Mit gondoltok a magyar oktatásról?

Bár van közöm a szakmához, azért nem vállalkoznék felelősen tantárgyak összeállítására. Az önállóság is szép dolog, de ez nem igény, hanem életkori sajátosság kérdése. Sok minden elvárható egy 14-18 éves fiataltól, de nem minden. Az egyetemeken sem lehet "csak úgy" választani. Fakultációkból lehet és kötelezően. Pedig ott 5-6 évvel érettebb diákok ülnek, és számunka az az utolsó "mankó", aztán már az "élet következik.

Ami pedig a nemzetgazdasági kockázatot jelenti, nem vagyok meggyőződve, hogy egy hivatalból laikus hitelesnek kellene felülbírálnia a szakmát. A bankok pénzügyi mohóságból, a politikusok pedig hatalomféltésből mondták az utolsó pillanatokban is, hogy a devizahitel jó és biztonságos. Miközben tudták, hogy sem nem jó, sem nem biztonságos. Az igazi nemzetbiztonsági kockázatot azonban az a minden morált, de még jogot is félresöprő szerződéshalmaz volt, amellyel emberek tízezreit tették tönkre az aláírás pillanatában (és nem később!!!). Ennél még nagyobb nemzetbiztonsági kockázat az, ami e témában ma is zajlik. Ezt már nem nevezném orbitális dilettantizmusnak, ez már nagyon súlyos bűnözés, ahogy milliárdokat szórnak ki értelmetlenül, kizárólag hatalmi érdekek mentén. Hozzá pedig azt a pofátlan beképzeltséget és nagyképűséget tálalják, amelytől minden jóérzésű ember zsebében kinyílik a bicska. És ha még sincs sok kivágott zseb, az a jóérzés mértékét mutatja ebben a társadalomban (szerettem volna, de nem akartam a "butaság" szót használni).

Alapszíntű kémiánál nem tanulsz többet a gimnáziumban, szóval az egész kérdést nem értem. Aki a tesióra miatt sír annak lehet nem árt. A tantárgyak elég jelentős része csak 2 éves mert nem kell az érettségire csak az alapvető műveltségedhez, szóval ilyenek a földrajz, ének, kémia, fizika, ...stb. Ezek nem teljesíthetetlen elvárások. Az utolsó 2 tanévben meg alapvetően ismételsz semmi mást nem csinálsz.

Aki sír hogy a gimnázium nehéz az mit fog csinálni majd az egyetemen és utánna egy munkahelyen? Mert azok jóval nehezebbek, meg kéne szokni, hogy nem móka és kacagás az élet, ha akarzs valamit kezdeni magaddal keményen kell dolgozni érte, nem sírni mint egy kislány.

"Hiába a béka segge alatt van az oktatás, ha a követelményi szint olyan magas."

Követelményi szint? Pl. egy töri érettségin kb. az nem megy át, aki nem tud olvasni...

2008-ban vègeztem a gimiben, hetente 35 órám volt.( emelt nyelv+ dupla tantárgyas fakultáció)

Akkor ez illegalis volt ( gimiben heti 33 volt a max lehetsèges tanóra/ diák) ma, 12 èves unokahúgomnak lassan ez a normális.

A könyveit gyakran nèzegetem, nagyon rossznak tartom őket. Haverkodós, sok felesleges, vicceskedő szöveggel van tele- ugyanakkor a lecke vègi kèrdèsek olyan lexikális tudást kèrnek számon, amit az adott könyvben/ munkafüzetben nem lehet megtalálni.(törtènelem)

Van minden nap tesi, plusz hetente honismeret, erkölcstan, hittan, ènek, rajz a sztenderd tantárgyakon kívül. Tegnap fèl ötkor vègzett, egy darab szendvicset evett egèsz nap, egyik teremből a másikba pakolás közben nem volt ideje többre.

Minden este fáradt, nyűgös, hisztis, a szülei nagy örömère ( nem hinnèm, hogy ő ezt èlvezi).

Tizenkèt èves gyerekről beszèlünk, akinek suli után mèg a barátaival kellene rosszalkodnia. E helyett egy felpörgetett mókuskerèkben èl.

Közben pl latszik, hogy hiába hajt, a pajtáskodó tankönyvekből nehèz tanulni (utána kell nèzni mindennek, @mi nem lenne butaság, de könyörgöm, mikor? )

A tudás átadása ès az èletre nevelès nem ugyanaz.

A fèl óra alatt pl a város másik vègèn lèvő uszodából átmentek az iskolába. Átèrtek, a gyerek akkor ette az egy szendvicset, becsengettek.

Trollka.

Megnézném egykori Nobel-díjasaink napi hány órát tanultak kb egyetemig.

Ehhez képest szinte semmit.

Szerintem nincs egyenes arányosság a leterheltség és a pozitív eredményesség közt.