Miért kereste Románia a német szövetséget a második világháború idején, miközben ez területi veszteségeket jelentett neki?

Mert akkor, sok más országhoz hasonlóan, ők is úgy látták, hogy egy közelgő háború után az fogja meghatározni az új Európa-térképeket, hogy Berlinben mit döntenek.

Mondhat a sok történész akármit, nem hiába volt szinte minden ország a németek szövetségese, de ha nem is, minden országban volt egy erős német-barát erő a politikában.

Hitler nagyon ügyesen politizált.

A magyaroknak beígérte Erdélyt, ha szövetségre lépnek vele.

A magyarok háta mögött a románoknak megígérte, ha hathatós támogatást nyújtanak a keleti fronton, akkor visszakaphatják Észak-Erdélyt.

A szlovákoknak azt mondta, hogy nem kell aggódni, mert "Szent István országa, a maga ezeréves határaival", ha rajta múlik soha nem áll vissza.

Nekünk azt mondta, hogy mindent visszakapunk.

Így megindult a nagy flúgos futam, a versenyfutás a németek kegyéért.

A románok hatalmas erőket dobtak a keleti frontra, mi pedig megszeppentünk, hogy a románok beelőznek minket, elvesztjük Hitler kegyét és Észak-Erdélyt visszaadja a románoknak.

Pánikban volt Közép-Európa, és Hitler mesterien értett hozzá, hogy egymás ellen, egymás háta mögött kijátssza a népeket.

Trianon az eredője mindennek. Az antant 1920-ban, Párizsban, gyakorlatilag odadobta Közép-Európa népeit Hitlernek. Megágyaztak a következő háborúnak az igazságtalan békediktátumokkal.

A háborút mindenki a háta közepére kívánta.

Se mi, se a románok, se a csehek nem akartak plusz területeket, csak a régieket megtartani vagy az elveszítetteket visszaszerezni.

Minket nem a hódítás, hanem a visszaszerzés motivált.