Voltatok már olyan helyzetben, hogy egy szellemi alkotás (film, regény, sorozat, videó játék, stb. ) befolyásolta vagy módosította a politikai felfogásotokat, ideológiátokat?

Én általában igyekszem úgy megválogatni az általam nézett filmeket, zenéket, előadásokat és egyéb szellemi termékeket, hogy azoknak mondani valója legyen és gondolkodóba ejtsen. Mondjuk én általában nem a teljes ideológiát veszem át, hanem a nekem tetsző elemeit próbálom egyeztetni a saját világképemmel, amiben ugye folyamatosan próbálok hibát keresni, folyamatosan igyekszem próbára tenni. De gondolom ezzel nem sok újdonságot mondtam.

Most ami így hirtelen beugrik az az Őrület határán című film. Előtte mindig ilyen romantikus módon gondoltam a háborúra (CoD, háborúval visszafoglalni az elvesztett területeket, hősiesség, fegyverek stb.). Most már értelmetlen vérontásnak tartom és a háborúban nemhogy, nincs jó és rossz oldal és nincs semmi fennkölt és sok esetben teljesen értelmetlen (no pacifista azért nem lettem, van az a helyzet, amikor én is mennék). Na mindegy, szóval értitek.

Az objektivizmus nekem nem jön be. Nálam már eleve az "racionális önérdek"-nél megbukott. Szerintem az ember közösségként nagyobb dolgokat el tud érni, mint önmegvalósítással illetve a kizárólagos racionalizmus sem célravezető. Én az egyensúly elvét vallom illetve azt, hogy az embernek a természettel való összhangra kéne törekednie és a természetből mintát vennie.

Sabaton.

Ugyanúgy vagyok a háborúval, mint az előző. Sokan háborúpártinak gondolják a zenekart. Aki hallgatja őket pontosan tudja, hogy abszolút nem erről van szó.