Miért szeretjük a Lengyeleket amikor ők is kaptak területet a Magyar Királyságból?

Mert a történelmi múlt összeköt minket. Mindig baráti ország volt, és még közös királyunk is volt.

Én dolgoztam Lengyelországban, és ott is él még a mondás, hogy "Lengyel,magyar - két jó barát"

Nagyon nagy szeretettel fogadott mindenki, etettek, itattak, nagyon kedvesek, barátságosak a magyarokkal. Bárhol megálltam a magyar rendszámos autóval, szinte minden nap odajött valaki hozzám. Volt aki még pár szót is beszélt magyarul, mert a 80-as években Dunaújvárosban dolgozott.

De nem utálom a szlovákokat sem, szerbeket sem, főleg nem 100-200 éves sérelmekért.

Én az embert nézem, és ha valaki normális, kedves, akkor nem érdekel, hogy milyen nemzetiségű.

Azok utálnak másokat, akik még nem jártak külföldön, de még a falujukat se nagyon hagyták el, csak a neten magukba szívtak valami beteges eszmét, ideológiát.

Válaszolandó az eredeti kérdésre: A tény az, hogy a lengyelek nem a Magyar Királyságtól kaptak területet, hanem olyan területeket is kaptak amelyek korábban a Magyar Királyság részét képezték.

Ez alatt azt értem, hogy a Trianoni békeszerződés a határokat illetően csak arról rendelkezett, hogy Magyarországnak melyik országgal pontosan merre vezet az új határa. Arról más szerződések rendelkeztek hogy az elcsatolt területeken pontosan hogyan osztozkodnak az utódállamok. Példa erre a Bánát, vagy mondjuk Máramaros kettéosztása.

Lengyelország tehát nem szerepel a békeszerződésben. A lengyelek úgy kaptak 580 km2 területet az egykori Árva és Szepes vármegyékből, hogy az azt birtokló csehszlovákokkal megegyeztek: ezen területekért cserébe lemondtak az ún. Techsen vidék keleti, de lengyelek lakta részéről, ami a cseheké lett.