Mi jut eszedbe a "liberális" szóról?

1. A szabadság nevében megölt mártírok. Akik a nagy egyenlőségben többet tettek az asztalra a károgásnál, ezért nem voltak elég egyenlőek, pl.: Marie Antoinette.

2. Egy "diktatúra" Franciaországban, ahol ártatlan embereket öltek, betörtek a kastélyokba, tomboltak, romboltak, törtek-zúztak.

3. Két beteg ember: Danton és Robespierre.

4. Álomvilág.

Magyar viszonylatban:

1. Egy bolond: Táncsics Mihály

2. Egy borzalmas szlovák "költő": Petőfi Sándor

3. Egy beteg tolvaj: Kossuth Lajos

4. Egy pesti patkányforradalom.

5. Az előzőt követő, magyarellenes, felségáruló szabadságharcnak nevezett csôcseléktombolás.

Ma:

Röhögés néhány nagyszájú politikuson és hülyegyereken.

Hát attól függ.

Ha az e névvel illetett elvet érted alatta, akkor: jól elfuserálták, főleg nálunk. Az eredeti elképzelés hiánya jól látszik a világválságok gyakoriságán. Lesz még több is.

Ha néhány külföldi politikusra kell gondolnom: jó ok a gyalázására, mert megalkották a neoliberalizmust, megtámogatták ezt néhány Nobel díjjal, és teszik vele tönkre a világot.

Ha azokra a magyar politikusokra kell gondolni, akik előszeretettel nevezik így magukat, akkor: pénzéhség, tehetségtelenség, a neoliberalizmus kritikátlan majmolása bizony ide vezet - ti vagytok a szitokszó.

Ha azokra a magyar politikusokra kell gondolni, akik utálják ezt a jelzőt, akkor: dicsőségetekre válik e szitokszóvá züllesztés és az ellenkezőjének hirdetése közepetta az ország tönkretétele. Remélhető, hogy kaptok emlékművet. Rajta nagy betűkkel: ELRETTENTŐ PÉLDA.

Ha valamiféle konstrutivitást vársz tőle: első dolog megtisztítani minden mocsoktól. Nem lesz könnyű, jó sokat gyűjtött be. Második, a tiszta jelzőt elmagyarázni türelmesen. Előnyét hátrányát, értelmét, főleg a hogyanját. Ha ezekben velemire már jutottunk, akkor a dolog automatizmussá kezd válni. Hiszünk a másiknak, mert megtapasztaljuk, nem hazudik. Nem hazudik, mert megtapasztalja, nem előnyös neki. Emiatt kezdünk együttműködni, mert rájövünk, úgy könnyebb, hatékonyabb, és a gondjaink is csökkennek. Nem beszélve, hogy jó társaságban lenni jó. Kezd kialakulni a felelősség. Önmagunk és egymás iránt. Ettől szabadnak érezzük magunkat. Hiszen jutunk valamire, nem rúg belénk a szomszéd, sőt fordulhatunk oda segítségért, megtanultuk, hol a határ. Mert a liberális ember, ha valóban ez és nem csak hazudja, akkor szabadságot úgy követel magának, ahogy minden társának, akkor megtanulta meddig mehet ő, és meddig kell engednie másokat. És a vicc az, hogy ez azért nem fog nehezére esni, mert közben jól érzi magát. És néhány mazochista kivételével ezt mindenki szereti. Csak nem tudja, hogyan kell csinálni.

A legelső liberálisok:

[link]