Miért érdektelenek, motiválatlanok a saját életekül, sorsukkal, jövőjükkel az emberek?

Így két nap távlatából, akkor Takács te mégis, hogy értelmeznél egy választ, amiben valaki egy ilyen kérdésre hosszasan mesél a tanulási lehetőségekről?

Nem úgy, hogy ez az ember (ez esetben Te) csak odáig jut el, hogy szerezzél valami végzettséget és dolgozzál, a többi nem számít?

De tényleg, hogy te hogy értelmeznéd a az 5-ös válaszomra írt 6-os válaszodat?

Írtam én egy szóval is, hogy a fizetésről meg a munkáról van szó?

Nem, nem így értettem. Te így értetted, ezért írtad azt, hogy

"Csakis rajtad múlik minden, mert ebben az országban mindenkinek van lehetősége, csak kevesen hajlandóak tenni is azért, hogy élhessenek vele.

Csakis te tanulhatsz az iskolában, amelyik mindegy hogy rosszabb vagy jobb, mert egyedül is képes mindenki tanulni ha akar. Csakis te szerezhetsz jó jegyeket és írhatsz jó felvételit hogy ott tanulhass tovább ahol szeretnél. Ebben az országban mindenki tanulhat mindenféle középiskolában. Két szakmát szerezhetsz meg ingyen, tehát ha elsőre mellé lőttél, akkor beülsz az iskolapadba és tanulsz egy másikat."

Ha valaki szerint akkor vagy az életed ura, és sikeres ha szerzel valami szakmát, akkor nem jelenti azt, hogy ez az illető szerint ennyi a sikeresség, hogy keressél pénzt?

Sajnálom, hogy nekiálltam gondolkodni, de ez a következtetés te gondolatmenetedből jött. Vagy akkor tessék mond meg, hogy te hogy gondoltad.

#11

Hiába csavargatod a lényeg az marad, hogy a TE sorsodért TE vagy felelős és ITT neked UGYANOLYAN lehetőségeid voltak hogy a saját sorsodat jól alakítsd, mint bárki másnak. Annak is aki sikeres lett vagy jól él. Csak szeretnél ez alól kibúvót keresni.

És igen, az hogy valaki mit és mennyit tanul, milyen és mennyi szakmája van, az számít. És nem, nem írtam semmi olyat amit újra és újra a számba akarsz adni, mert nem a tanulástól lesz értékesebb az ember, hanem attól, hogy a saját életét a saját kezébe vette és úgy alakította hogy neki jó legyen. A barátaim között éppen úgy van asztalos, mint rendőr vagy mérnök, tanár. Ahogyan olyan is aki csak általános iskolát végzett vagy 2 diplomája van, én sem abban a szakmában dolgozom ma már amit eredetileg tanultam. Nem az számít, hogy mit vagy mennyi pénzért csinál az illető, hanem hogy hogyan éli az életét. EZÉRT vagy te felelős és nem más. Mástól várni azt, hogy a te sorsod jobb legyen, mást hibáztatni azért mert szerinted nem jó az életed az csupán terelés, hárítás. TE nem tettél meg mindent azért hogy jó legyen az életed. NEM gazdag, hanem jó, mert nem a pénz az amin múlik, hanem azon hogyan éled le az életedet.

Nézzük a jó oldalát válaszoltál, ezt köszönöm. (az esetek 90%-ában ilyenkor a másik eltűnik mint szürke szamár a ködben)

viszont az már érdekesebb, hogy eddig azon problémázol, hogy én, hogy magyarázom amit te írsz, majd rögtön úgy kezded a válaszod, hogy "Te -mármint én- hogy kellett volna, hogy csináljam az életem..."

Kapaszkodsz? Olvasd vissza, miatt írtam és rájössz, hogy én abszolút nem hibáztatok senkit semmiért az én életemben, TÉNYT írtam, miszerint az ember 99%-ban nem az élete ura. Én sem, te sem. (ha ezt akarod hinni higgyed, e

Gondolkodj, mikor megfogansz benne van a génjeidben a nemed, a testmagasságod, a krónikus betegségre való hajlamod, a szexuális orientációd, az IQ-d stb pont. ez már az életed 75%-át meghatározza, aki 190 centis akármennyire is szereti a lovakat sosem lesz sikeres zsoké például. De egy 85-ös IQ-val születő sem fog ELTE-re járni. A maradék kb. 25% sorsáról meg 24-ről dönt, hogy melyik országba, milyen családba, melyik országrészbe, településre születsz. A maradék az az 1%, ami felett korlátozott uralmad van. Eleve 14 éves korodig teljesen a szüleidnek vagy alárendelve jogilag és 18 éves korodig pedig jelentős részben. Miről beszélünk itt saját sorsról meg jövőről? Igen van, az az 1%, ami felett már tényleg döntesz.

Ez amúgy tényleg egy nagyon szomorú dolog, mert az embereknek kell az illúzió arról, hogy ők uralják az életüket, neked például látom, hogy abszolút kell, ezért is nem akarod érteni, sőt az 5-ös válaszom "hasznosságából" azt is látom, hogy az ide benézőknek is kell, csak attól, hogy szeretnél valamit még nem lesz igaz...

#13

Sajnálom a szemléletedet, mert alapból téves.

TE gondolod azt, hogy az anyagiak, a megszerezhető javak adják az élet szinvonalát, értékét az embernek. Amit leírsz ugyanis az pontosan ezt jelenti. Mert nem számít az, hogy okosnak vagy kevésbé intelligensnek születtél, hogy szépnek vagy gyorsnak, netán mozgássérültnek. Mindegy. AMIT kezdesz ezzel és ahogyan éled ezzel az életedet, az fog meghatározni mindent. Rengeteg fogyatékkal született és szegényen élő ember van aki értékes és nagyon boldog életet él. Mert nem az számít amije nincsen vagy amire nem volt képes a születése vagy a genetikája által. Hanem amire képes volt. Neki 100-szor akkora erőfeszítésébe kerül, mint nekem megtenni ugyanazt a feladatot, de megteszi. Soha nem lehet egy vak emberből gátfutó vagy vegyész. ÉS?

Ettől még ő fogja alakítani az életét. Ha vaksága ellenére (vagy azzal együtt) sikeresen elvégzi az iskoláit és dolgozik, társat keres, családot alapít, akkor miért ne lenne jó élete? Miért kell bárkinek okosnak, szépnek lennie ahhoz, hogy jó élete lehessen? Mert nem fog diplomát szerezni és sok pénzt keresni? ÉS?

Te megpróbálsz engem hozzárendelni egy skatulyához, amit valójában te hoztál létre. Kérlek értsd már meg végre, hogy NEM és nem beszéltem már a legelső kommentemben sem olyanról amit te nekem akarsz tulajdonítani!

Írtam jó hosszan erre, aztán kitöröltem...

Ha egyszer szándékosan nem akarod megérteni, akkor nem akarod.

De az is nagyon furcsa benned, és már máskor is láttam, hogy leírod magad is, amit más, a valóságot, aztán megmagyarázod, hogy hát igazából nem is úgy van.

Pedig de, igen a vak ember sosem lesz vegyész, a körülményei miatt? Igen, akkor minek a süket duma.

Újra leírom zárszónak, amit pár napja az ember életét 99%-ban nem uralja, pillanatnyi döntéseket uralhat, de a nagy egész sosem volt és lesz a kezében.

Nem szeretném tovább ragozni. Én leírtam, hogy kék és nem piros, te meg kifogásolod, hogy miért gondolom, hogy hideg, mikor nem is az.

Olyasmit próbálsz újra és újra belemagyarázni az írásomba amit NEM mondtam és nem gondoltam. Egyszerűen én nem arról beszéltem amiről te hiszed, hogy beszéltem. Ennyi.