Milyen ideológia híve vagy? Hogy, és miért váltál a követőjévé? Mit teszel azért hogy előmozdítsd az ideológiád által megfogalmazott célokat? Mennyiben befolyásolja az életed?

Én fiatalon előbb nagynemzeti voltam, utána pedig nemzetiszocialistává váltam, de most 22 éves koromra már megismertem egy nagy rakás embert és rájöttem, hogy ezekért kár megmozdítanom még a kisujjamat is.

Rengeteget csalódtam olyan emberekben, akik imádják magukról nagy melldöngetve azt hangoztatni, hogy ők a becsület és az igazság bajnokai, rázzák a lobogót és esküdöznek mindenre, közben meg csak alávaló tetvek.

Köszönöm, de én nem kérek belőlük.

Az én ideológiám, hogy nem szeretnék semmilyen ideológiát követni. Személyes fejlődés, szerelem, tanulás, munka, kikapcsolódás. Ezek fontosak nekem. Ha ezt bármi akadályozza, vagy bárki mást akadályoz bármi a hasonló célok elérésében, az ellen teszek. Azaz pl. ha egy barátom nehezen talál magának párt, nincs munkája, stb. akkor megpróbálok segíteni, vagy legalább támogatni.

21/F

Mérsékelten konzervatív liberális vagyok.

Hiszek az egyéni szabadságban, a vallásszabadságban, a sajtószabadságban, a vélemény szabadságában és a teljes és mindenek felett álló egyenlőségben. Úgy gondolom, hogy az emberek csakis tetteik és egyéni tulajdonságaik alapján megítélhetők, nem pedig származásuk, vallásuk, nemi identitásuk alapján.

Úgy gondolom, hogy a társadalomnak szüksége van egy jól összerakott vezetésre, ami demokratikus és becsületes. A döntéseiben a választók többségének akarata nyilvánuljon meg, ami az egyén véleménye felett áll. Úgy gondolom, hogy a társadalomnak szüksége van a jól lefektetett és megfogalmazott alkotmányra, törvénykönyvekre, rendeletekre, hogy ne fulladjon anarchiába.

Azért alakult ki bennem ez a nézőpont, mert gyerekkoromban túl sokáig voltam elnyomva a nacionalista, gyűlölködésre hajlamos mostohaapám által. A családban sosem kaptam szót, el voltam fojtva, bármit is tettem.

Közösségi megnyilvánulásaimmal (legyen ez akár egy parlamenti szavazás, akár egy hozzászólás ezen az oldalon) ennek a nézőpontnak szeretek rávilágítani a részleteire. Egy értelmes, logikus vitára bármikor kész vagyok, ha vitapartnerem a megfelelő vitakultúrával és modorban akár velem ellentétes kijelentéseket tesz, elgondolkodom a hallottakon. Cserébe én is ugyanezt várom.

Az életemet abban befolyásolja, hogy megtanultam elfogadni, bízni, szeretni. A mostohaapám állandóan rettegett valami arctalan ellenségtől, aki vagy a "brüsszeli zsidó hatalom" volt, vagy a két utcával lentebb lakó (egyébként rendes, munkás) roma család, vagy a kormány, vagy az ellenzék, vagy bárki.

Rájöttem, hogy a nacionalizmus és az el nem fogadás eszméi magunkban hordozzák a félelmet attól, ami látókörükön kívül van, az ezt valló emberek állandóan féltik bázisukat, stabilitásukat.

Én gondolkodásom miatt nem érzem úgy, hogy félnem kéne, és eddig még okom sem volt rá.

Nem igazán van ideológiám.

De, ha lehetne jellemezni, akkor erősen jobboldali vagyok.

Ilyen családi környezetben nőttem fel, anyám kulák családból származik, apám pedig még az akkori Nyugat-Németországból került Magyarországra a rendszerváltás után.Ő rendkívül "tradicionális" német családól származik.

Már tizenévesen kezembe nyomták Henry Fordtól a nemzetközi zsidó című könyvet, amit kiolvastam és nagyjából meg is értettem.

Én inkább magyarnak tartom magam, mint németnek, fontos számomra Magyarország, illetve az, hogy megmaradjon.

Sajnos Európában igen rossz dolgok történnek, lehetséges, hogy nem éli túl ezt a nagymértékű kulturális, etnikai hanyatlást.

Ha van ideológia, ami ez ellen van , akkor azt vallom.

Nacionalista és mérsékelten konzervatív, mert nyitott vagyok az új dolgokra, a normális kereteken belül.

Hogy miért váltam a követőjévé? Mert szeretem Magyarországot. És tenni szeretnék azért, hogy ne süllyedjen még jobban le, hanem jöjjön fel.

A mérsékelt konzervativizmus követője azért lettem, mert szerintem tisztelni kell a régi hagyományokat, és megőrizni, mert a társadalomra jó hatással vannak. De a mai fiatalok ellen is fellépnék ezzel(Ld. SWAGek, pávák, stb.), pedig én is ebbe a korosztályba tartozom. Nem csalódtam az eszméimben.

Mélyliberális hibbant vagyok, azt akarom, hogy ebben a világban férfi többet nővel, nő férfival ne szeretkezhessen, gyermek ne legyen, mindenki segélyből operáltassa át magát amivé csak akarja, aztán tegyünk buta, műveletlen néger embereket felelős államigazgatási pozíciókba, és még az összes ország kisebbségét nevezzük ki "többségnek", és adjuk meg nekik azt a jogot, hogy helyben meglincselhetik, agyonverhetik és kirabolhatják/föllógathatják annak az adott országnak a számszerű többségben lévő lakosságát, ahol élnek.

És még hasonló jókat kívánok megvalósítani, tiszta szívemből :D

Az a politikai elvem, hogy maradjak távol tőle. Nem szavazok választásokon, nem tüntetek vagy népszerűsítek, nem nézek már híradókat sem, semmilyen csatornán. Egyre kevesebbet tudok persze így a közéletről, viszont ennek nagyon örülök. Netről így is becsöpög sok dolog. A saját életemmel foglalkozok, aminek NEM RÉSZE a politika -akkor sem, ha esetleg így rosszabbul járok egy kicsivel időnként, és nem képviseli senki rajtam kívül az érdekeimet. Fiatalon egyébként liberális voltam, aztán azt láttam, hogy sok szabályra mégis nagyon nagy szükség van, de így sem találtam magamnak megfelelő pártot.

Olyan pártra szavaznék, ami nagyon technomán, ami nagyon törődik a technológiai fejlődéssel, de mellette a lehetőségekhez mérten zöld is. Továbbá (mértékkel persze) kereszténység-ellenes, és tudományos alapokon álló oktatást és életvitelt támogat. Nem szentkoronázik, nem árpádsávozik, viszont nem is népszerűsíti a drogokat meg a szabadon részegeskedést. Nem vezet be kötelező betegbiztosítást, többkulcsos adózást preferál, sportokat és egészséges életvitelt támogató, munkaidő-csökkentő programja van, vagyis érdekli, hogy az embereknek a társadalomban több szabadideje legyen, stb. Oldalakon át sorolhatnám, de pont ahogy nő a program, úgy válik egyre lehetetlenebbé, hogy valaha is lesz ilyen programmal párt.