Elméleti kérdés! Akik a Horthy-korszakba vágyódnak vissza, milyen embernek képzelik magukat abban a közegben?

Nagyjából a #4 válasz a helytálló. A neveltetés, a jogtalan államosítás éppen elég ok. Valós tapasztalata nincs senkinek, különösen nem az elejéről, és a válaszok azt mutatják, hogy olvasmányélmény se sok. Inkább csak vélekedés. És természetesen a mostani elutasítása. A visszavágyódás mindig egy jobb helyzetet képzel a jelenleginél. Legtöbbször megalapozottság nélkül. A visszavágyódás inkább a gondolatnélküliséget, a helyzettel semmit kezdeni nem tudást fejezi ki. Aki feltalálja magát, nem vágyódik, hanem cselekszik. Ehhez képest a Kádár korszakba vágyódás annyiban más, hogy ott öntudatlanul motiváló lehet az ifjúkor. Nem a "korszakba", hanem a saját aktív cselekvőképes korukba vágyódnak emberek.

A "minden ember építse fel magát" idea általánosságban támogatható, de nem olyan sarkosan. Sokféle eset fordul elő. Egy nagyszerű betegség segítség nélkül simán küldhet padlóra, segítséggel vissza lehet állni. Hasonlóan, sokaknak kell egy "első löket". Amit akár viszonozni tudnak később. Jó működést csak az erős szociális érzékenységgel megáldott biztos öntudat és akarás hozhat.

12-es nagyon jó

"A visszavágyódás inkább a gondolatnélküliséget"

-egy halott gondolkodást jelent - mely, ha átveszi uralmát az ember gondolkodásában veszélyes lehet, amolyan élőhalottá válhat az ember, a határesete meg egyenesen az,ha valaki beöltözik pl. Napóleonnak...

Szerintem a társadalom elenyésző hányada vágyódik a Horthy korszakba.

Más téma hogy vannak akik a korszak újra értékelését kérik.

Na azért azt sem kell túlzásba vinni...