Akik szerint a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, azok szerint az arabok többsége nem is házas?

És? enm követik Mohamedet (béka legyen vele)

és nem ezer éve...

és nem nagyon van keresztény példa rá ma Európában.

És menj aludni.

Tisztában kell lenni alapvető kulturális különbségekkel. Az iszlám országokban férfi alapú társadalom van, a nőket pedig úgy hívják, hogy "kuss".

A poligámiával az a gond, hgy kevesen tűrik meg. Én például nem akarnék osztozkodni, ha engem szeret, ne szeressen mást, és gondolom a másik fél is ezt várná tőlem. Európában mindkét félnek van szava.

Na meg mint írtam az elején, más kultúra, más szabályok.

Én azt kérdem: Mi a fenének házasodnának a poligámok? Személy szerint a melegeket sem nagyon értem, hogy miért akarnak házasodni.

Na meg át kéne alaktani pöppet a magyar/európai jogrendszert, de pár hülye kedvéért nem fogják.

Azért ez a többnejűség dolog nem olyan egyszerű. A férjnek teljes anyagi felelősséget kell vállalnia az összes feleségéért, és a tőlük született valamennyi gyerekéért is. Ezért ez eleve csak a gazdagok kiváltsága. Meg aztán, úgy tudom, elég szigorúan szabályozva is van, hogy mindegyik feleségével ugyanannyi időt kell töltenie (pl. a hét meghatározott napjait mindig az egyikkel, más napjait mindig a másikkal kell töltenie, nem kedve szerint megy ez ám!), rangsor van nemcsak a feleségek (kor szerint is, meg hogy melyiket vette előbb feleségül, de amelyik előbb szült fiút, az magasabb rangú lesz, és így tovább), hanem a gyerekeik között is stb...

Még valami. A házasság nem férfi és nő szövetsége, hiszen nem a férfi és nő között köttetik, hanem a családok között. Merthogy határozott célja van: vagyegyesítés/gyarapítás, utódlás, öröklés biztosítása. Még nincs 100 éve annak, hogy ez még Magyarországon is így volt: bizony, még a két világháború között is, legalábbis vidéken, úgy határozták el -- még egyszer mondom, a családok! -- a házasságokat, hogy egymás mellett van a földünk, nektek fiatok van, nekünk lányunk, majd összeadjuk őket, és akkor egyesül a vagyon. (És erről már sokszor a gyerekek csecsemőkorában döntöttek, így is nevelték őket, hogy ők egymás mátkái, bár a tényleges házasságkötésre csak akkor került sor, ha felnőttek.) Ja, és a férfinak éppúgy nem volt beleszólása abba, hogy kit vesz el, mint a lánynak, hogy kihez akar hozzámenni. Nem is mindig ismerték egymást.