Tehát akkor mi engedjük be őket, de ne engedjük tovább?

Ki mondta hogy nem akadalyozhatjuk meg hogy bejojjenek?

Ilyet senki sem mondott.

Másodszor is rosszul tetted fel a kérdést. Nem azért, mert buta vagy, hanem azért, mert arra akarnak rábeszélni, hogy csak e kettőből választhatsz. A dolog ennél kicsit bonyolultabb.

Elsőnek azt kell látni, hogy jönnek és nem megállíthatók. Ha kerítés van akkor is jönnek, ha nincs, akkor is jönnek. És mindenki a másikra akarja hárítani a problémát. Ilyen helyzetben nem érdemes egyedül szembemenni a többivel, mert mind bennünket utálnak, nem a migránsokat.

Másodszor azt kell észrevenni, hogy döntő többségük a halál elől menekül. A nincstelen is, a gazdagabb is. Egyiknek van kevés pénze, másiknak nincs. Egyik fél, másik agresszív (a félelmét megelőzendő). A rettegő ember ott lesz szelídebb, elfogadóbb, ahol ilyen tapasztal. Nem befogadást mondtam, hanem megértést. Ez már elég alap, hogy megkérdezzük a világtól: az ellen miért nem tesztek ti, akik tehettek, hogy ne legyen háború, vérengzés, ne akarjanak menekülni. És ha nem tesztek, akkor viselnetek kell érte a felelősséget. Nem háríthatjátok másokra, mert visszautasítjuk (a felelősséget!!). ekkor van alap a számonkéréshez. Ha még durvábbak vagyunk, mint ők, nincs alap. Ez lényeges különbség.

Harmadszor, egy emberáradattal sok mindent lehet kezdeni, segíteni a továbbjutásukat, egyeseket (aki erre alkalmasak) akár itt tartani, de legfőképp megtudni tőlük, miért, mitől, mi elől menekülnek. Ők hogy látják. Barátságos kérdésekre az emberek többsége őszintén válaszol. Olyan adattömeg birtokában lennénk, amivel eredményesebben kérhetjük számon akár az Uniótól, akár másoktól: mit akartok ezzel a sok emberrel tenni. És a válaszhoz nekünk van adatunk, nekik nincs. Ez nagyon nagy előny. Egyszóval - ha már megállítani nem tudjuk őket (mert nem tudjuk) - emberséggel, ismeretszerzéssel, együttműködéssel hozzuk ki a helyzetből a legtöbbet. Ez módszer kérdése. Mi nemhogy "kihozunk", de kifejezetten viszolygást keltünk magunk ellen. És ez csak nekünk rossz.

Ez egy végletekig kihegyezett rossz helyzet, ahol két rossz ellentétet gyártottunk és most nem tudunk mit kezdeni vele. Ez egy általunk nem megszüntethető (még csak nem is befolyásolható) problémakör, amihez a lehető legrosszabb módon nyúltunk hozzá. Legalább mentsük, ami még menthető.