viszont mar tovabb tudtak menni hazafele. Meselt meg az ut mellett hevero halott katonakrol, akik mar tobb napja ott lehettek, mert ahogy felfordidottak oket -igy meselte- puffogtak, puffantak, mivel mar fel voltak fujodva...

Ahova valosi vagyok mast is meseltek meg. Peldaul ott a faluban volt egy nemet loszerraktar. Amikor jottek az oroszok es mar nem tudtak tovabb tartani a nemetek az allasaikat -ez egyebbkent a "Bukk kapujaban" van, a Hor volgyeben- felrobbantottak a raktarat. Edesapamek meg kiskorukban (az 50-es evekben) is oda jartak toltenyhuvejeket szedni a barataival.

Itt egyebbkent eleg kemeny tuzersegi harcok voltak, a kornyezo domboldalak mar akkor is tele voltak borospincekkel, amiket az orosz tuzerseg lott. Kesobb mar kiskoromban, egy ilyen, akkor szetlott pincehelyet vettek meg a szuleim (eleg olcso volt mert a bejarati resze teljesen be volt omolva) es takritattak el a romokat, es azota is a mienk a borospince.

A falusiak meseltek meg arrol is, hogy a nemet katona "uriember" volt. Tisztessegesen bantak veluk, nem ugy mint az oroszok akiknek a rossz hiruk mar elore megelozte oket.

Apamek meseltek meg olyanokat is, bar ez szerintem csak legenda, hogy az oregek a kornyezo erdokbe dugtak el a fegyvereket az oroszok elol.

Meg egy kis tortenet. Korhazban ismerkedtem meg regen egy oreg urral. O meselte, hogy latott oreg asszonyokkal eroszakoskodo orosz katonakat. Par nap mulva a kortermunkbe kerult egy idos orosz ember is. A fia kiserte be elso nap, mikor befekudt. O mondta nekunk, hogy az apja 45 ota van magyarorszagon, de nem tanult meg magyarul, ugyhogy nem tudunk beszelni vele. Azert maradt itt, mert geppuska sebet kapott a mellkasa felso reszen, es mivel hosszan labadozott utana mar nem ment vissza, hanem itt hazasodott meg. A fiu termeszetesen anyanyelvi magyar lett.

A legmesebelibb -de igaz- tortenetet hagytam a vegere. Az anyai nagyszuleim szomszedjaban az elso vilaghaboruban eltunk az egyik csaladtag a fronton. Azt hittek, mint sokan masokrol, hogy meghalt. A masodik vilaghaboruban, amikor a faluhoz ert a front, egy orosz katona nyitott be a hazba. Az eltont kepe ott logott az egyik falon. A katona bejott, ramutatott a kepre es lemondta, hogy az ott a kepen az o apja.(hogy milyen nyelven mondta azt nem tudom, biztos tudott kicsit magyarul) Az elso vilaghaborubol elvittek az oroszok fogojtaborba, es kint maradt amikor szabadult, ott alapitott uj csaladot. Amikor pedig jott a masodik vilaghaboru, megmopndta a fianak, hogyha eler magyarorszagra, hova menjen, melyik utcaban van es hogy nez ki a haz. Ahogy ez megtortent, kesobb a csalad ki is ment hozza a szovjetunioba, nagyapamnak (aki mint emlitettem szomszedjuk volt) akkor hoztak Mongoliabol egy karorat. Szerintem meg meg is van valahol. (lehet, hogy Mongoliahoz kozel telepedett le az egykori magyar hadifogoly, es ott kezdett uj eletet).

Udv.