Miért kezelik sokan a konzervativizmust és a nacionalizmust úgy, mint valami sötét, elmaradott, gonosz ideológiát?

A konzervativizmus nem azt jelenti, hogy "minden maradjon úgy ahogy van, mert eddig is úgy volt ahogy van".

Leggyakrabban a Scruton által használt definíciót használják, ami úgy hangzik:

"A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet."

Ez a definíció egyáltalán nem zárja ki a fejlődést. Egy stabil alap megteremtését szorgalmazza és egy erre épülő, visszafogottabb fejlődést (ugye volt is ilyen irányvonala, amelyik neve nagyon szépen megfogalmazza: fontolva haladók).

Számomra az sem világos, hogy mikor és hogyan lett a minél gyorsabb, minél nagyobb fejlődés a megkérdőjelezhetetlen "jó" és a konzervativizmus a "rossz". Mert lényegében ezen alapszik minden vita és nagyon sok embernek ez a tétel.

És itt rengeteg hibás elképzelés kering és jön be a képbe. A konzervativizmus az aktuális állapotot a "már megteremtett értékeket" akarja megóvni. Tehát a mai konzervativizmusba már beletartozik a női egyenjogúság is (ami egyébként már megvalósult). Ha valaki az asszonyverést akarja visszahozni az reakciós (a konzervativizmus nem egyenlő a reakcionizmussal), meg legfőképpen hülye.

Ez is ebből a leegyszerűsített gondolkodásból van, hogy ha én nem támogatom a mai feminista mozgalmat, akkor én az asszonyverést támogatom, holott ilyenről szó sincs.

A konzervativizmus alapvetően nem diszkriminatív és nem erőszakos. Sőt nekem épp a liberalizmusra jellemző progresszionizmus tűnik erőszakosnak.

Hogy az említett példán keresztül szemléltessem:

Tegyük fel tényleg egy autóúton haladunk Barbarizmusból Utópia felé és a fejlődés maga az út. Az bátran ki merem jelenteni, hogy ez az út biztos, hogy nem autópálya. Ez egy girbe-gurba, göröngyös út sok elágazással. Én azt érzem, hogy a rajta haladó autónak izomból nyomják a gázt. És nem zavar senkit, hogy közben jön a fa, kanyar vagy elágazás "nyomni kell, mert ez a fejlődés", "ezt nem lehet megakadályozni, és ez a jó". Sőt, ha letértünk a helyes útról ugyanúgy nyomják neki, "mert ez a fejlődés, haladni kell a korral" és senkit nem zavar, hogy adott esetben már teljesen rossz irányba megyünk. A visszapillantóba belenézni sem szabad - mert aki így tesz, az a középkort sírja vissza - nemhogy megállni és visszamenni oda, ahol letértünk.

Ráadásul a fejlődésnek/növekedésnek vannak platói. Ez elkerülhetetlen, mégis mintha tudomást sem akarnánk venni róla.