Mi a baj a kommunizmussal?

Igen, tök jól hangzik. Éppen ennek dőltek be az ideológusai (pl. Lenin). Elfelejtették, hogy az emberek működtetik. Akiknek ambícióik vannak, akik mindenféléket akarnak és ahányan, annyi félét. Elfelejtették, hogy az embert a sikerélmény működteti, a nagy célok hozzák lázba és cselekszik emberfelettit. Nem tudták, hogy az egyencselekvés, az egyencél, az egyenmunka és egyenelismerés a döntő többséget nem fogja megmozgatni. Ezért lemarad a versenyben. Mármint a kapitalizmussal való versenyben. Akkor még fejletlen volt a pszichológia e téren.

A fentiekből nem következik, hogy az egyedül üdvözítő a kapitalizmus. Csak az következik, hogy a kommunizmus az eltervezett formájában rosszabb hatékonyságú és nem önfenntartó.

Most az elvekről van szó.

Nem "azokkal" a helyzetekkel volt a gond, hanem a fenntarthatósággal. Ha csak kicsit tudsz úszni, egy darabig kapálózol, de csak elsüllyedsz a végén. Ha a gyakorlati eltévelyedéseket nem is számítanám, az az elv nem ösztökélte az embereket (és abban a formában nem is lehet, ezt azóta az orvostudomány bizonyította), ezért kevesebb értéket termeltek, mint amennyit fogyasztottak. Amikor kimerülnek a tartalékok, szétesik a rendszer. Csak olyan rendszer marad meg hosszú távon, amelyik többet termel, mint a szükséglet. Ekkor van lehetőség tartalékképzésre váratlan helyzetekhez, és van lehetőség újratermeléshez, azaz a ciklus megismétléséhez. Mégpedig egyre jobb színvonalon, ez a mozgatóerő.

Elméletben az anarchia is egy jó dolog, gyakorlatban megvalósíthatatlan.

Én valami teljesen új rendszert vezetnék be. Mindenki egyenlőnek tekintendő mindaddig, amíg nem vét valamit a társadalom és a köz ellen. Amint ez megtörtént, onnantól az adott illető soha nem lehetne a társadalom egyenrangú tagja.

A lopás sem lenne számomra minden esetben főbenjáró bűn.

Segélyt is csak annak adnék, aki teljes mértékben rá van szorulva. A többieknek csak akkor, ha a család valamely tagja igazoltan keres munkát, és ha pl. munkaügyiben ajánlnak neki egy munkát azt kötelezően el kell fogadnia. Ha ezt megtagadja, akkor a segélytől is elesik.

A jövedelmet is csak bizonyos értékhatár fölött adóztatnám.

Elméletben semmi, gyakorlatban meg oldalakat lehetne írni róla, nade megpróbálom röviden.

A gazdag nemesektől minden vagyonukat elkobozták, illetve nem engedték a szabad vallás gyakorlását, nem volt szólásszabadság, és nem szabadott önállóan gondolkodni sem, az emberek egymást jelentgették fel, nem volt sem emberi, sem nemzeti összetartás.

Azok az öregek akik a kommunizmust jónak tartják, azok akkoriban csókosok voltak, ők kapták meg azt a vagyont, amiért mások egy életen át dolgoztak. Szétlopkodtak mindent.

Ennek pedig az lett a következménye hogy piszok nagy államadósságban úszunk, de az akkori tolvaj politikusok még mindig ott ülnek a parlamentben, és nem rajtuk kérik számon az eltűnt vagyont, hanem adó formájában a néppel fizettetik ki, vagyis a fiatalok adójából.

Na ez a bajom a kommunizmussal.