Milyen volt Németország gazdaságpolitikája 1933-1939 között?

"kis- és nagyvállalkozások viszonya"

A nagyvállalkozásokat lényegében közvetlenül, a kicsiket közvetetten az irányítása alá vonta az állam. Formálisan megmaradtak a tulajdonjogok, de maga a gazdaságpolitika a kommunista tervgazdasághoz hasonlított. Minden anyagbeszerzést, külkereskedelmet, értékesítést egyeztetni kellett az állami hivatalokkal, amelyek vagy adtak engedélyt, vagy nem. Ennek megfelelően virágzott a korrupció és iszonyú lassú és bonyolult bürokrácia alakult ki.

A cégek nem dolgozhattak olyan alapanyagokból, amikből akartak, hanem rossz minőségű pótanyagokat kellett használniuk, ezért a termékek minősége romlott. A jó minőségű alapanyagokhoz csak néhány kiemelt nagyvállalat jutott hozzá, azok, amelyek a fegyverkezésben részt vettek.

A kis földbirtokosokból az állam lényegében röghöz kötött jobbágyot csinált: eladhatatlan, örökölendő családi birtokokat határoztak meg.

"szociális rendszer"

A szociális rendszer leépült, de részben azért, mert nem is volt rá szükség, ugyanis mindenki kapott munkahelyet. A munkahelyteremtés úgy zajlott, hogy először is a nőket igyekeztek kiszorítani a munkaerőpiacról (a nőnek a konyhában a helye), másrészt a férfiak a hitelből felpörgetett hadiiparban és a hitelből finanszírozott közmunkák révén mind találtak munkát. Ezért megszűnt a munkanélküliség, így szoc. ellátórendszerre sokkal kevésbé volt szükség, mint korábban.

A reálbérek egyébként 1939-ben 25%-kal voltak alacsonyabbak, mint 1933-ban. A béreket azért lehetett csökkenteni, mert a szakszervezeteket szétzúzták.

Később olyan intézkedésekkel, mint pl. a súlyos elmebetegek megölése, szintén tehermentesítették a szoc. ellátórendszert.

Volt néhány előremutató intézkedésük, pl. a náci Németország művelt először tudatos környezetvédelmi politikát és küzdött a dohányzás visszaszorításáért, tüdőszűréseket végeztek stb.

"adórendszer"

Az adók erőteljesen emelkedtek az 1933 előtti időszakhoz képest. A náci állam nagyjából félúton volt újraelosztás szempontjából egy kommunista és egy piacgazdaság között.

"családtámogatás"

Ezt nem ismerem részletesen, valószínűleg jelentős volt, mert a hagyományos női szerepet akarták erősíteni és a lakosságot is növelni akarták.

Voltak olyan elképzelések, hogy a "rátermett" (szép szőke, kékszemű, magas, erős stb.) házaspárokat ösztönzik a szaporodásra - de ez megmaradt a szlogenek szintjén.

"állami tulajdon és magántulajdon"

Ez a rendszer legtrükkösebb része volt. Hitler mondása: "Minek államosítani a bankokat és gyárakat, ha államosíthatom az embereket?" - ennek az volt a lényege, hogy nem nagyon államosítottak semmit, formálisan a régi tulajdonosok tulajdonában maradt minden cég. A zsidó vállalatokat is elkobozták, majd gyakran kiosztották árja tulajdonosoknak. Viszont a tulajdonosok nem rendelkezhettek szabadon a tulajdonukkal, mert rengeteg előírást be kellett tartaniuk (mit termeljenek, milyen alapanyagból, hova adhatják el stb.). A nagyobb cégeket gyakorlatilag teljesen, a kisebbeket részben az állam irányította, miközben formálisan a tulajdonosok tulajdonában maradt minden. Sok vállalkozó rettegésben élt, mert önállóan nem dönthetett a "saját" cégéről, viszont ha kudarcot vallott, akár ki is végezhették (szabotázsért, szándékos rombolásért stb.). Gyakorlatilag a kommunista rendszerhez hasonlított (4 éves terv is volt), úgy, hogy jogilag kapitalizmus volt.

Még hozzáteszem a legfontosabbat, amire nem kérdeztél rá: az adósság kérdését. A náci rendszer legfontosabb jellemzője ugyanis az volt, hogy hitelből élő, önpusztító rendszer, egy időzített bomba.

A náci gazdaságpolitika lényege egy óriási csalás volt. Az egész arról szólt, hogy felfuttatták a hadiipart és az infrastrukturális fejlesztéseket HITELBŐL. A német államadósság 1933-ban 12,9 mrd RM volt, 1939-ben 50 mrd RM. Mivel közben a német export zuhant (1929: 13 mrd RM, 1936: 4,8 mrd RM), a német devizabevételek katasztrofálisan alakultak, így 1936-ra államcsőd veszélye fenyegetett. Ekkor Schacht, aki a náci gazdaságpolitikát kidolgozta, javasolta, hogy térjenek vissza a hagyományos piacgazdaságra, mert a kísérlet nem sikerült. Schachtot leváltották, az utóda a teljesen dilettáns Göring lett. Ezen a pályán haladva 1940-től számolni kellett az államcsőddel. Az államcsőd elől a náci kormányzat külpolitikai kalandokba menekült, és az egyik ilyen kalandnál túlfeszítették a húrt (Lengyelország, 1939 ősz) és ebből lett a II. világháború.