Budapesten meg lehetett valaha élni egyszerű munkából kényelmesen, legalább egy szobát bérelve vagy ez mindigis luxus volt ott?

Sőt! Lakást venni sem volt luxus a rendszerváltás előtt.

A sokak által agyondicsért kapitalizmusban csak a jómódúak tehetik meg azt is, hogy béreljenek egy szobát... Szégyen és gyalázat, de egy szegény ember, aki minimálbért keres, albérletről sem álmodozhat!

A kommunizmusban 25 évesen saját lakásod volt! Most egy panelcellában vagy bérrabszolga. A kommunista hűtők 30 éve működnek. A vadkapitalista EMBERTELEN mikróm 15 ezerért 1 évig bírta. Klíma 1.5 év. Szigetelés 3 hét. Telefon 2.5 év (szerencse, okostelefon...) nokia - átment rajta az ikarus busz (nem vicc!), hibátlan. Mai napig azt használom, és van egy kádári vonalas telefonom is, többször is a földhöz csaptam, egy karcolás nincs rajta.

valamikor a középkorban

Él ott 1,7 millió ember és az elsöprő többségének van lakása. Meg jár oda vagy 50 ezer egyetemista akiknek valahogy sikerül lakást, szobát bérelniük a sok esetben vidéki fizetésű szüleiknek a pénzén. Akinek budapesti fizetéssel nem sikerül legalább egy szobát kivenni, azzal valami nagyon nem stimmel...

Igen. Bár ez attól is függ mi az egyszerű munka, és mi a kényelmes. Ha az egyszerű munka azért legalább napi 8 óra, főállású munkát jelent, és a kényelmes nem azt jelenti hogy bulizni, szórakozni jár az ember, és fodrászhoz, kozmetikushoz, és utazni, hanem reggel elmegy dolgozni, este hazamegy, eszik, alszik, tévét néz, hétvégén házimunkát végez, templomba megy és kimegy ingyen a parkba, akkor igen. A szüleimnek ugyan volt lakása (társbérlet), 9ten éltünk 2 szobában. Évente egyszer elmentünk nyaralni de sose külföldre, és mindig Anyám főzött akkor is. Anyám és Apám is dolgoztak, a nagymamám ott lakott velünk, őt is ápolták. Nem jártunk vendéglőbe, a hajunkat anyám vágta. Az egyik Nagyanyám cselédlányként kezdte és kalaposinasként, a Nagyapám cipészinas volt, mindketten 13 évesen kezdtek el keményen dolgozni. A mesterüknél laktak. 18 évesen házasodtak és laktak albérletben, addigra már nagyapám a pékmesterséget is kitanulta. 35 éves korára a Nagyanyáméknak volt egy saját péksége és házat építettek. Igaz, hogy napi 18 órát keményen dolgoztak a pékségben. Aztán jól elvették mindenüket és kulákok lettek... A kényelmes életről... Régen más volt a fogalma ennek a szónak. Ma látom a gyerekeim korosztályán, hogy kényelmes élet alatt azt értik, hogy minden nap mással találkoznak, internet és mobiltelefon alap, kocsit szeretnének vagy motort, borozni mennek, szabadulószobába, szórakozni, nyáron kirándulni, és dolgozni pedig csak azt amit szeretnek, nem viselik a dirigálást, ha unalmas és kemény a meló, ha túlórázni kell, követelőznek a béremelésért, fenyegetőznek hogy külföldre mennek... Na, ez nem volt régen. Elképzelhetetlen volt. Apám a jogi egyetemével zsákolt a postán meg rovatolt - mert értelmiségi szülei voltak, és nemesi vér folyt az ereiben. Társbérlet a másik nagyanyámnak, 1 szoba-közös fürdő, konyha élete végéig 1 másik családdal a körfolyosós bérlakásban. Hát ennyi.

5-10 éve alacsonyan voltak mind az albérlet mind a lakásárak. Több ismerősöm vásárolt lakást, 1,5 szobás belvárosi, meg 1+2 félszobás panel 8-10 millió körül voltak. Most ugyanaz 15-18 millió.

Nem akkor volt alacsony hanem most drága hála az undorító kapitalistáknak, ingatlanosoknak, üzletgátlástalanembertelenembereknek. A kommunizmusban minden pályakezdőnek szinte alanyi jogon járt lakás. Mert alap emberi jog. Ja, hogy a maik "fejlett szabad európa" világában már nem telik? Érdekes hogy a kizsákmányoló kommunizmusban igen. Érdekes hogy semmi baj nem volt a kommunizmussal amíg el nem kezdték fogni amatőr rádiósok a szabad bérrabszolga európa propagandáját. Az agymosó nyugati HAZUG álmot.

A szocializmusban meg lehetett, de meg is volt az ára.