Miként készülhettek 1940-45 között szórakoztató mozifilmek, miközben háború volt?

Több oka is van.

1. Nem volt mindenütt háború. Itt, Európában irtották egymást a hadseregek, de például Észak-Amerikában nem volt harci cselekmény, pénz meg akadt bőven. Persze ott is voltak kisebb-nagyobb korlátozások, de a hétköznapi élet attól még ment nyugodtan.

2. A háború nem érintett minden területet még a hadviselő országokban is. A háború első felében még működött az a rendszer, hogy a hadsereg valahol a csatatéren irtja az ellenséget, a hátországban meg attól zajlik az élet - aztán ez kicsit megváltozott. Persze, voltak itt-ott megszorítások, némi propaganda, de például Magyarországon sem volt a hétköznapokban különösebben észrevehető a háború, amíg ide nem ért a frontvonal. A totális háború néven emlegetett őrület csak a harcok utolsó 1-2 évében terjedt el.

3. Az embereknek még háborúban is igényük volt a szórakozásra. Hiába ordít a rádióból a propaganda, azért csak beülnek a moziba, kabaréba, vacsoráznak a vendéglőben, elmennek a kuplerájba, amíg tehetik, mert hozzátartozik a mindennapokhoz. És a '40-es években a nagyvárosokban a mozi volt a legfőbb olcsó szórakozási forma.

4. Ha valamire van fizetőképes kereslet, azt ki kell szolgálni. Akkor is, ha épp háború van. Egyébként sem volt véletlen, hogy még a katonák után is vitték a hordozható vetítőgépeket, csinálták nekik a frontmozit: még nekik is volt igényük a kikapcsolódásra két húzósabb lövöldözés között.

Úgy, hogy a bulit a proli réteg vitte el.

Az elit továbbra is jól élt.

Gondolj Józskára, aki csak 16 éves volt, szal szegénynek otthon kellett maradnia egy falunyi férjes nővel.

Szegénynek egyedül kellett helyt állnia(mielőtt azt gondolnád, hogy ökörködök, nem!)