Alapvetően miért baj az ha vannak olyanok, akik nem akarnak dolgozni halálukig, ha van rá lehetőségük?

Itt most nem azt értem, hogy úgymond csüng az állami ellátórendszeren, hanem otthon él a szüleivel 35 éves koráig és nem dolgozik semmit, vagy mondjuk dolgozott öt évet, aztán kihagy másik ötöt, tehát számomra az az érthetetlen, hogy ezekre az emberekre miért néznek ugyanúgy ferde szemmel.

Személyes példám, én most 29 vagyok, itthon lakom szüleimnél, három évet dolgoztam egyetem után, aztán hazajöttem és most újra megyek egyetemre ősztől, tehát leghamarabb 35 évesen akarok újra dolgozni. Mégis sokan úgy visítanak emiatt, mintha többszörös sorozatgyilkos lennék, hogy bezzeg ők, meg más ilyenkor már családot alapít, meg csökkenten a GDP-t, de a legjobb eddig ez volt, hogy "az ilyenek miatt tart itt ez az ország". Most komolyan az legyen mindenki életcélja, hogy kapjon valami papírt, és ha szereti ha nem míg meg nem döglik ott gürizzen, és ez lenne a normális, meg országépítő?