Az európai kultúrkör tagjai hova fognak menekülni?

elmenekulsz Ausztraliaba? nagyon okos gondolat,baratom a vilag osszes EUROPAI

orszagaban csokken az EUROPAI ember szama...nezz ra a demografiai adatokra...nincs hova futni hosszu tavon..race war van haver,most kezdodik.csak meg nem lathato modon vivjuk.

"13-as Nézzük a számokat:"

Az én Wikipédiám mást mond, de kérdésed lényegét tekintve igazából mindegy.

Oroszország: 7%

[link]

EU: 2% (valóban, itt az EU-ra gondoltam)

[link]

Rendben kérdező, fussunk neki még egyszer. Hátha sikerül. Talán most már előszörre. Előbb annyit mondok, a magyar nyelv szép és míves. Képes az alany nélküli egyértelmű fogalmazásra. Továbbá képes tárgyat érzékeltetni úgy, hogy nem említi konkrétan. Na és persze ettől nehéz is a magyar nyelv. Mondják külföldi ismerőseim.

Kezdjük ott, hogy te az iránt érdeklődtél, hová menekülnek az európai kultúrkör tagjai. Feltehetően egy országnévre volnál kíváncsi, hát nem azt kapsz. Azaz: a középkor hajnalán ezek a tudósok létrehoztak egy olyan környezetet (Történetesen az akkori vérző Spanyolhonban), ahol jó volt élni. Nem, mint országban, hanem mint környezetben. Már sok esetben itt is így van. Ebben az országban, határozottan rosszul érezném magam, ha nem lenne olyan környezetem, ahol nincs alpáriság, gyűlölet és alacsony színvonal. Néha ki kell lépnem ebből a világból, de edzett vagyok. Ez az a kultúrkör, amely nem országot kíván, hiszen bármelyikben lehetséges, ha van hozzá néhány egymást értő ember. És arra utaltam, sokan igyekeznek ezt visszaszorítani, mert nem értik, és ez zavarja őket. Tehát megismétlem: a „hol” nem adható meg egy fizikai hely meghatározásával. A „hol” egy környezet, amelybe bármikor visszavonulhat az ember, ha túlságosan zavarja az ostobák gőgje (nem vitás, fogalmazhattam volna finomabban, ez elegánsabb, de erről már leszoktattatok, csak saját köreimben élek vele).

Ismét: a többes szám harmadik személy alany nélkül (van azért, csak rejtett), egy állapotot fejez ki. Például: Ordibálnak. – lényegtelen kik, mert nem az a bajom, hogy Pisti, Jancsi vagy Juliska, vagy együtt, hanem az a bajom, amit tesznek. Tehát: ordibálnak, alany nélkül. És ez zavar, nem pedig a személy. Az eredetiből: „…e kiváló arab tudósok nyomán nem azt mondtam, hogy likvidálnak…” azt jelenti, hasonlóan, ahogy e kiváló tudósok sem akarták likvidálni az őket támadókat, én az ő elveiket követve szintén annyit mondok: vissza fogják szorítani az üres fejjel hőzöngőket. A „nyomán” itt azt jelenti, őket követve, hasonlóan gondolkodva. Utána következett a kérdésem. És rá a válaszom: azok az európai gondolkodók, akikről te olyan lenézően kérdezted, hová mennek, nos azok növelik az oktatás hatékonyságát, mert a kultúra csak ettől szélesedhet, semmi mástól. Nem érthetted ki, elfogadom, de arra utaltam, kiket fognak ők tanítani. Azokat, akik akarnak tanulni, mert tudom, hogy tanítani nem lehet erőszakkal. Neked a likvidálással akad gondod. Miért is? Mert bár tárgyat te sem használtál (lám, lám…), azért kiérthető: a tárgy számodra az ember, akit lehet elpusztítani. Ebben az összefüggésben azonban, amiről beszélgetünk, a tárgy a kultúra. Amit nem hagyunk elpusztítani. Hogyan is pusztítod te? Nyilvánvalóan nem bárddal, nem pisztollyal és nem is bunkósbottal. Hanem a hamis nézetek (majdnem azt írtam, igék, de félreértenéd – pedig a biblia is így idéz) terjesztésével. Kérdésed után meglehetősen hosszú értelmezést fűztél. Lehet, hogy meggyőződésből, ezt nem vitatom el tőled. De tele tárgyi tévedéssel, tele hamis következtetéssel, és sajnálom, nem áll módomban ezekre rámutatni. Azért nem, mert vég nélküli polémiába bonyolódnánk, és ehhez nekem nincs kedvem.

Az atomfizikát hagyjuk. Azonban a folytatás helytelen. A teljesen mindegy milyen Németországban atomkutatás szóba se jöhetett volna, ha nem egy kulturálisan magasan fejlett népről lenne szó. Ugyanis a kutatás csúcsa csak akkor létezik, ha van ennél jóval szélesebb kutatói derékhad, az pedig magas szintű oktatási rendszert feltételez, magas szintű és igényes gazdaságot, és széles tömegeket hasonló igényességgel és műveltséggel. Ahol lesajnálják a tudományt, mert nem értik, ott nincs is igazán (tudomány – nehogy baj legyen). És a művelt tömegek, valamint egy őrült diktátor, aki ezt a tömeget a halálba és romlásba viszi, igen jól megfér egymással.

A jövevényszavakról szóló értekezés szerepét nem látom világosan, de majd megmondod, ha akarod.

Utolsó bekezdésedhez. Sajnálatos, hogy ismét félreértetted. A „hely” általában egy fizikai helyet jelöl, ahol emberek, tárgyak megtalálhatók. De ezen túl, jelenti azt az általános és nem konkrét helyet is, ahol jól, vagy rosszul érzed magad, egyszóval, ahol valamilyen állapotban vagy. Nekem adott esetben lehet egy jó hely egy kocsma, ha barátaim társaságában vagyok és nem zavarnak, egy színház, egy mozi, netán egy fotel egy jó könyvvel a kezemben. Tehát „a hely” ahol jól érzem magam. Nem egy konkrét térrész. És nem barátom, nem a kultúra valamely részét kell kivetni. Az idézett mondat azt jelenti: a népek nem jók és nem rosszak, azonban egyes tagjai lehetnek jók és rosszak, mesélhetnek szépeket és művelhetnek gonoszságot. A népek egyes tagjai pedig ebből a sok mindenből – mert értelmesek – képesek kiválasztani a szépet és jót, amit eltanulnak egymástól, saját maguk örömére, ugyanakkor felismerik mi káros, haszontalan, vagy egyenesen veszélyes (és a tudatlanság e körbe tartozik), és azt bizony kivetik, nem veszik át egymástól. Hogy én? Én is ugyanezt teszem, de eszembe se jut, hogy amit én jónak tartok, azt elvárnám, hogy te is jónak tartsd. Nem, ezt a döntést meghagyom neked. Viszont azt még megjegyezném: lehet, hogy a te ismeretségi köreidben nem szokás, az enyémben igen, hogy amit nagynak és szépnek tartunk, azt kritizáljuk igazán, mert fontos nekünk, hogy úgy is maradjon. Amit semmire se becsülünk, minek bírálnánk? Nem fontos. Majd, ha árt, megtesszük. Mint most is.

Mindent összevetve kérdező, a helyzet az, hogy te aggódhatsz, iszlámért, másért, a magyarságért, meg mit tudom én. Én nem aggódom. Ha úgy érzem, baj lesz (nem van), teszek ellene. Az emberért, a magyarságomért, a kultúráért. A magyar kultúráért és a többi népek kultúrájáért, mert számomra mind veszteség, ha eltűnik belőle valami.

Különben mégis mi a fenéért vesztegettem volna az időmet? Gondolod, a semmiért tettem? Örülj kérdező! Ha nem tűnt volna fel, elmondom: ha értéktelennek és reménytelennek tekintettelek volna, egy szót se írok. Úgy látszik, mégis találtam okot rá.